Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-197

386 197. országos ü!é* raárezius 5 !$Ü6 ki a szeivezetet ezen két szempontból, tudniillik a hatalom körének kellő biztosítása szempontjából és másrészt a szabadság biztosítékainak megállapításaiból oly képben mutatta a ház elé, a mely képhez én és tudtommal mindnyájan, kik ismertek vagyunk arról, hogy a tisztviselők alkalmazási módjául a kineveztetést óhajtjuk, teljesen hozzájárulunk. {Elénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Legyen szabad mégis a szervezetnek ezen képét rövid körvonalakban ismét vázolni, mert néhány megjegyzést óhajtok annak egyes részeihez fűzni. (Halljuk!) A hatalom szervezésének szempontjából, hogy az állam akarata czélszerűen, szabatosan és, a mire súlyt fektetek, részrehaj lattanul hajtassék végre, ebből a szempontból csatlakozom én több előttem szóllott t. képviselőtársam azon felfogásához, hogy igenis a jurisdictióval ellátott tisztviselők kinevezését tartom szükségesnek és indokolom csak ezt az egy szempontot, melyet utolsó helyen hangsúlyoztam, a hatalom részrehaj lati an kezelésének szenip ontj ából. (Halljuk!) T. képviselőház! Hallottuk ma, hogy a tisztviselők választásának fentartása a demoeratia követelménye. Tán tévedek, t. ház, de annál tévesebb argumentatiót a tisztviselők választásának fentartása mellett nem hallottam. Ha nem elméletből, de gyakorlatból akarunk kiindulni, akármily széles és democraticus alapokra fektettessék azon testület, mely a tisztviselők választásával lesz megbízva — és kérdés, vaj*jon egy ily alapnak létesítése, hol helyhatósági ügyeknek elintézéséről van szó, helyes volna-e — mondom, akármilyen széles alapokra fektettessék azon testület szervezete, azt soha meg nem fogja akadályozni, hogy annak elhatározásaira a társadalomnak hatalmasabb elemei nagyobb súlylyal bírjanak, mintázok, kik a társadalomban alárendeltebb, gyengébb helyzetben vannak. (Helyeslés. ügy van ! balfelöl.) És az azután előttem lélektani lehetetlenségnek látszik, ha csak heroicus jellemet nem tételezünk fel, hogy midőn egyéni érdekek összeütközésének elintézéséről van szó, az a tisztviselő, a kinek és családjának kenyere a hivatalban maradásától függ, egyenlő mértékkel mérjen annak, a kinek szava, újból megválasztása, tehát életfentartása fölött dönt és annak, a kiről tudja, hogy arra semmi befolyása nines. (Igás! Ügy van! balfélb'l.) Én a tisztviselők kinevezésének követelményét épen azzal a szemponttal indokoltam, hogy az állam democraticus szervezésével a közigazgatás pártatlansága létesíttessék, a mely nélkül jogállam nem képzelhető és a gyakorlatban és mely, véve az emberi gyarlóságot, olyan, mint azt mindnyájan ismerjük, választás mellett alig várható. De t. ház, ez törekvéseinknek, a mint előbb nevezett*t. barátom kifejtette, csak egyik oldala. A másik, igen komoly oldala azon sza | badsági biztosítékok létesítése, a melyek nélkül | én a kinevezés behozatalához járulni semmiképen nem tudnék. Ezen szabadsági biztosítékokat is elősorolta t. barátom én csak recapitulálom. E biztosítékok állanak először az önkormányzat komoly létesítésében, tudniillik a kormányzottak ellenőrködő és a mennyiben az ügyek collegiális elintézést tűrnek, ténykedő elintéző befolyásával, még pedig: függetlenül helyhatósági körükben, a felsőbb közegek fenhatósága mellett állami ügyekben. Továbbá a tisztviselők jogviszonyainak és felelősségének szabályozásában ; a közjogi és közigazgatási bíráskodás létesítésében és végül mindazon garantiák létesítésében, melyek a választási szabadság biztosítására szükségesek. Es ezeket azért ismétlem, t ház, nemcsak, hogy teljes hozzájárulásomat kifejezzem, de mert ezen a helyen kívánok a t. ministerelnök urnak, ugy néhány nap előtt elmondott, mint ma is hallott beszédje néhány pontjára reflectálni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A t. ministerelnök ur ugyanis, jelenleg ugy látszik nagyon scepticus álláspontot foglal el ugy a közigazgatási bíráskodásra nézve, mint a tisztviselők jogviszonyainak megállapítására vonatkozólag. Az első kérdésről szólva — nem idézem szavait, de azt hiszem, hogy azok értelmét egészen helyesen és loyalisan idézem — azt mondta, hogy ragaszkodik ugyan az 1870: XLII. törvényczikk tárgyalásakor mondott ama kijelentéséhez, hogy igenis, a közigazgatási bíráskodás behozatalára törekedni kell, mert ez a szabadságnak egyik lényeges biztosítéka; de gondoljuk meg, hogy a kérdés igen nehéz, hogy itt két szempontot kell egyesíteni, tudniillik, hogy a jogvédelem valóságos legyen és másrészt, hogy az administratio meg ne akasztassékés, hogy ezt a kérdést tökéletesen megoldani sehol eddig sem sikerült. Én, t. ház, e nyilatkozatot tisztelettel elfogadnám, ha a t. ministerelnök ur, mondjuk, most egy fél éve, vagy egy éve foglalta volna el a belügyministeri széket. (Ugy van! balfelől) De midőn valaki már 1870-ben, hatalomrajutása előtt öt évvel a közigazgatási bíráskodásban rejlő biztosítékoknak megtagadásáról az indignatio hangján szólt, (Ugy van! balfelől) midőn azután 1875-ben belügyminister lett, ma 1886-ban, megvallom, többet várhatunk tőle, mint annak kijelentését, hogy a kérdés nehéz (Derültség és helyeslés balfelől) és nem tudom, hogy nem ijed-e meg Horváth Gyula t. képviselő ur, ki tegnap azt mondotta, hogy Magyarországon, a hol annyi mulasztás, pótlás szükséges, nem csak a megállást vagy visszalépést, de még a haladás lassú| ságätis veszélyesnek tartj a. (Derültség a baloldalon.) i T. ház! í870-től 1886-ig, tizenhat év alatt, mely-