Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-180
88 180. országos filés felirmár 10. 1886. szagos kiállítás méltán büszkeséggel, önérzettel töltötte el a hazafiak kebleit; a külföldiek pedig meglepetéssel szemlélték azon fényes tárlatokat, melyeket a nemzeti ipar, a kereskedés és a közoktatás terén szemlélni lehetett. Maga a közoktatási pavillon is valóban igen dicséretes, elismerésre méltó haladást tüntetett fel. De menynyivel nagyobb lett volna a nemzet büszkesége, a nemzet dicsősége, ha azt mondhatjuk vala, hogy Magyarországon nincs többé község, melynek legalább elemi iskolája ne volna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De nemcsak hogy mindig ilyen kevés költséggel elégszik meg a minister ur a népnevelési szükségletre olyformán, mint a biblia Lázárja, ki beérte azzal, a mi a gazdagok asztaláról morzsákban hullott le, hanem még azon szerény összeget is, melyet az országgyűlés a népnevelésre megszavaz, véleményem szerint nem használja fel mindig a logczélszertíbb módon. (Halljuk!) Az 1868-iki törvény azon községekben, melyek legalább ötezernyi lakossággal birnak vagy felsőbb népiskolát vagy polgári iskolát rendel felállíttatni. Tökéletesen méltánylom a törvényhozás e szándékát, de részemről azt tartom, hogy a törvény végrehajtásánál a kormánynak tekintettel kellene lennie a körülményekre, a viszonyokra és csak oly helyütt sürgetni az ily iskolák felállítását, a hol a felsőbb népiskolák és polgári iskolák létesítésére a talaj kedvező és ez csakis oly városokban fordul elő, melyek lakossága vagy iparos, vagy kereskedő, vagy az úgynevezett középosztályhoz tartozik, de faluhelyen, a hol csak mezőgazdasággal foglalkozó lakosság van, azt látjuk, hogy a szülék a köteles elemi oktatásban is csak igen gyarlón részesítik gyermekeiket; a felsőbb nép- vagy a polgári iskolákba pedig nem szokták küldeni. Innen van, hogy ezen iskolák sok helyütt tanítvány nélkül állanak. Van nevezetesen 76 felsőbb népiskola. A tanulók száma 3.165-öt tesz. Esik tehát egy iskolára 41; és miután a felsőbb népiskola 6 osztályra van berendezve, egy osztályra nem egészen 7 tanuló. A látogatás gyarlósága és tökéletlensége különösen a felsőbb osztályokban, nevezetesen pedig az ötödik és hatodik osztályban tűnik ki. Ugyanis az ötödik osztályban mindössze 87 tanítványt, tehát valamivel többet találunk, mint egyet, egy-egy felsőbb népiskolában. A hatodik osztályban csak 64 növendék van, ugy hogy egy osztályra egy iskolában nem is jut egy tanuló. Ha már ez az átalány feltűnő — hogy ne mondjam — elszomorító, mit mondjunk még a következő esetekről, a melyeket szerencsés leszek vagy szerencsétlen mindjárt előadni. (Halljuk! Halljuk!) A gyergyóalfalusi felső népiskolában hét tanító tanít 34 fiút; egy tanítóra esik 5 tanuló. A költség pedig — a százasokat itt elhagyva — 11 ezer forint, miből az állam 9,446 forintot visel. Egy tanulónak a tanítása tehát 329 forintba kerül. Dicső-Szent-Mártonban 3 tanító tanít 7 fiút; a költség tesz 3,029 forintot, ebből az állam visel 2,450 forintot, ugy hogy egy tanulónak a tanítása 432 forintba kerül. Bánfiy-Hunyadon 19 tanuló van hét tanító vezetése alatt; tehát egy tanítóra nem egészen 3 tanuló esik. A költség 4,520 forint, melynek nagy részét: 3,799 forinttal az állam viseli s igy egy tanuló tanítása 257 forintba kerül. A polgári iskoláknál melyeknek száma 136 csakis a felsőbb osztályokról szólva, melyek hasonló tüneteket mutatnak, azt találjuk, hogy az 5-ik osztályban mindössze 197 tanuló van; miből egy osztályra 1 és egy töredék esik és hogy a hatodik osztályban csak 131 növendék van, ugy tt °gy van polgári iskola, melyben van ugyan hatodik osztály, de ebben nincs egyetlen egy tanuló sem. A t. miuister ur — és azért különösen érdemel dicséretet — az ipart is óhajtván emelni, ipartanmííhelyeket állított fel nagyrészt állami költségen; azonban a helyeknek megválasztásában itt sem járt el mindenütt szerencsésen. Nevezetesen a zay-ugróczi ipartanműhelyben van nyolcz tanuló; a költség tesz 2,331 forintot, miből az állam visel 1991 forintot, egy tanuló tehát kerül 246 forintba; Bánffy-Hunyadon meg van 24 tanuló, a költség 9,295 forint, a miből az állam visel 7,482 forintot, kerül tehát egy tanuló 273 forintba. Zala-Egerszegen van öt tanuló; fizet az állam 2,379 forintot s ez az egyedüli költség, a melyen az iskola fentartatik, ugy hogy kerül egy tanulónak tanítása nem kevesebb, mint 475 frtba. Nagy-Kőczén van kilencz tanuló; költség 2855 forint, ebből az állam 2,277 forintot visel, kerül egy tanuló tanítása 312 forintba; holott — és erre kérem a t. ház különös figyelmét — (Halljuk!) az elemi iskolák tanítványai, egy-egy gyermeknek tanítása nem többe, mint 7 forint 17 krajczárba kerül. Már t. ház, ha egyfelől számba veszszük, hogy mily aránylag óriási költségbe kerül az általam említett felső népiskolák és polgári iskolák s ipartanmtíhelyek fentartása s különösen, a mi a felsőbb népiskolákat s polgári iskolákat illeti, az V. és VI. osztályokban s ha másfelől megemlékezünk arról, hogy azon községek száma, melyek elemi iskolákat nélkülöznek, még mindig meghaladja a 2000-et; és ha meggondoljuk, hogy mig ama felső iskolákban egy-egy tanítvány kiképzése 2—3—400 forintba s ennél többe is kerül, addig az elemi iskolákban a gyermekek oktatása 7 forint 17 krajczárt igényel csak: akkor lehetetlen helyeselnünk azon politikát, mely ilyen eredményekre vezet. (Igás! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon).) Ha már nem könnyítik a népnek súlyos
