Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-197

197. or.isígos ülés márczius 5. 1SS5. 391 azon harmadik és legfontosabb neme: ő nem áll j fegyelmi felelősség alatt. (Ugy van! a baloldalon.) Arra, hogy a honpolgárok vagyoni érdekei sértessenek valamely közigazgatási intézkedés által, van sok eset, de ezek utóvégre mégis csak egyes esetek ; a visszaélésnek az a túlsága pedig, a hol criminalitásba ütközik egy tisztviselő, hála istenmég minálunk is a ritkaságok közé tartozik. Rendes körülmények közt és az állampolgár minden nem vagyoni természetű jogára nézve a garantia abban áll, hogy minden tisztviselő törvénysértésért, vagy ^hivatásának hanyag teljesítéseért, vagy korlátainak túllépéséért fegyelmi felelősség alá vonassék. Ezt a garantiát, mely ma, midőn minálunk közigazgatási bíráskodás nincsen, a honpolgároknak a tisztviselőkkel szemben jóformán egyetlen általános biztosítékát képezi, ezt a garantiát nélkülözik a főispánok; s azért nem azt az absurdumot mondjuk, a mit a t. előadó ur nekünk kérdés alakjában imputált, hogy a főispánt mai állásában a hatosági fegyelmi bíráskodás alá akarjuk helyezni, hanem azt mondjuk: mert a főispán fegyelmi eljárás alá a maga rendje szerint nem vonható, azért intézkedési jog neki semmi kiterjedésben, (ügy van! a baloldalon) különösen pedig ilyen tisztán az ő szeszélyétől függő kiterjedésben, nem adható. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) így állunk tehát, t. ház, ezen javaslatnak legfőbb intézkedéseivel. Hiszen arról nem is szóltam, hogy az alszolgabirák áthelyezési jogát a főispánnak korlátlanul megadja ezen javaslat; hogy oly tisztviselőknek kinevezési jogát adja meg neki, a kiknek kinevezését még mi sem tarjuk szükségesnek, a kik különben a jurisdictióval ellátott tisztviselőknek kineveztetését óhajtjuk. Ezekről a szintén nagy, de ezekhez a monstruositásokhoz képest csekélyebb jelentőségű dolgokról én nem is szólottam. És most már válaszoljunk arra a kérdésre, hogy mikép felel meg ez a javaslat a jogállam második nagy követelményének, a szabadság biztosításának. (Halljuk!) A szolgálati pragmatica létesítése megtagadtatik; a közigazgatási bíráskodásnak létesítése megtagadtatik. Az önkormányzat pedig, t. képviselőház, hogy az önkormányzatból mi lesz, azt méltóztassék a következő néhány vonásból átérteni. (Halljuk! Halljuk!) Ha ez a javaslat törvénynyé lesz, az önkormányzatnak már az eddigi törvény mellett is létező hiányaihoz az újakat hozzáadva: a belügyminister minden törvényhatósági szabályrendelet létrejövetelét megállíthatja bármely indokból, czélszerűségi indokból is ; a belügyminister minden törvényhatósági határozatot, bármily természetű legyen az, nemcsak megsemmisíthet, de megváltoztathat és a maga akaratát teheti annak helyébe ; (Iga?! Ügy van! a baloldalon.) A belügyminister az ő locumtenense, a főispánja által, a hányszor ő neki, vagy ezen főispánnak, vagy esetleg talán a főispáni titkár urnak tetszik, (Igaz! a baloldalon) a hatósági tisztviselői szervezetet félretolhatja és helyette teljes hatalmánál fogva administrál; a belügyminister a legfőbb fórum a feleknek minden jogsérelmében, melyet a közigazgatás részéről tapasztalunk ; a belügyminister a legfőbb fegyelmi fórum a törvényhatósági tisztviselők minden fegyelmi ügyeiben. És a mi még maradna a törvényhatóságnak, a tisztviselők választásának joga, no hát t. képviselőház, szóljunk erről egy pár szót! (Halljuk!) Igenis, t. képviselőház, ebben igazat adok a t. belügyminister urnak, a candidationalis jognak fentartását én szükségesnek tartom, megmondom ebben is egész nyíltan meggyőződésemet. És ez a jog — mint több más, lehetőleg kevés esetre szorítandó jog — discretionalis természetű. Czélja az erkölcsileg disqualificalt, vagy államellenes egyének kizárása. De kérdés, vájjon alkalmazásában csak erre használtatik e vagy más jogok kijátszására szolgál-e. Ez függ azon szellemtől, mely az egész közigazgatás vezetését átlengi, mely a kormányzatban uralkodik és mely az országban érvényre jut És én emlékszem oly időre, t. képviselőház, pedig én nem vagyok még öreg ember és négyvennyolcz előtt nem restauráltam, én csak a legújabb alkotmányos aerára hivatkozom (Halljuk ! balfelöl) — mondom — emlékszem oly időre, midőn egy Deák-párti belügyminister, a ki pedig a párt érdekeinek előmozdításában nem volt épen nagyon tartózkodó, a mikor Pestmegyében arról volt szó, hogy Nyáry Pál a candidatióból kihagyassék s ezen az úton Deák-párti alispán nyeressék meg Pestmegye részére, azt mondta a főispánnak: ha Nyáry Pált a candidatióból kihagyja, 24 órával később vagy ön nem lesz főispán, vagy én nem leszek belügyminister. (Élénk helyeslés a baloldalon) De akkor érezték azt, hogy ezzel a candidationalis joggal csak abban az irányban lehet élni, hogy vagy erkölcsi fogyatkozású. vagy az államra nézve veszélyes egyéniségek kizárassanak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De ma, t. képviselőház, van az ellenkezőnek egy példája, a tanúbizonyság él és önök között ül, (Halljuk ! Halljuk! balfelöl) akkor, mikor ez megtörtént ellenzéki volt. (Halljuk/ balfelől.) A mostani belügyministernek kormányzata alatt történt, hogy egy mostani képviselőtársunk, kinek kifogástalan jellemét és hazafiságát mindnyájan ismerjük és a ki éveken át közmegelégedésre szol-