Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-179

gg 179. országos ülés február 9. 1886. sinmot kiegészíteni, de most még nagyon időelőtti lenne. Ezen kivül megvallom, valamint a magyar eultura előmozdításának oly meleg barátja vagyok, mint bárki az országban, ezt a gymnasialis viszketeget, melynél fogva minden szülő erre a pályára akarja gyermekét nevelni és a kézmüvet, a kereskedelmet, az ipar gyakorlatát quasi megvetéssel ellenzi, nem tudom előmozdítani és ez irányba nem engedem magamat beleforeeirozni. (Helyeslés.) Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék [kis türelemmel lenni, meg fog jönni annak is az ideje. Kérem, méltóztassék a rovatot megszavazni. (Helyeslés jobb felöl.) Thaly Kálmán: T. ház! (Halljuk!) A középtanodák, de különösen a gymnasiumok kérdéséhez én is hozzá akarok bizonyos irányban szólni. A t. minister ur iménti válaszát azzal végezte be, hogy újra constatalta nem tudom hányadszor, hogy nálunk bizonyos gymnasialis viszketeg uralkodik, melyet pozsonyi levelében ekként fejezett ki — ép kezemben van — még élesebben: „ egyébiránt nálunk többféle korbetegség közt uralkodik a febris gymnasialis nervosa, stupida". (Derültség a szélső baloldalon.) Trefort Ágoston vallás és közoktatásügyi minister: Orvosi kifejezés! Thaly Kálmán: Megvallom, valahányszor ily értelemben hallom a t. minister urat felszólalni, mindig a csudálkozás fog el. A culturának ily előre törekvő bajnokát, mint ő, küzdeni látni a gymnasiumok ellen, melyeképen alapvetői a culturának: ez fából vaskarika és nem tudom a kettő közti összefüggést feltalálni; mert a mit a t. minister ur hozzá tett most is a viszketegség hangoztatásához, hogy megvetik az ipart, kereskedelmet és csakis a gymnasiumokba törekesznek, azt argumentumul nem fogadhatom el. Az imént hangsúlyoztam, mikor a politeehnicumról szóltam, hogy részemről óhaj'tandónak tartom általános művelődési szempontból azt, hogy minden ifjú, ki teehnicus pályára adja magát, előbb a gymnasiumot végezze el, tegye le az érettségi vizsgát és azután menjen a politechnicumra. Megmondom miért. Én a gymnasiumi nevelést tartom a jellemképzés alapvetőjének és én mindenütt előbb az embert akarom képezni, nevelni és fejleszteni általánosságban és annak fogékonyságát az általános műveltségre és csak azután a szakembert. A ki puszta szakembert nevel, az csak szögletes embert nevel. Akárhányszor tapasztaljuk a legmíveltebb embereknél, például az északnémeteknél, az angoloknál, hogy jó szakemberek, de rettenesen szegletesek és épen a kizárólagos szakembernek nemcsak érzéke, de még érdeklődése és fogékonysága sincs az egyéb mívelődési ágak iránt. Én pedig azt óhajtanám és a magyar culturát épen az által vélném megállapíthatónak, hogy a magyar ifjakat oly emberekké neveljük, kik a maguk szakjukon kivül az összes culturágak iránt is érzékkel bírjanak. A jellem fejlesztését illetőleg, ha a t. minister ur, a ki igen jól ismeri az angol nevelőintézeteket, az ott tapasztaltakat megfontolja, be fogja látni, hogy Angliában a caractereket bizony a gymnasialis nevelés teremti. A classicus irók tanulmányozása képezi a jellemeket. Hiszen Angliában még a gyengébb tehetségű ifjakat is nem azért adják a szülők a gymnasiumokba, hogy talán nagytudományú férfiakká neveljék őket. Élőre tudja a szülő, hogy fiából nem válik tudós: de tudja azt is, hogy a gymnasiumokban a classicus irók tanulmányozása által, életrajzokból stb. még a szellemileg gyengébb tehetségű ifjúból is jó hazafi és a culturának egyik tényezője fog neveltetni. Én tehát Magyarország közoktatásügyi ministerének szájából mindig irtózattal hallom fa gymnasiumok ellen való kifakadást. Szögletes nevelést én sem óhajtok. Ha pedig csak az ipar és kereskedelmi iskolákra utasítjuk az ifjúságot és megtámadjuk a szülőknek azon jóakaratú törekvését, mely szerint általános műveltségű ifjakat akarnak gyermekeikből nevelni, akkor nem tudom, hogyan leszünk a culturával. De a t. minister ur azon jó tanácsai helyett, hogy az ifjak mentül nagyobb számban lépjenek az ipar és kereskedelem terére, sokkal többet tehetne azzal, ha tőkéket szerezne be külföldről az ipar számára. Nem az a baj, hogy nincsenek ifjaink nagy számban kiképezve a kereskedelemre, iparra, technikára; találtam én külföldön jártamban példákra, hogy magyar ifjak, végzett technicusok vannak művezetőknek alkalmazva, például Berlinben, mert itthon nem kaptak alkalmazást. Minek neveljük az ifjakat, csupán iparosokká, technicusokká, ha nincs tőkénk gyárak, telepek felállítására, a mire Felső-Magyarországon és a Székelyföldön nagy szükség volna. A t. minister ur nagyon sokat segíthetne azon, ha tanácsai helyett nagy összeköttetéseinél fogva iparkodnék a külföldről inkább tőkéket behozni gyárak alapítására. Ha majd lesz elegendő tőke bent és lesznek gyárak, akkor méltóztassék a szülőket kárhoztatni azért, hogy a gymnasiumokba adják gyermekeiket és nem az ipartanodákba. Én a technicai képzettségnek nem vagyok ellenese, jelét adtam annak iménti felszólalásomban, de az alapműveltséget nyújtó és jellemképző gymnasiumi intézetek iránt, mint a melyek az alapműveltséget sokoldalúlag megvetik — nem szólok itt a rossz gymnasiumokról — mindig meleg rokonszenvet kell érezni. Minthogy már felemlítettem a pozsonyi leve-