Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-202
S02 országos Illés márczÍBS 12. 1886. 95 és ugyanaz — conservare regem, legem, pátriám { libertatém. (Helyeslés balfelöl.) Igaz, hogy a centralisatio, vagy, a mint most nevezni szokták: állami administratio, ma politikai divat. De az én koromban talán rossz néven nem veszik, hogy én a divatot mereven, még a politikában sem követem. (Helyeslés balfelől) Mert erős meggyőződésem, hogy a merev centralisatio mindig egyik, bár legsolidabb formája az absolutismusnak. Hatalmas államok pusztultak el a merev centralisatio mellett a történelem tanúsága szerint, még a kis Svajcz szabadságát a cantonok őrzik. Magyarország alkotmányát a megyék sok viszontagságok között századokon át fentartották. (ügy van! a szélső baloldalon.) Az emberek — és a dolog természetében van, hogy a hatalom mindig terjeszkedni szeret. A hatalmas cancellar Berlinben legközelebb kimondotta, hogy a parlamentre egy pfifferlinget sem ád. Tessék most már kiszámítani, hogy nehéz viszonyok között, aránylagosan a magyar parlamentnek mennyi értéke van, ha annak semmi háttere, Hinterlandja nincsen. Mi fog történni, t. ház, ha azon a vörös székeken, a mi nem lehetetlen, nem hazafias érzelmű ministerek ülnek, azok fogják kinevezni a főispánokat és azok választani a képviselőket. Senki sem tiltakozhatik ellene, mert törvényes, alkotmányos formában lesz a legengedelmesebb absolutismus. Belőlem ezen aggod dom, nem pedig, a mint azt a t ministerelnök ur érintette, a kormány iránti gyűlölet beszél. Én, t. ház, nagyon jó iskolába jártain, nem theoriából, de gyakorlatilag és régen ismerem a megyei életet. É« határozottan merem, állítani, hogy a jelen törvényjavaslat a megyék politikai életét és a tisztviselők szabad választási jogát illusoriussá teszi. Ez természetesen nincsen, a paragrahpusok között, de azért benne van a törvényjavaslatban. Pedig a magyar nép józansága mellett erre, legkisebb szükség nincsen, : ;1865-ben a választásokat semmiféle formában senki nem befolyásolta. Legyünk őszinték, ez volt az alkotmányos aerában egyetlen szabad választás. Azért itten volt a nemzet szine, java epochalis országgyűlés lett az és az alapot, melyen ma is állunk, ez teremtette. De tovább megyek. A jelen törvényjavaslat az administration sem segít. A 10 év előtt létrejött közigazgatási bízottság magában véve igen szép eszme, de mit eredruényezett? Kiürítette a megyei termeket, mert niarionettáknak ma már nem válalkoznak — és igen keveset y^gj épen semmit sem segített az administration.Gyakorlatból, mondhatom kezdettől fogva benne vagyok és elfogultság nélkül állíthatom, hogy nálunk ugy a bizottság, mint a tisztikar lelkiismeretesen teljesítette kötelességét. De, t. ház, fekete lisztből kalácsot sütni — rossz törvényekkel jól administrálni nem lehet. A mai modern administratio számok, paragraphusok és kimutatásokban culminál és a jelen törvényjavaslat is e körül forog. A számok természetesen mindig összevágnak, de azért a bajok orvosolva nincsenek. Nálunk Magyaroszágban specificus viszonyok vannak, századók óta megszokta a nép, hogy az igazságot ingyen úgyszólván a házához vigyék. Ma egész sybilla az administratio, a körjegyzőnek 18 chefje, főnöke van, nem csak a fél, de legtöbb esetben a szolgabíró sem tudja, hogy ő vagy a járásbiró, vagy tulajdonkép ki a competens ? A nyertes fél kisfokú összegeknél kereseténél rendesen ráfizet — ezt tehát administratio nak még nevezni sem lehet. Reformokra szükség van, de ne reformáljunk bureuacraticus irányban dbureaucraticus rendszer mellett az alsóbb rétegekben; soha, de soha sem lesz majd jó administratito, nem a mi viszonyaink, nem a mi véralkatunkhoz való. A bagatell- és békebiróság más államokban igen jó intézmény lehet, de megmutatta a gyakorlat, hogy nem a mi viszonyaink közé való; mert bureaucraticus ambuláns fizetett szolgabirókat kell felállítani, kik a község dolgait ellenőrizzék és a mellett a helyszínén intézzék el az apró pana szokat, szóval az alrétegekben decentralisálni kell, mert ottan van a legtöbb, legnagyobb baj és akkor sokat, olcsót és jót tesz az administratio. A megyei autonómiát nem a 48-iki törvény semmisítette meg, mert még a 60-as években is a megyékben pezsgő élet volt és nagy érdeklődés a közdolgok iránt. Csak a reformok óta kezd a megyei autonómia betegeskedni. A jelen törvényjavaslat pedig nem csak a megyéknek és a választásoknak is megadja a kegyelemdöfést, a mellett egy hajszálat sem fo<j; segíteni az administration, azért nem fogadom el ezen javaslatot. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Csanády Sándor: T. képviselőház! (Mozgás. Derültség. Halljuk!) A könnyelműség, az elvtagadás, az önzés, és a nagyravágyás vetették meg alapját Tisza Kálmán ur ministerelnökségének. (Élénk derültség. Hosszantartó nagy zaj.) Elnök: (Csönget.) Kénytelen vagyok a t. képviselő urat figyelmeztetni, hogy méltóztassék kifejezéseit megválogatni és azokat a parlament méltóságához alkalmazni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Csanády Sándor: Az egyéniséghez alkal-
