Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-179
70 l? 9- orsziigos ülés február 9. 1886. joga és a magyar nemzetnek állami önállósága képezi a főezélt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt t. ház, azért ajánlom, mert bizonyos tendentiát vettem észre még a felekezeteknél is, a melyek a minister ur által ajánlott felekezeti és serviíistieus könyveket támogatták inkább, mint azokat, a melyek a szabad gondolkozású és önálló magyar állameszmét tartották szemelőtt, (Ugy van! a szélső baloldalon) Trefort Ágoston: A Eákóczyt! Thaly Kálmán : Igenis Rá koczyt, mert az jellem volt, melyet még a jezsuiták sem ronthattak el. (Élénk tetszés balfelöl. Zaj, mozgás jobbfelöl.) Ajánlom a t. minister urnak, hogy ilyen jellemeket neveitessen, ne pedig kézen, lábon esűszó-mászó kegyhajhászokat. {Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás, zaj jobbfelöl.) Trefort Ágoston: Példázgat a képviselő ur? (Nagy zaj.) Thaly Kálmán: Nem példázgatok, hanem általánosságban saólok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Részemről a gymnasialis rendszer hibájának tartom azt, hogy a magyar történelem az ifjúság fejlettebb korában, csak a 8-ik osztályban adatik elő. Nemcsak magam vagyok ezen nézetben. Hivatkozom e tekintetben a történelmi eongressusra, hol sokan voltak velem egy nézeten. A 8-ik osztályban 2 hónap elesik az érettségi vizsgák és az azokra való előkészület miatt. A tanulónak csak itt van alkalma, a 3-ik osztályban chronologice tanult történelmi ismereteket érettebb felfogásához képest tanulni. Az idő erre oly kevés, hogy még a legbuzgóbb tanár sem képes a 8-ik osztályban a történelem tananyagát elvégezni. Elég e tekintetben arra utalni, hogy az Összes magyar történelemre nem jut több, mint mindössze mintegy száz óra. Ez pedig ezen nagy tantárgyra, oknyomozólag előadva, miként a ministeri utasítás kivánja — magam is némileg mint szakember szólhatok hozzá, mert ezen tanszéket egykor betöltöttem — oly kevés, hogy lehetetlen az ezzel járó feladatot kellőleg teljesíteni. Óhajtanám tehát, hogy a 8-ik osztályból a magyar történelem tanítása, ha lehetséges a 7-ik osztályba tétetnék át, hol az ifjak már érettebb korúak és egész éven át, 2 hónapi megcsonkítás nélkül taníttathatnék ezen tantárgy, továbbá pedig a tanerők is az érettségi vizsgára valóelőkészülés izgalmai nélkül szentelhetnék magukat kellő buzgósággal és ügyszeretettel a hazai magyar történelem tanításának. Különös figyelemben tartandó volna itt a minister ur és szakközegei részéről a nemzetiségi gymnasiumokban a történelem tanítása. Sok függ a történelem tanításánál a tanártól. Bármennyire korlátozva legyenek e tekintetben a tanárok, hogy a tankönyvtől, ha mindjárt a legjobb is, a tanár el ne térjen, az lehetetlen; eltérhet pedig oly! képen, hogy az ifjú szivébe szinméz alatt mérget csepegtet. Óhajtandó tehát, hogy a magyar történelem hűen és a valóságnak megfelelően adassék elő és e tekintetben szükséges a kellő ellenőrzés. Azt hiszem, hogy e tekintetben a minister ur egyet fog velem érteni. T. ház, még egy történeti anomáliára, illetőleg annak mindinkább elharapózására befolyó nevezetes tényezőre kell a minister ur figyelmét fölhívnom, hogy méltóztassék e tekintetben valamiként nyilatkozni. (Halljuk!) Ez a kérdés már felhozatott itt a képviselőházban ezelőtt néhány évvel s akkor nyilatkozott is a minister ur. Gondolom Bessenyei Ferencz hozta fel. Hazánkban, hol igen sok derék, hazafias, az ifjúság neveléséhez nagyon értő szerzetes rend van, igy például a premontreiek, a piaristák, a benczések, kik hazafiasán működnek és sok érdemmel a nevelés iránt, létezik egy szerzetes-rend, hogy honnan jött be közénk, nem tudom, de ismét a tanügy élén áll, saját seminariummal bir. Ismétlem, hogy hogyan csúszott be, nem tudom. Egyszer Budapestre is becsúszott egy ily nem honosított szerzet. A kerepesi temetőben voltak és mikor Pest város törvényhatósága 1861ben, az alkotmány ideiglenes életbe léptetése alkalmával megalakult, első kötelességének tartotta azokat a szerzeteseket a temetőből kitiltani, mert megtették azt, hogy Vörösmartynak, a „Szózat" szerzőjének koporsója fölött is németül kezdték a „Miatyánk"-ot imádkozni, ugy hogy azután Vas G-ereben őket félrelökte és magyarul mondotta ei a miatjT-ánkot. Ily idegen szerzet bitorlá akkor az isteni tisztelet kiszolgáltatását s a végtisztesség megadását Vörösmarty felett. A mint tehát a főváros közönsége előtt hazafiság volt ilyen, törvényeink által el nem ismert szerzetes rendet rövid úton területérül kitiltani, ugy nagyon jól tenné a minister, ur, ha a magát Magyarországba belopózott és innen már kitiltott jezsuitákat nem tűrné és a parlamentnek valami módon alkalmat nyújtana arra, hogy nyilatkozhassak ezen ügyben. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem fog talán érdek nélkül lenni, ha itt felolvasom pár szóval Bismarck herczeg nyilatkozatát a jezsuitákról. Bismarck elég nagy férfiú arra, hogy az ő szavai ezen kérdésben is meghallgattassanak. Berlinben a múlt évi november 28-án tartott ülésben hangsúlyozta a nagy cancellar, hogy nem a katholicismusban rejlik Németországban a jezsuiták kizárásának szükségessége, hanem nemzetköziségükben és abban, hogy a jezsuiták minden nemzeti kötelékekkel szakítanak. Nagyon figyelemre méltó szavak, t. ház! (Zaj. Egy hang a balközépen: Nem igaz!) Valaki itt azt mondta „nem igaz". Hát én
