Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-178

178 országos ülés február 8. 1SS6 37 viselő ur által felhozott azon sérelmet, vagy nem adtam arra választ, hogy a kormány a nemzetiségi törvény 17. §-a intézkedésének nem felel meg, mely szerint a lehetőségig a nem magyar ajkú középoktatásról is gondoskodni tartozik. T. képviselőház, az nem az én szerepem, hogy a kormány által a nemzetiségi vagy más törvény végrehajtásában elkövetett hibák felett egyoldalú informatio alapján ítéletet mondjak; ez pedig nem az én hivatásom, hogy a kormány eljárását az ilyen coneret kifogásokkal szemben védjem, ez a kormány feladata. (Helyeslés.) De egész általánosságban valamit erre a pontra nézve, mégis megjegyzek. (Halljuk! Halljuk!) Á nemzetiségi törvény 17. §-a a nem magyar ajkú középoktatásra nézve a magyar állam részéről igenis egy bizonyos általános ígéretet tartalmaz, de azon Ígéretet köti világosan először a lehetőség feltételéhez. Már pedig épen e napokban felhozatott az panaszképen Szilágyi Dezső t. képviselőtársam által, hogy mily kevés az, a mit az állam a maga részéről, a maga erejéből a középoktatás terén tesz. Valóban oly kevés az, a mit a magyar állam e téren, financiális erejének csekély volta által korlátozva, a magyar közoktatás terén tehet, mondom, oly kevés az, ellenkezőleg Mocsáry t. képviselő ur azon optimistieus felfogásával, a ki azt r

soknak találja és oly sok teendő marad az államnak a magyar nyelvű állami oktatás terén, hogy már a pénzügyi viszonyok korlátainál fogva az állam a nem magyar ajkú középoktatás fejlesztéséhez alig járulhat hozzá. (Helyeslés.) De ez csak egy formai szempont, a melyben én, ámbár nem feladatom a kormányt egyes panaszokkal szemben megvédeni, egyik magyarázó okát látom annak, hogy a nemzetiségi törvény 17. szakaszának általános ígérete coneret tényekben ma még nem nyerhet kifejezést. De sokkal fontosabb azon második szempont, amelyet a t. képviselő ur figyelmébe ajánlok s a melyet a t. ministerelnök ur általánosságban megjelölt, Szilágyi Dezső t. képviselőtársam pedig praeeise kifejtett. A t. ministerelnök ur azt mondta Ghirbán képviselő ur beszédje után tett nyilatkozatában, hogy minél inkább meg fogják győzni a kormányt és a törvényhozást idegen ajkú polgártársaink és különösen azoknak vezetői arról, hogy a saját culturai czéljaikra nekik engedett eszközöket államellenes czélokra felhasználni soha sem fogják, annál inkább be fog állani annak lehetősége, hogy az állam a nem magyar ajkú honpolgároknak saját nyelvükön nyerhető culturalis fejlődésére valamit tehessen. (Élénk helyeslés.) Szilágyi Dezső t. képviselőtársam pedig ezt az általános enunciatiót kiegészítve, egyenesen kimondotta azon tételt, a melyhez én is teljes meggyőződéssel csatlakozom, hogy addig, mig nem a nem magyar ajkúak tömegében, mert azoknak hazafias és loyalis indulatáról én is meg vagyok győződve, de egyes, rájuk — sajnos — még mindig befolyást gyakorló vezéregyéniségek szellemében {Ugy van!) teljes megnyugvás a magyar állam egységének feltételeiben, teljes felkarolása a magyar állam követelményeinek nem nyilvánul, addig — a kifejezés erős, de nem túlságos — bárgyú volna az az állam, (Élénk helyeslés a balés a szélső baloldalon) mely ily törekvéseknek eszközöket szolgáltatna. (Zajos helyeslés mindenoldalról.) Hát, t. ház, ezen kettős feltételhez, tudniillik a lehetőség feltételéhez, mely törvénybe van iktatva és a másik feltételhez: az állami eszme minden követelménye sérthetetlenségének teljes elismeréséhez, mely törvénybe iktatva nincs, mert nem is szükséges, (Ugy van!) hogy legyen, hanem mely minden állam fentartásának föltételeiben leli jogosultságát, (Élénk helyeslés) ezen két feltételhez vannak kötve természetszerűleg és loyalis magyarázat mellett a nemzetiségi törvény azon intézkedései, melyekre a t. képviselő ur hivatkozott. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És miután a feltételekről beszélünk, legyen szabad ezzel kapcsolatosan reflectalnom t. képviselőtársamnak egy másik kifogására (Halljuk!) O tudniillik ugy nekem, mint Szilágyi t. képviselőtársamnak azt lobbantja szemünkre, hogy önmagunkkal jövünk ellentétbe; mert mi kifogásoljuk és némely nem magyar ajkú vezéregyéniségnek bűnül rójuk fel azt, hogy ezen államhoz való ragaszkodásukat feltételekhez kötik -, már pedig mi magunk is vádoljuk a kormányt azért, hogy nem képes közigazgatásban és igazságszolgáltatásban oly állapotokat teremteni, melyek a haza minden polgárában az állam iránti tiszteletet és ragaszkodást fokozni képesek volnának. íme tehát — úgymond a t. képviselő ur — mi magunk is elismerjük, hogy feltételekhez lehet kötve a hazafiság. Bocsánatot kérek t. ház, ezen felfogása ellen a mi kritikánknak, a mi ellenzéki felszólalásainknak ilyen interpretatiója ellen egész határozottan tiltakozom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha mi azt mondjuk, hogy bizonyos ferde intézkedéseknek az lehet a psychologicus hatása, hogy a magyar állam iránti ragaszkodás nem fokoztatik, azzal mi nem ismerjük el azt, hogy ezen psychologiai hatásnak akár erkölcsi, akár közjogi jogosultsága volna; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) akkor mi csak azt mondjuk, hogy bizonyos hibákból bizonyos bajok támadhatnak, de nem ismerjük el azt, hogy bizonyos hibák elkövetése más bűnök elkövetésére jogosít. (Helyeslés.) És t. képviselőház, hasonlóan csudálatosnak találom az igen t. képviselőtársamnak a magyar eulturára vonatkozólag tett megjegyzéseit. (Halljuk.) Én valóban nem akarván a metaphysikai