Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-178
Lés február 8. 1886. 33 178. országos ül kérdések tömkelegébe bonyolódni, nem fogok a t. képviselő úrral vitatkozni azon tételnek helyessége vagy helytelenségéről, hogy a eultura a maga természeténél fogva cosmopolitikus tény-e és hogy nemzeti eultura lehet-e, nem lehet-e; bár én magam részéről, azt hiszem, lehet ég van is nemzeti eultura, {Helyeslés) vannak a szellemi életnek bizonyos ágai, az igaz, melyek cosmopolitikus természetűek; de a szellemi életnek az az egész országa és ez a legtágabb és a legfontosabb, mely a nyelvnek útján leli közvetítését, a nyelvek különbözőségénél fogva más mint nemzeti eultura természeténél fogva nem lehet. {Élénk helyeslés?} És ebben az értelemben mondtam én, hogy nekünk nemzeti culturát igenis alapítanunk kell és hogy a magyar nyelv azon összekötő kapocs, mely a szellemi életnek magasabb fokozatain kell, hogy ezen ország valamennyi ^polgárát fajkülönbség nélkül egymáshoz fűzze. (Elénk helyeslés és tetszés,) És ebben az értelemben mondottam én azt, hogy a magyar államnak, melynek tevékenysége minden részében az államegység megalapítását és megszilárdítását kell vezérsszempontul és minden egyéb állami feladatot domináló czélul kitűznie, a közoktatás terén is mindenekelőtt egy közös szellemi élet teremtésére kell törekednie; és e végből állami culturalis feladatot, nem magyarajkú polgártársainknak érdekében is, hogy a szellemi egységnek, a szellemi érintkezés lehetővé tételének ez a föltétele, egy közös, egy mindenki által ismert és birt nyelv és irodalom terjesztessék és fejlesztessék. (ügy van! Általános élénk helyeslés.) T. képviselőtársam arra is hivatkozott, hogy épen a mi padjainkon gyakran emeltetett panasz az ellen, hogy a magyar ifjakra nézve a katonai pályát az teszi oly nehézzé, hogy német nyelven kell vizsgát tenniök, hogy a közös hadseregben tiszti rangot nyerhessenek. Ezzel kapcsolatosan mindig hangsúlyoztuk azt a követelményt, hogy a magyar nyelv jogai a közös hadsereg terén is elismertessenek és hogy a magyar ifjakra nézve lehetővé tétessék a tiszti rang elnyerése, magyar nyelven szerzett műveltség és magyar nyelven letett vizsga alapján is. Ezen általunk hangoztatott követelménynyel a t. képviselő ur egy vonalra akarja helyezni azt, hogy ezzel hasonló szabadságot, ezzel hasonló lehetőséget a haza területén lakó minden népfajnak engedni kell. Bocsánatot kérek t. képviselőtársam és t. képviselőház, én megvallom, hogy én ezen követelményben egy oly közjogi eszmezavart látok, {ügy van! Élénk helyeslés) melynek helyreigazítását, miután e házban kifejezést nyert, rögtön szükségesnek találom. {Helyes! Helyes!) Ezen monarchiának alapszerkezete az 1867-iki kiegyezés szerint, melyet (a szélső baloldal felé mutatva) önök nem tartanak ugyan a magyar nemzetre nézve kielégítőnek, de melynek intézkedéseitől hátralépést tenni önök szerint is még kevésbé szabad (ügy van! a szélső baloldalon) — mondom — a monarchiának szerkezete az 1867-iki kiegyezés szerint két egyenjogú és paritásos államnak önállóságára és alkotmányára van építve. Ezen államoknak egyike Magyarország és ezen államnak nyelve a magyar nyelv; a magyar államnak ez a paritása van tehát nyelvében megsértve az által, hogy a monarchia egy közös intézményében, a közös hadseregben, a magyar nyelvnek birtoka nem juttatja mindazon előnyöket, a meiyek a német nyelvnek tudásához vannak kötve, (ügy van!) Ezen nagy közjogi sérelemmel azt a kényelmi igényt, melyet más fajbeli polgártársaink saját nyelvükre nézve talán támaszthatnának, egy vonalra helyezni nem lehet. {Elénk helyeslés.) Ez az utóbbi egyszerűen gyakorlati lehetetlenség, az előbbeni pedig nem nemzetiségi aspiratio, hanem a magyar államnak közjogi helyzetéből folyó és általunk soha el nem ejthető követelmény. (Általános élénk helyeslés.) Mindezekben t. képviselőház — sine ira et studio teljes tisztelettel az egyéni vélemények szabadsága irányában — szükségesnek láttam tiltakozásomat kifejezni azon félreértések és azon szerintem egész téves közjogi felfogásokkal szemben, a melyeknek sajnálatomra egy igen t. ellenzéki képviselő ur kifejezést adott. (Általános élénk helyeslés.) A szavazás alá kerülő tétel ellen nem teszek kifogást. (Általános élénk helyeslés.) Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Igen sajnálom, hogy egy nagyrabecsült politikai elvtársam az imént hallott fejtegetései ellen nekem is síkra kell szállanom. (Halljuk!) Kisebb fontosságú ügyeknél mellőzni szoktam az eltéréseket, melyek néha elvtársaim részéről nyilvánulni szoktak. De az, a mely most létezik közöttem — és mondhatom — mindnyájunk között (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon) és Mocsáry Lajos t. barátom között, sokkal lényegesebb, semhogy ellenvéleményemet elhallgathatnám, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Nagyra becsülöm a bátorságot, a physikait és még inkább az erkölcsit. Ez a férfiúnak jellemvonása, a képviselőnek pedig kötelessége s azért e részben elismeréssel vagyok t. barátom iránt. Bátran, férfiasan fejezte ki nézeteit. De viszont remélem, nem fogja rossz néven venni, ha én is — és azt hiszem e tekintetben barátaim nevében is szólok (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon) — ha én is kimondom az övétől eltérő véleményemet. (Halljuk!) A részben teljesen egyetértek t. barátommal, hogy a nem magyarajka nemzetiségeknek ellenséges hangulatára befoly azon rossz kormányzat,
