Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-197
390 187. országos élés máreziss 5. 18S6. toztathatónak mondja. (Élénk helyeslés és tetszés baloldalon.) Bocsánat ezen részletekért, de nehogy azzal az ellenvetéssel találkozzunk, hogy csak általános phrasisokkal küzdünk, én jónak látom a javaslat legfőbb pontjainak analysisébe a lehető legmélyebben belemenni. (Halljuk! Halljuk!) Az 57. szakasz i) pontja már sokszor említtetett. Ez a pont ad a főispánnak direct rendelkezési jogot. Ezen i) pont értelmezésének története pedig egészen sajátságos. (Halljuk!) A ministeri indokolásban ezen í) pontnak értelmére nézve egyszerűen az mondatik, hogy a főispánnak joga van, hogy a felmerült ügyekben közvetlen rendelet útján intézkedjék minden megszorítás nélkül. A bizottságban találtatott fel, ugy látszik, azon theoria, melyet a t. előadó ur, franczia műszavakra hivatkozván, akkép formulázott, hogy a főispánnak intézkedési joga soha sem vonatkozik az ügy érdemének eldöntésére, hanem hogy az nem lehet egyéb, mint ügyviteli utasítás. A bizottságban, ugy látszik a ministerelnök ur ezen értelmezést a magáévá tette, mert midőn Grünwald t. barátom, a ki jelen van és a kire e tekintetben hivatkozhatom, a főispán vagyoni felelősséget megállapítani kívánta a felelősségről szóló fejezetekben, akkor a ministerelnök ur ezt a követelést elutasította, mondván, hogy miután érdemleges intézkedési joga a főispánnak nincs, a vagyoni felelősségesete ugy sem állhat elő, tehát felesleges. Ez volt véleménye a bizottságban. A házban, a t. ministerelnök ur már egy distinctiót tett az í) pont három alineája között. Ezen legújabb magyarázat szerint a „rendelet" szó az i) pont három alineájában két különböző fogalmat fejezne ki. Az első alineában, a hol általánosságban van kimondva, hogy a főispán rendeleteket bocsáthat ki az alispánhoz vagy polgármesterhez, ott csakugyan csupán a t. előadó ur által jelzett „Aufsichtsverordnung a-ot, ügyviteli utasítást jelenti; de a harmadik alineában, a hol azon esetről van szó, midőn az alispán vonakodik azt a rendeletet végrehajtani, mely a ministerelnök ur magyarázata szerint csak ügyviteli utasítás, vagy mikor az alispán nincs a helyszínén: akkor a rendelet szó, a ministerelnök ur legújabb magyarázata szerint direct intézkedést, az ügyek elintézésére vonatkozó rendeletet jelent. Hát t. képviselőház, én nem akarok terminologicus fejtegetésekbe bocsátkozni a fölött egyáltalán, helyesen van-e a „rendelet* szó megválasztva és lehet-e ugyanazon pontban ugyanazon kifejezést kétféle értelemben használni, mert hiszen a mennyiben itt csak rossz és laza törvény szerkesetről van szó, ezen a bajon csakugyan a a részletes vitánál kell segíteni. Veszem ezt a főispáni rendelkezési jogot ugy, a mint a ministerelnök ur azt újabban definiáltx és a mint ma ismételten hivatkozott reá. És erre mondja ezután a t. ministerelnök ur, igen ártatlan képpel, hogy hiszen csak egy esettel vitte tovább a jelenlegi javaslat a főispánnak azon jogát, mely az 1870; XLII. törvényczikkben ugy is benne van, hogy renitentia eseteiben intézkedhessek. Csak egy esetben, az igaz, t. képviselőház; de a lényeges különbség az, hogy — mint a t. ministerelnök ur maga is beismeri — a főispánnak azon joga, hogy directe intézkedhessek, egy kivételes állapotot jelent. Már pedig, t. képviselőház, az 1870: XLII. törvényczikk egy ily kivételes állapotnak elrendelését a közvetlenül a parlamentnek felelős kormányra bízta, inig itten a kormány egyik közegének, a főispánnak belátására és tetszésére van bizva, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) hogy ezt a kivételes állapotot rendelje el. Mert két esetben áll ez be, t. ház, ha az alispán a rendeletet kiadni vonakodik vagy ha nincs a helyszínén, föltéve mindig, hogy a főispán az állam érdekét veszélyeztetettnek tartja. Ámde, t. képviselőház, hogy én erről az általános formuláról, különösen a mai praxis szerint, mit tartok, azt már egy előbbi szakasz elemzése alkalmából megmondtam és ezt feiuartoni. Az ilyen általános kivételek jogszabály alkotására és jogi garantia létesítésére nem alkalmasak. Ezek érthető magyar nyelvre fordítva annyit tesznek: a mikor neki tetszik. (Igás! Ugy van ! balfélöl.) Nem egyéb szükséges hozzá, mint az, hogy az alispán ne legyen ugyanazon a helyen, a hol főispán tartózkodik, midőn ily rendeletet kiadni kivan és akkor a főispán kezébe ragadhatja ezen kivételes intézkedési jogot. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát már most, t. képviselőház, megengedhető-e a főispánnak ez a direct intézkedési jog ebben a kiterjedésben? Szerintem nem; és pedig először azért nem, mert akármit mondott; legyen még mai napon is a t. ministerelnök ur, annyi tagadhatatlan és meg nem czáfolható, hogy a megye két intézkedő fejének egymás mellé állítása, az alispánnak és főispánnak parallel intézkedési joga az ügyeknek egész kiterjedésében, csak óriási zavart idézhet elő a törvényhatósági administratio köréhen és csak gyengítheti az administratio valódi vezetőjének, az alispánnak felelősségi érzetét. (Ugy van! a baloldalon.) De másodszor — és ez a fő — azért nem, (Halljuk!) mert a direct intézkedést, az ügyek érdemleges elintézésére szolgáló jogot egy olyan közegnek, a kivel szemben a jogállamnak minden biztosítéka nem létezik, megadni nem lehet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Már pedig, t. képviselőház, legyen ugy, hogy a főispán büntető jogi és vagyonjogi felelősség alatt áll; de hiányzik a felelősségnek
