Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-197
!§7. országos ulé bői tizenegyet hivatalban töltött el a belügyminister ur, a közjogi és közigazgatási bíróságok tárgyában nem jutott tovább, mint annak elismeré sere, hogy a kérdés megoldása kényes és nehéz. (Derültség bálfelöl.) Vájjon ezt gyors haladásnak s általában haladásnak veszik-e a t. túloldalon a t. képviselő urak, reájuk bizora. (Derültség a baloldalon.) Es egészen hasonló szellemben nyilatkozott ma a szolgálati pragmatica behozataláról a t. minister ur. Azt mondja, hogy ez is jó dolog, sőt szükséges is, de ő látott egy törvényjavaslatot, melynek intézkedései, ha törvénynyé válnának, a ministerinmokban mindenki parancsolna, csak a minister nem, felelős pedig csak a minister volna. Hát t. ház, az, hogy a t. ministerelnök ur e kérdés megoldására nézve egy rossz törvényjavaslatotlátott, indokolja-e azt, hogy tizenegy évi ministersége alatt a kérdést egy lépéssel sem vitte előre. (Derültség a baloldalon.) És a t. ministerelnök urnak e két sarkalatos követelmény nyel szemben ma is elfoglalt — hogy ugy mondjam — kezdetleges álláspontját, a nélkül, hogy sérteni akarnám, nem is tulajdoníthatom értelmi fogyatkozásnak. Nem lehet azt egyébnek tulajdonítani, mint annak, hogy ez intézkedések megalkotására nincs komoly szándéka. (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) És ez nem gyanúsítás, mertgyanúsításnak csak az a vád nevezhető, mely alappal nem bir, de egy tiz évi ministerkedésről, ha bizonyos reformok terén, melyeket már a hatalom elnyerése pillanatában szükségesnek talált, természetesen az ellenzéki padokon, ha semmi lépés nem történik, az ellenzék joggal mondhatja el, hogy ott komoly akarat nincs. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Most áttérek magának a javaslatnak bírálatára. A javaslat bírálatában is azon két iránypont vezet, melyet bevezetőleg kijelöltem, tudniillik hogy mennyiben elégíti ki a javaslat, már tudniillik azon íVjítások, melyek benne foglaltatnak, a hatalom helyes szervezésének igényeit és mennyiben felel meg a közszabadság biztosítékai tekintetében formálható legszerényebb követelményeknek. Az egész javaslat indoka, a mint tartalma is bizonyítja, indokolása pedig kimondja, annak felismerése a t. ministerelnök ur szerint, hogy a kormányhatalom a jelen szervezet mellett a feladatának felelősség melletti teljesítésére szükséges eszközökkel nem bir, vagyis más szavakkal, hogy a szervezet ugy a mint ma fennáll, nem biztosítja az állam akaratának szabatos végrehajtását. És hogyan akar ezen segíteni a t. belügyminister ur? A főispán felügyeleti hatáskörének kiélesítése, kitágítása által. Hát, t. ház, én állítom, hogy a t. ministerelnök ur, ha áll az a baj, melynek márcziuső. 1886. ggy j feltevéséből indul ki a javaslat, annak orvoslására oly utat választott, mely soha, de soha e baj" elhárítására, e czél elérésére nem vezethet. Ugyan hol vannak azon akadályok, melyeken az állam akaratának szabatos érvényesülése megtörik ? A renitentiában ? Nincs az a gyenge, nincs az a nyomorult állam a világon, mely egyes közegeinek renitentiája ellen kellő fegyverekkel felruházva ne volna s eddigi törvényünk a renitentia eseteiről kielégítő módon gondoskodik. Azon nagy botrányokban, melyekre a szervezeten kivül álló felügyeletnek szeme is rájön ? Hiszen, t. ház, már Pulszky t. képviselőtársunk elmondotta tegnap, hogy azon nagy sikkasztások, melyek újabban az ország közvéleményét annyira megdöbbentették, soha és sehol a főispánok által nem fedeztettek fel. De ez lehet a főispánoknak hibája, mert az én hitem szerint, valamint a renitentia eseteit minden állam le tudja győzni, épen ugy a szemet szúró nagy botrányok, nagy visszaélések és kiáltó igazságtalanságokkal szemben a szervezeten kivül álló oly közeg felügyelete is, mint a minő a főispán, garanüát nyújthat, hogy fölfedeztessenek és megtoroltassanak. De nem itt törik meg az állam akarata, t. ház, az állam akarata megtörik azon ezernyi és ezernyi apró mulasztásokon, melyek a törvény rendeleteinek a legalantasabb közeg által a népbe való direct átvitelénél fordulnak elő, mely apró mulasztásokra, épen az egyesesetek jelentéktelensége folytán, a legérettebb szem is csak olykor jön rá s a tömeget észre nem veszi. Példát mondok állításom illustrálására. (Halljuk!) Első sorban veszem a példát oly térről, melyteljes joggal mindnyájunk aggodalmas elővigyázatának tárgyát képezi: a nemzetiségi agitatio teréről. Minden félreértés elkerülése végett előrebocsátom, semmi sem áll távolabb tőlem, mint az, hogy az ország bármely vegyes vagy nem magyar ajkú honpolgárok által lakott megyéjét eo ipso gyanúsnak tüntessem fel, olyannak, mely kivételes rendszabályt igényel. De másrészt tagadni nem lehet, hogy vannak számos törvényhatóságban a nemzetiség eszméjéhez kötött oly törekvések, melyek a magyar állam egységét veszélyeztetik. És láttuk, hogy ezekkel miként állunk. Arról, hogy ha Hóra és Rloska megünneplése valahol czéloztatik, vagy ha valahol nyílt conspiratio terveztetik az állam egysége ellen, arról értesüln i fog a főispán s az ily nyilt merényleteket, az ily nyilt támadásokat a magyar állam eszméje ellen igenis a szervezeten kivül álló hatósági közeg is fedezi s meg is gátolhatja. Igen, t. ház, de ezen kitörések csak symptomák; a baj gyökerét a sok l száz iskolában a tanítók részéről netán folytatott akna-munka képezi és vájjon az alsóbb közigaz49*
