Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-180

ISO. országos ülés ftíbrnár 10. 1885:' tuk hangoztatni, hogy a vidéki tanítóképző intézetek tanárai, kiknek kérelmét magam is pártolom és magamévá teszem, nem birnak megélni. Malmost t. ház, minek beszéljek én tovább is azon néptanítók érdekében, kiknek 2—300 frt fizetésük van ? Ismerve a t. képviselőháznak jóindulatát a népnevelés ügye iránt, teljesen meg vagyok győződve, hogy ha a t. minister ur azon ezélból nyújtana be előterjesztést az országgyűlésnek, hogy HZ 1868: XXXVIII. törvényczikknek a tanítók fizetését szabályozó része a tanítók előnyére törvényhozásilag módosítás alá kerüljön: ezen előterjesztés egyhangúlag fogna elfogadtatni. Ezekre akarván a t. minister ur nagybecsű figyelmét kikérni: a tételt magát megszavazom. (Helyeslés.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatás Ügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Nagyon örvendek azon meleg részvétnek, melynek a t. képviselő ur kifejezést adott; de azt hiszem, hogy e felszólalás inkább a társadalomhoz van intézve, mint hozzám. Méltóztatnak tudni, hogy az iskolák legnagyobb része nem áll egyenes vezetésem alatt, hanem felekezeti iskolák is vannak. Ott, mint méltóztatnak tudni, a fizetéseket megszabni nem az én dolgom. Nem akarom azt állítani, hogy az állami iskolák tanítói nagyon fényesen vannak ellátva, de igenis tűrhetően, 500 forinton felül. Hogy az állam vegye magára a kötelezettséget a felekezeti iskolákat segíteni: ez oly kérdést, a mire én rögtön nem mernék felelni, (Ugy van! a szélső baloldalon) mert azt tudom, hogy a mint a középiskolákról szóló törvényjavaslat 10 évig volt napirenden és rendkívüli harczokat idézett elő, ugy a népoktatásról szóló még most is fennálló törvények ily értelembeni revisiója megint 10 esztendőbe kerülne és még hevesebb harczokat idézne elő. Tehát minden jóakaratom mellett is kénytelen vagyok az ilyen kívánságokat figyelmen kivül hagyni és kérni a t. házat, hogy méltóztassék a felvett összeget megszavazni. (Helyeslés jóbbfelől.) Irányi Dániel: T. ház! Ugyanaz a meggyőződés, ugyanaz az igazságérzet, mely a minap arra kényszerített, hogy a kormánynak és különösen a vallásügyi minister urnak egyházügyi politikáját elítéljem, arra ösztönöz, hogy a közoktatás terén kifejtett munkásságát annak érdeme szerint méltányoljam. (Helyeslés.) Ügyszeretete, buzgósága nem szenved kétséget. Tanúsítja ezt azon jelentés is, a melyet a közoktatásnak 1884. évi állapotáról elénk terjesztett. Az ellenzéki álláspont, melyet elfoglalok, nem tartóztat vissza attól, hogy a mi dicséretes, azt elismerjem; elismerik ezt elvtársaimis. (Általános élénk helyeslés.) Van azonban a t. minister ur működésében | olyan, a mivel nem érthetek egyet, a mit nem helyeselhetek. Nem helyeselhetem először azt, hogy valamint elődejei, ugy maga is, mióta tárczáját kezeli, nem irányzott elő elegendő összeget különösen a népnevelés szükségleteire; másodszor, hogy azon csekély összeget is, a melyet kért és a mely számára e czélra megszavaztatott, nem használta fel mindig a legezérsz erübb módon. A mi az elsőt illeti, előre látom, hogy a t. minister ur nekem is azt fogja felelni, a mit másoknak, hogy nem rajta múlt, hogy a népnevelésre nagyobb javadalmazás nem szavaztatott meg, az ország pénzügyei nem engedték, hogy nagyobb követelésekkel álljon a törvényhozás elé. Úgyde ki idézte elő az ország szomorú pénzügyi helyzetét? Ki rendezte be az államháztartást oly lábon, hogy azt a nemzet a legnagyobb erőmegfeszítéssel sem birja meg"? Ki építtetett oly vasutakat, amelyek pár száz millióba kerültek s a jövedelmet, amely várható lett volna, be nem hozzák? Ki egyezett bele Bosznia és Herczegovinaelfoglalásába, amely, nem tudom ugyan határozottan, de a megszállás költségeivel a mai napig aligha nem 70—80 millióba került csupán Magyarországiiak ? Nemde a kormány, a melynek a t. minister ur is a tagja? (Ugy van! a szélső baloldalon.) A második ellenvetést, illetőleg a kezeim közt lévő kimutatás szerint: van Magyarországon még most is 305 oly község, a melynek egyáltalában nincs iskolája és a mely községnek gyermekei még csak a szomszéd faluba sem mehetnek, hogy elemi oktatásban részesüljenek. Azon kivül még 1,764 oly községet találunk, a melyeknek gyermekei csak a szomszéd községekben nyerhetnek oktatást és nem érthetek egyet Rossival előttem szólt t. képviselőtársammal, ki azon, hogy annyi község létezik, melynek helybeli iskolája nincs, fen nem akad. Ha meggondolja a képviselőm", hogy különösen télvíz idején, főleg a szegénysorsú gyermekek nem látogathatják a szomszéd faluban levő "iskolát, akkor bizonyosan ő is kell hogy sajnálja, hogy azon nagy számmal lévő községekben iskola nincs. Roszival István: Megmondottam miért van indokolva! Irányi Dániel: Ha a t. minister ur megfontolja, hogy azon költség, a mely Boszniára és Herczegovinára fordVitatott, akkora összeget képez, hogy annak — mondhatnám — tán tizedrészével mindazon közs&gekben lehetne iskolákat állítani: akkor lehetetlen, hogy a kormány politikáját szivében maga is el ne ítélje. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De a kormány, bár szavakkal mást hangoztat, a népnevelés fontosságát | tényleg nem ismeri el. A múlt évben tartott or-