Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-178

17S. országos ülés febrnár 8. 18S6. 47 saját belső szellemének ápolása érdekében ott az | érdekek összeütközését, az irigységet anyagi alapon lehetetlenné tegye. A második dolog, t. képviselőház, az, hogy az mondatott nekem, hogy például a jogi karban nem annyira a tanpénz-rendszer az, a mely kifogást érdemel, hanem a baj a vizsgarendszerben van. Hát, t. képviselőház, én iparkodtam magamnaktudomást szerezni a vizsgarendszerről és arról, hogy vájjon mi lehet az, a mi a vizsgarendszert rossznak mutatja. A t. képviselő urak kezében forog a minister urnak kimutatása, a mely kimutatásból kitűnik, hogy csupán csak a jogi karban 2087 szigorlat, első-és másodfokú alapvizsga tétetett le egy év lefolyása alatt. Hát, t. képviselőház, felkérem a t. ház figyelmét! 2087! Én próbaszámításokat tettem, t. képviselőház, hogy az 1883/4. tanévben, a hol 2099 vizsga és szigorlat tartatott, a tanpénzek és a vizsgadíjakból körülbelül mekkora összegek folytak be. (Halljuk! Malijuk!) A számítás nem lehet biztos az egyes tanárok tekintetében, mert némelyek buzgóbban, mások kevésbbé buzgón vesznek részt a vizsgálatokon, tehát az egyes tanár jövedelmére nézve ingadozás mutatkozik. De az egészből kivehető a következő. Az 1883/84. tanévben tartatott első alapvizsga, melynek vizsgálati díja 8 forint 40 krajczár, 448, pénzben kifejezve 3,763 forint; második alapvizsga, melynek díja szintén 8 forint 40 krajczár, tartatott 472, ez pénzben kifejezve 3,964 forint; első és második államvizsga tartatott csak 67, melynek egyenkint ára 20 forint, pénzben kifejezve 1340 forint; jogtudományi szigorlat tartatott 684, szigorlati díj25 forint, kitesz 17,100 forintot; pótszigorlat tartatott 161, ennek díja 15 forint, kitesz 2,515 forintot; felavatási értekezés, birálatdíj 187 értekezés után 20 forintjával 3,780 forint; második államtudományi szigorlat tartatott 43, szigorlatidíj 25 forint; kitesz 1,075 forintot; 7 pótszigorlat 15 forintjával, 105 forint; felavatási értekezés 17, bírálati díj per 20 forint, 340 forint. Az egész összeg tehát 33,987 forint. T. képviselőház! Ezzel parallel jár a következő tünemény. (Halljuk!) Létezik egy rendelet, voltakép szabályzat, mely a vizsgát szabályozza és mely az időre, nézve is megszabja a minimumot, mely alatt egy canditatus vizsgát tehet. Megtörtént, hogy egy vidéki jogacademia kérdést intézett a cultusminister úrhoz, vájjon az, hogy egy órában 3 canditatus vétessék elő akként értelmezendő-e, hagy egy órában 3 vétessék, vagy pedig 3 egy-egy óráig vizsgáltassék. A döntés., t. ház, akként történt, hogy a vidéki jogacademiáknál minden candidatus egy óra hosszat hallgatandó ki, a budapesti egyetemen ellenben, tekintve annak magasabb szellemi niveauját, három candidatus hallgatandó ki egy óra alatt. {Mozgás a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, t. ház, hogy itt kevésbbé a magasabb szellemi niveau, mint a vizsgáknak ez a hallatlan sokasága a döntő és hogy a vizsgáknak ez a tömegessége, kapcsolatban azzal a pénzzel, a melybe a vizsgák kerülnek; mindenesetre a Präsenzmark-rendszerre vezeti vissza az illető tanár törekvését, {ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, t. ház, hogy én ebben az irányban eleget, elég jellemzőt mondottam. És én felhívom nemcsak a t. minister urat, hanem az egész házat, méltóztassék figyelemmel lenni azokra a jelenségekre, melyek a mi egyetemünkön folynak: méltóztassék ítéletet mondani a felett, vájjon egészséges szellemre mutat-e az, mikor azon egyetemnek egyik tanára, dr. Télfy Iván, egy köztiszteletben álló férfiú, a tanpénzekről egy röpiratot bocsát ki, a mely közkézen forog, az ifjú, ság kezén is, a melyben ő tanártársaival szemben a legsúlyosabb vádat emeli, tudniillik a valóságos önzés vádját, a mely önzés odáig van fejlesztve, hogy a tudományos törekvést maga alá temeti. Én azt hiszem t. ház, hogy ez nem vehető csak hírlapi közlésnek, mert ezt egy komoly ember, az egy etem egyik régi tagja palám és publice mondja. De t. képviselőház, én ismerek egy szakvéleményt, melyet dr. Bors Emil a pécsi jogacademia tanára a IX. jogászgyülés megbízásából a jogi szakoktatás reformalása tekintetében előterjesztett, melynek első része bírálat alá veszi a budapesti egyetem dolgát. T. képviselőház, én csak egy passust akarok felolvasni abból, a mit dr. Bors Emil a jogászgyülés megbízottja mond: „Nem kíméletből, hanem mert szégyenlem leírni, ugrom át egyetemi életünk ezen partié honteuse-t — tudniillik a tanpénzt — és csak azt az egyet említem fel, hogy tudok egy egyetemet Európában egy nagy folyam közelében, a melyen a hallgatók állítólag percentekre fogadott ágensek által formaliter tohoroztatnak, fogdostatnak." T. ház! Ama szakvélemény első részében a verseny-cathedrák ugy vannak bemutatva, mint azok a régi időbeli acrobata-mutatványok, a hol az egyik acrobata a másikkal versenyez, hogy a közönség zsebéből a pénzt kicsalja. A legsúlyosabb vádak ezek, a melyek egyáltalában emelhetők és melyeket közéletünkben senki, sem egyén, sem intézet meg nem tűr huszonnégy óráig sem. És nekem fájdalommal kell constatalnom azt, hogy mikor egy egyetemi tanár nevének teljes kiírásával bocsát ki egy röpiratot, melyben a tanpénz összes ferdeségeit tárgyalja, melyben méltányos alapon követeli azt, hogy a tanárok egyenlők legyenek, ugy a tanpénzre való tekintetben, mind