Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-178

48 17S- országos ülés február 8. 1886. a tudomány, sőt a magyar állam sarkpontja a jogegyenlőség tekintetében. Ha ezen vádak a jogászgyűlésen is világgá bocsáttatnak, megbeszélés tárgyát képezik és erre az egyetem még csak meg sem mozdul: ez a saját maga bűnösségének elismerése. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A ki a tanpénzek és a vizsgadíjak voitaképeni alapját tekinti, annak be kell látnia, hogy minden csak nyerészkedési alapra van fektetve és a nyerészkedés szülte azt az anomáliát, mely egyetemünkön létezik és a magyar culturát rendkívül csorbítja, tudniillik a kötelező és a nem kötelező tantárgyak tanítását. A ki azt nézi, hogy melyik tantárgy kötelező, melyik nem, az constatálni fogja a következőt: nem kötelező tantárgyak mindazok, melyek az egyén culturáját, tudniillik a mívelt embert illetik; kötelezők azonban azok, a melyekben dominál a mai kor jellege, rideg szakoktatás. A ki a laza társadalmat nézi, tudniillik azt az irányt, mely a mai ifjúságban dominál, ki teheti fel azt, hogy a mai ifjúság nem kötelező tantárgyra adja magát? Hisz a nem kötelező tantárgyak hallgatóinak száma 3., 4., 2., 1.; néha 2 az első félévben, a másodikban egy sem; ellenben a kötelező tantárgyak tantermei túl vannak tömve a papiron és konganak a valóságban, az egésznek következménye pedig az.hogy az egyetem tanításrendszere lemond a műveltség eszközeiről. Vájjon az egyoldalú szakneveléssel mit érnek el? Vájjon uevelnek-e jellemet a közérdek számára? Határozottan tagadom. Mert a merev szakoktatás, a mely kizár minden egyéb culturalis ismeretet, előttem ép olyan, mint SíZ fí boldogtalan angol gyári munkás, a ki ugyan igen ügyes egy darabnak az elkészítésében, de a ki az egésznek összeállítását nem tudja, (Ugy van! a szélső baloldalon.) De t. ház, a ki a mai közélet áramlatát ismeri, a ki a közéletbe bejövő ifjak életét figyelemmel kiséri, annak mindenütt feltűnik bizonyos szellem s ebből kifakad ez a kérdés: hol van a műveltség, hol van a jellem. Ebben van legnagyobb fogyatkozás. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Hogy a budapesti egyetem úgynevezett pénzkezelési rendszerében már hova jutott, arra nézve concret tények feküsznek előttünk, hogy bizonyos demonstratív cathedránál nem a szegény, rendszerint szorgalmasabb tanítvány az, a ki az asztalhoz legközelebb fér, hanem ott a tanárok példáját követve, a teremszolgák egyes ifjaknak a székeket bérbeadják, ugy hogy nem az kap legközelebb helyet, a ki legszorgalmasabban jár és mindig ott van, hanem a ki megfizeti. Hát t. ház ezek a dolgok a tanárok cathedrainak megnevezésével, a tantermek hallgatói számának kimutatásával palám et publiee megbeszéltettek s az ellen semminemű hang, sem az egyetem, sem a kormány részéről nem emeltetett. En. t, ház, attól eltekintve, hogy mit tartok én a szakoktatásról, azt az egyet elismerem, hogy a budapesti tudományos egyetem fontos intézmény múltjánál fogva és fontos intézmény a maga hivatásánál fogva a jövőre nézve; de az is igaz, hogy én nem ismerek, legalább az én eszmekörömben, az én olvasmányom körében példát arra, hogy létezett volna valaha egyetem, a mely oly széles alapon folytonossággal, a legnagyobb nyilvánossággal pellengérre állittassék az ő benső életében, saját keblű tagjai által is, pellengérre állittassék szakvéleményekben szakemberek részéről és azokra a véleményekre ne reagáljon, én, t. képviselőház, kivévén azokat a diplomát árusító amerikai egyetemeket, ehhez fogható példát egyetlen egyet sem tudok. (Ugy van! a széls'ó baltidalon.) Én, t. képviselőház, megfogadtam a múlt esztendőben azt is, hogy kritikát óhajtok gyakorolni ebben a tekintetben, hogy a tanárok szellemi működése miként van kifejezve a budapesti egyetemen és az a működés miként tükröződik vissza a magyar társadalom szellemében. Én köteles vagyok constatalni a következőket. (Halljuk! Halljuk!) A budapesti tudomány-egyetem jogi karában van öt tanár, a ki egyáltalán nem irt munkát, az öt tanár közt létezik kettő, ki még csak hírlapi czikket sem irt. (Derültség.) Én a hírlapi czikket nem gúnyból hoztam fel, hanem constatalásául annak, hogy a budapesti egyetemi tanév eredményének némely kimutatásaiban a tanárok egy része legalább a tárczairodalomban elért eredményeket is kimutatta; de köztük kettő van, a ki általában semmit sem irt. A jogi munkák, tankönyvek és nagy jogi kérdések megfejtésének összeállításából kitűnik, hogy a budapesti egyetem jogi karának tanárai irodalmi productio tekintetében általában nem versenyezhetnek a vidéki jogi academiák tanáraival és hogy a szakirodalomnak körülbelül két harmadrésze a vidéki jogi academiák tanárait illeti és csak egy harmadrésze esik a budapesti egyetem jogi karának tanáraira. A jegyzék felolvasásával nem akarom kimeríteni a t. ház figyelmét, megtalálom a helyét annak, hogy ez összeállítást közölhessem. De minthogy épen jogi oldalról történtek ellenem felszólalások és támadások, akkor mikor a tanpénz kérdését fejtegettem, azért fordítottam főfigyelmet arra, hogy a dolgokat itt szellőztessem a t. ház előtt, ezt egyenes provocalásra tettem. És constatalom, a mint már constataltam, hogy a mi a jogi irodalomban a budapesti egyetemen megjelenik, igen távol áll attól, a mit Magyarország jogi érdekei megkövetelnek s hogy különösen hiányzik az, a mi a nemzetben a speciális magyar jogi érzületet ápolná és saját jogi ügyei iránt a fogékonyságot fokozná. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Magyarországon nem szemléljük azon jelenséget, a melyet minden művelt nemzetnél meg| találunk, hol a tanárok első sorban nem a tandíjak