Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-178

1?S. ©rssságos ülés február 8. IS&ft 39 a, mely alatt ők épen ugy, mint mi magyar faj­beliek nyögünk, (Ugy van! a szélső baloldalon) a túlságos adók, a rossz közigazgatás és a nem épen kielégítő igazságszolgáltatás. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De egyetértek viszont gróf Apponyi t. képviselőtársammal is abban, hogy valamiat minket magyarokat nem jogosít fel bármely rossz közigazgatás, bármely elnyomatás is arra, hogy hazánk, államunk ellen ellenséges indulatot táp­láljunk, hanem legfeljebb arra ösztönöz, hogy megszabadítsuk az országot olyan kormányzattól, moly ilyen eredményekre vezet: (Helyeslés a szélső baloldalon) ugy azt hiszem, ugyanazon joggal köve­telhetjük a nem-magyarajkú nemzetiségektől is, hogy a miatt ilyen ellenséges indulat ne támadjon az ő kebelükben. (Helyeslés balfelől.) Egyetértek t. bará­tommal a részben is, hogy az 1868-iki nemzetiségi törvényt a kormánynak tiszteletben kell tartani; ugyanezt a véleményt egyébiránt kifejezte Szi­lágyi Dezső t. képviselőtársam is. Hogy ez mennyi­ben nem teljesíttetik a kormány részéről, annak fejtegetésébe e pillanatban nem akarok bocsát­kozni. Ha igaz, hogy attól a kormány eltér, a sérelem a nemzetiségi képviselők részéről jogos és azt hiszem, hogy ha azt előadják és a képviselőház biztosítékot nyer az iránt, hogy az nem a magyar állam ellen fog felhasználtatni, a sérelem orvos­lására is számíthatnak. De a miben már nem érthetek egyet képviselő­társam és t. barátommal, az azon szemrehányás, melyet a kormánynak azért tett, hogy a magyar nyelvet az elemi iskolába is behozta, nem mint tannyelvet, hanem csupán mint tantárgyat, azon törvény alapján, melyet, gondolom, 1879-ben szava­zott meg az országgyűlés. T. képviselőtársam nagyot téved, midőn azt állítja, hogy a magyar nyelv terjesztése nem tör­ténhetik máskép, mint a nem magyar nemzetiségek létszámának rovására. Tehát azért, mert a román, a tót, a szerb a magyar nyelvet is elsajátítja, elfelejti a magáét ? Hiszen t. képviselőtársam nem csak a ma­gyar nyelvet birj a tökéletesen és fej ezi ki magátazon ékesen, de bir több európai nyelvet is s azért nem szűnt meg a magyar nyelv hű ápolója, a magyar nyelv tökéletes birtokában lenni. Abban is tévedés van, mint azt már gróf Apponyi t. képviselőtársam kiemelte, hogy a cultura kell, hogy cosmopoliticus legyen minden tekintetben. Ha visszatekintünk az emberiség történetére, azt találjuk, hogy úgy a görögöknek, mint a rómaiknak a régi időben saját nemzeti culturájuk volt, azon művelték ki magukat leg­inkább és annak alapján emelkedtek arra a fokra, a melyen állottak. Ugyancsak ilyen nemzeti jelleget visel a modern nemzetek culturája is, a miből nem az következik, hogy azon népfajok, melyek nem tartoznak a vezető népfajhoz, a maguk nyelvét, a maguk culturáját elhanyagolják, hogy abban gátoltassanak, Ihanem következik pusztán és egyedül annyi, hogy az állam nyelve elterjedjen, * azzal egyúttal az állam iránti ragaszkodás is annak legutolsó lakosába is behatoljon. (Ugy van! Ugy van!) A magyar nyelv kizárólagos alkalma­zása, mondja továbbá t. képviselőtársam akadálya a culturának. De hát hol van a magyar nyelv kizárólagosan alkalmazva ? A mennyire én tudom, az elemi iskoláknak tannyelve mindenütt a nép nyelve. A középisko­lákban, a melyeket az állam állított, ott igenis a magyar államnak hivatalos nyelve az; de a nem magyar ajkú nemzetiségeknek, illetőleg a külön­böző vallásfelekezetnek i is, vannak középiskoláik melyekben pedig saját nyelvük a tanítás nyelve, saját nyelvükön terjesztetik a tudomány. Én egyébiránt őszintén szólva, nem fogom és nem fogtam volna már eddig is helyteleníteni, ha a t. minister ur a 68-iki törvény értelmében oly helyeken, a hol tömegesen laknak nem - magyar fajúak, ily tannyelvű iskolákat is állít, csakhogy minden esetre gondolkodva nemcsak arról, hogy ott a magyar nyelv is kellőképoktattassék,hanem különösen arról, hogy az oktatás hazafias szellem­ben történjék és megakadályoztassák minden izgatás a magyar államiság ellen. {Ugy van!) T. képviselőtársam messze ment, midőn azt állította, hogy ha például a destyeptate eléneklése megtiltatik, abból az következik, hogy a szabad­ságot általában korlátozni kell. Államellenes dalok, vagy egyáltalán állam­ellenes cselekmények megtiltása nemcsak joga, hanem kötelessége is az állam kormányának. (Élénk helyeslés.) Helytelenítette Szilágyi Dezső t. képviselő­társamnak azon kijelentését is, hogy ha azt veszi észre a kormány, illetőleg a magyar állam, hogy azon jogokkal, melyeket nekik a törvény biztosít, a nem magyarajkú nemzetiségek visszaélnek, az esetben gondoskodni fog eszközökről, hogy e visszaélések megszűnjenek. Én ezt nemcsak jogosnak, én ezt szükség­szerűnek tartom. Én barátja vagyok a jogegyenlőségnek. Engem soha chauvinistának nem mondott, nem mondhatott senki; de én a magyar állam fen­tartásának kötelességéből önként folyónak tartom, hogy az azzal ellenkező minden cselekvés meg­büntettessék, lehetőleg megakadályoztassák. (Álta­lános helyeslés.) Különben az által, hogy másoknak túlságosan kedvezni akarnánk, magunknak sírját ásnók meg. (Helyeslés.) Ezt volt kötelességem kijelenteni, mint azon párt tagjának, a melyhez Mocsáry Lajos t. bará­tom is tartozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom