Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-178

E78. országos ülés február 8. 1S86. 49 és a vizsgadíjak zsebrerakására törekesznek, hanem arra, hogy jó tankönyveket írjanak, solid erőket neveljenek és hogy növendékeik ismereteit a haladó korhoz képest fejleszszék. Magában a jogi irodalomban találjuk a külföldön, hogy nemcsak a magasabb szakszerűségben vannak a dolgok tárgyalva, hanem az ismertetés minden gradusában, le egészen a népszerűsítésig, mert ez az, a mi a nemzetnél a jogérzületet fejleszti és az igazság felismerésére vezet. Es én épen e törekvést nem látom, hanem eonstatalom, hogy egyebet, mint nyerészkedést, mint jövedelemhajhászatot nem találok, tehát illik reá Cicero mondása: „Nummulos curant, hortulos, villulas, non rempublieam". Nem szavazom meg a tételt. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Szilágyi Dezső: A mennyire a t. előttem szólott képviselő ur felszólalását megérthettem, különösen a ]"ogi karra tett észrevételek és vádak némelyikét felelet nélkül hagyni nem akarom, miután ugy a karnak, mint a háznak tagja vagyok és mert a hallgatás könnyen azt a benyomást keh tené a ház némely köreiben, hogy némely vádnak alapja vart. (Halljuk!) Az első vádja at. képviselő urnakarra vonatkozik, hogy a vizsgák száma tömérdek és előszámlálja, hogy mennyi első alapvizsgát, mennyi második alapvizsgát s mennyi államvizsgát kell tenni. És én legalább ugy értettem felszólalását, hogy ezt a jogi kar tanárainak pénzszerzésre irányzott törekvésével hozza kapcsolatba. (Halljuk! Halljuk!) Igen nevetséges dolog, t, ház, ebből a jogi kar ellen vádat formálni akarni. Méltóztassanak csak meggondolni, hogy mikép keletkezett ez a vizsgálati rendszer. A mai vizsgálati rendszer keletkezéséhez a jogi karnak semmi köze. Nem ő állapította meg, de neki végre kell hajtani, a mit az oktatásügyi kormány megállapított. E vizsgálati rendszer keletkezett a szülők sürgetése és azon általános közvélemény folytán, hogy a tanulókat szorítani kell arra, hogy tanulják meg a minden évben előadott tantárgyakat. Az oktatásügyi kormány ugy látta, hogy az évi vizsgák biztosítékot képeznek arra, hogy a hall gatott tárgyakat többé-kevésbé megtanulják. A német egyetemeken, hogy csak ezeket említsem fel, nincsenek évi vizsgák; de ott nem is lépnek fel egyszerre két követelménynyel, melyeket együtt megkívánni képtelenség; azt egyrészt, hogy teljes tanszabadság legyen, a mi annyit jelent, hogy az illetőre magára bizatik, minő sorban, minő rendben és kitől hallgatja a tantárgyakat; másrészt pedig, hogy minden évben bizonyos tantárgyakból a tanuló évi vizsgákra szoríttassák, mi szükségkép maga után vonja, hogy abban az évben azokat a tantárgyakat hallgatni kell. Már most kérdem én, lehet-e józanul vádat emelni a jogi kar ellen azért, hogy kénytelen a KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. IX. KÖTET. rendeletek által előirt vizsgálatokat miuden esztendőben megtartani? (Helyeslés.) Ez pedig, t. ház, rendkívüli teher. Van a t. háznak sok tagja, ki tapasztalásból ismeri ezt a vizsgálati rendszert, de viszont van a háznak sok oly tagja is, kik, mikor a vizsgálat történik, ajánlásokkal nyugtalanítja a tanárokat. (Élénk derültség.) Mondhatom, t. ház, tapasztalásból s nem hiszem, a ki a dolgot gyakorlatból ismeri, más véleményen van, ez egy oly teher, mely időt, erőt, figyelmet óriási mérvben igénybevesz. Mondhatom magamról, de tanártársaimról is, bár nem vagyok jogosítva nevükben beszélni, hogy szívesen venném, örülnék neki és én még oktatásügyi szempontból is helyesnek tartanám az évi vizsgák eltörlését. Még azon képzelt nagy jövedelem sem bírhatna arra, hogy megtartását kívánjam, mert csak arra figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a budapesti egyetem jogi karán lévő vizsgarendszer olcsóbb, mint a nyugat bármely egyetemének vizsgálata. Herman Ottó: He a nyugati egyetemeken kétezer vizsgát nem is tartanak! Szilágyi Dezső I De abból, hogy itt nálunk annyi vizsgát kell tartani, kikerülhetetlenül kell a karra rendeletileg reárovott kötelesség szerint: abból a jogi kar ellen vádat formálni, t. képviselő ur, csak felületességgel, vagy vak aggressiv törekvéssellehetséges. (Élénk tetszés. Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) A ki a logica szabályai szerint akar eljárni, az mondhatja, hogy az egyetemi tanulmányi rendszer rossz azért, mert évi vizsgálatokat szab meg. Ezt lehet okszertíleg mondani. Azt is lehet mondani, hogy jó az évi vizsgák rendszere, de akár jó, akár rossz, annak oka nem a jogi kar, mely azt teljesíti. Azt gondolják önök, hogy valami óhajtott, valami kellemes foglalkozás hetekig ott ülni s százszámra vizsgálni? Én részemről — nemcsak magamról szólok — határozottan kijelentem, hogy minél kevesebbszer kellene résztvennem benne, annál inkább örülnék; de ez kötelesség, ez alól nem vonhatja ki magát senki és kijelentem azt is, hogy soha oly vizsgára nem megyek, a min megjelenni nem kötelességem. Hát lehet ebből szemrehányást csinálni? (Ugy van!) Mit bizonyít az a nagy numerus, a mit a t. képviselő ur nagy pathossal olvasott fel, hogy ennyi vizsga volt, ennyi pénzbe került? Bizonyítja a tanulók számát. Ebből csak nem fog szemrehányást tenni ? Egyébiránt a vizsgák számára nem szabad az oly egyetemet, hol kötelező évi vizsgák vannak, oly egyetemekkel, a hol ezek nincsenek, összehasonlítani; még kevésbé helyes a vizsgadíjak végösszege magasságának ily egyetemekkel szemben kiemelése. . . Herman Ottó: Nem emeltem ki! 7