Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-179
179. országos ülés február 9, 1886. gg let, a melyre a t. minister ur „viszketeg" szava kényszeritett, hogy a nervosa stupida febrist előhozzam, kénytelen vagyok ezen levelének egy másik kifejezésére is reflectalni. Ha ezt a nyilatkozatot egy képviselő tette volna, nem volna olyan nagy súlyú; de miután ezt a nyilatkozatot Magyarország közoktatásügyi ministere tette, a mely nyilatkozat nemcsak nekem, hanem pozsonyi választóinak is szeget ütött a fejébe, még pedig szomorú szeget,| (Derültség) bizony fontosságot kell annak tulajdonítanom. A t. minister ur levelének végén azt hangsúlyozta, hogy a magyar államban a dissolutio előjelei mutatkoznak. Egy ministernek s épen a közoktatási ministernek szájából hallva, nagyon csüggesztő, hogy ilyet observal és bevall a minister, sőt szükségét látja annak, hogy ezt épen választóihoz intézett nyilatkozatában hangsúlyozza, mely választók különféle nemzetiségekből állanak. Már az általános vita alkalmával is reflectaltak többen s ezek közt G-rünwald képviselő ur is e szavakra; de bizonyos oldalról nem érintették. Én erre az oldalra akarok utalni. A minister ur e szomorú nyilatkozatával, akarva, nem akarva, a panslavoknak tette a legjobb szolgálatot; idézték lapjaikban, naptáraikban, röpiratokban a minister szavait: imeaz ország cultusministere az ország jövőjén kétségbeesve, a magyar állam dissolutiój át hirdeti! Mohón karolták fel ezt s még évek múlva is diadallal fogják hirdetni. Én a t. minister urat nagyon tág látköríí, szellemes férfiúnak tartom; ez azonban nem zárja ki, sőt bizonyíték arra, hogy bárminő nagy elmeéllel biró, európai műveltségű férfiú is követhet el hibákat s kiejthet meggondolatlan nyilatkozatot, melyet azután évek múlva is szemére hánynak. És ne csudálja azután a minister ur, ha a pozsonyi gymnasiumban, lyceumban és jogacademián, honnan épen most csaptak el néhány fiatal embert pánszláv üzelmek miatt, a minister ur szomorúan biztató szavai után még többet is ki kell csapni, mert nekünk szomorú, de nekik biztató az a nyilatkozat, hogy azon államban, melyben a dissolutiót ezen elemek előidézni törekesznek, a dissolutio mutatkozik. Biztatva érzik magákat e szavak által azok, kik a minister ur saját szavai szerint vakondokok módjára működnek s az oly emberek, mint Húrban, kinek neve zászló a felvidéken és kik az ifjakat ily irányban corrumpalják. Előbbi felszólalásomban említettem a történeti congressus némely határozatát, különösen a polytechnicumot illetőleg. A congressus több irányban is nyilatkozott. Hivatkozott a középtanodákban, a felsőbb oktatás terén és a népiskolákban a történelemtanítás szükségességére. Újra felkérem a minister ur figyelmét ama határozatokban foglaltakra, különösen, hogy a középiskolai oktatásnál is méltóztassék a közoktatási törvény meghozatala óta örvendetesen javuló hazafias irányt a történelem tanítása által még inkább előmozdítani. E tekintetben különös panaszok merültek fel a congressuson szakférfiak részéről jó vezérkönyvek hiánya miatt. Remélem, a minister ur igyekezni fog, hogy e bajon segítsen. Több vezérkönyv van, de kielégítő egy sincs; kiválóan azért nincs, mert a német bölcselgő rendszert követi valamennyi. Azzal kezdik, mi az az állam, mi az alkotmány, mi az alkotmány fejlődése. Ilyen elméleti meghatározásokkal tömik tele äz ifjúság fejét, mielőtt a tulajdonképeni tárgyra jönnének. Czélszerű lenne, ha a minister ur szakemberekből enquétet hivna össze és az ez által megállapított elvek nyomán készíttetne tankönyvet s azt pártatlan szakember által felülvizsgáltatná, hogy igy hazafias irányú, jellemképzésre alkalmas tankönyv jöjjön létre. A szaktanárok gyakran panaszolják, hogy lelkiismeretes^ tanár kénytelen inkább dictaláshoa folyamodni. Én ennek nem vagyok ellensége z középtanodäkban, sőt azt tapasztaltam, hogy küla földön ezt még az egyetemeken is gyakorolj ákLipcsében Roscher, Springer, továbbá Berlinben. Wagner előadási óráik negyedrészét dictalásra fordítják, reassumálván azt, a mit az előző háromnegyed órában előadtak. Ha ily világhírű tanároknak és egyetemsknak nem derogál ez és ha ezt jónak találják, még szükségesebb ez a magyar középtanodákban, főleg a mig a hazai történelemből megfelelő tankönyv nem iratik. A korszaki térképek és a minister ur által ajánltatni szokott ifjúsági olvasmányok kérdése is ide tartozik. Hazánk a nyugati civilisatio határán feküdvén, annyi változáson ment át területileg, hogy korszaki térképek nélkül alig értheti meg a hallgató a történetet, még oly alaposan előadó tanár előadását. Ily térképek vagy épen nincsenek, vagy pedig, ha vannak, csak gyarlók. Ezért kérem sí t. minister urat, méltóztassék odahatni, hogy az Árpádok, az Anjouk, a vegyes házbeli királyok, és a török uralom különböző korszakainak megfelelő korszaki térképek gymnasiumi czélokra előállíttassanak. Nem csekély eszköz ez arra, hogy a magyar ifjúságot a nemzeti geniusban neveljük. A mi pedig az ifjúsági olvasmányokat illeti, ugy tudom, hogy 250—300 azon könyvtárak száma, a melyek a minister ur által olvasmányul ajánlott könyveket vásárolják. A történet is ezen könyvek közé tartozik és ezért azt vagyok bátor ajánlani a t. minister urnak, hogy méltóztassék pártatlanul eljárva, ne csak azon könyveket ajánlani, amelyekben irányzatos szellemes servilismus ápoltatik, hanem azokat is, a melyekben a független Magyarország érzete, a magyar nemzet önálló
