Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-197

197. országos ülés múrczlns 5. 18S6. 385 tekintettel arra, hogy ezen tárgy vitatásából a ház j előtt tudvalevő körülmények folytán két ülési nap I — ezen hét utolsó és a jövő hét első napja— ugy is el fog veszni. (Halljuk ! Halljuk!) T. képviselőház! A vitának eddigi folyamán több általános fogalom hozatott egymással oly kapcsolatba, mely legalább az én meggyőződésemnek meg nem felel. Tekintettel ezen körülményre, ámbár szándékom az volt és most is az: főleg az előttünk fekvő törvényjavaslat hibáit bírálatom alá venni, még sem mellőzhetem egészen azt, hogy a közigazgatás reformjára vonatkozó nézeteimet egész általánosságukban legalább röviden meg ne jelöljem. {Halljuk! Halljuk!) Kötelezettnek érzem magamat erre annál inkább, mert mint igen helyesen jegyezte meg Beöthy Ákos t, barátom, a parlament nem csupán a napirenden levő tárgyak eldöntésének, de egyszersmind a közvélemény előkészítésének, az eszmék tisztázásának legtermészetesebb és legjogosabb. tere. És a ki bizonyos, az ország jövendőbeni fejlődésére nagyfontosságú kérdésekről megérlelt és mély meggyőződésekkel bir, vétene kötelessége ellen, ha a parlamenti tárgyalások alkalmával az eszmék tisztázására, saját meggyőződésének terjesztésére fel nem használná. (Halljuk! Halljuk!) Azon általános eszmék, a melyekre bevezető észrevételeim vonatkoztak, mindenekelőtt abban nyilvánultak, hogy több szónok részéről felmerült és megérintetett az a kérdés, vájjon a felelős parlamenti kormányzat és önkormányzat egymással megférő két fogalom e, egymással megférő két tényezője-e a közéletnek? Én, t. képviselőház, megvallom, nem is értem, hogy e kérdést felvetni lehessen, mert oly távol állok attól a felfogástól, mintha a parlamenti felelős kormány- és önkormányzat követelményei között ellentét lenne, hogy én annak az életerős politikai életnek, annak az életerős politikai szabadságnak fejlődését, a mely nélkül a parlamenti kormányzat merő fictio, önkormányzat létezése nélkül nem is tudom képzelni. {Helyeslés a haloldalon.) De, t. képviselőház ! Összeköttetésbe hozatott az a nézet, melyet nem csak én magam és elvtársaim közül számosan vallunk, de a túloldal néhány tagja is vall, mely szerint a jurisdictióval ellátott tisztviselők kinevezését óhajtjuk, összeköttetésbe hozatott ez a nézetacentralisatio elméletével és a centralisatio nevével jeleltetett meg csak tegnap Horváth Gyula t. képviselőtársam által, a ki az egész áramlatot akkép jelezte, hogy vannak, a kik „magyar centralisatiót" kivannak. Ezen két fogalomnak összetévesztését én helytelennek és a kérdés tisztázására nézve valóságos akadálynak tartom. (Helyeslés balfilől) Valamint lehet és van is Európának számos | művelt államában igen messze terjedő decentrali- | KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. IX. KÖTET. satió kinevezett tisztviselők mellett, ugy, hogy tovább ne menjek, saját hazánkban is látjuk a legridegebb centralisatiónak példáját választott tisztviselők mellett. Ez a localis és központi hatáskörök helyes megkülönböztetésének, de nem a tisztviselők alkalmazási módjának kérdése. És végül, t. ház, bocsánatot kell kérnem t. szomszédaimtól és barátaimtól ezen padokon, (a szélső baloldalra mutat) teljesen tévesnek tartom az önkormányzat fogalmának a tisztviselők választásának jogával való összezavarását. A tisztviselők kinevezése, a mint azt évszázados történelem által igazolt példák mutatják, nem zárja ki az önkormányzatot, sőt a legéleterősebb önkormányzat e rendszer mellett fejlődött és áll fenn ma is. Arról pedig, hogy a választott tisztviselők rendszerének fentartása az önkormányzatra nézve semmi, de semmi biztosítékot nem képez, bátor leszek legalább megkísérlem, hogy a t. házat épen a jelenlegi törvényjavaslatból meggyőzzem. T. képviselőház! Azon kérdéseknek és eszméknak tömkelegébe, a melyek a napirenden levő tárgygyal összefüggnek, eligazodni és rendet és organicus felfogást belevinni iparkodtam. És erre más, vagy legalább jobb alapot nem találtam, erre czélszerübb kiindulási pontot nem vélek választhatni, mintha az ezzel összefüggő minden kérdés megbirálásánál a jogállamok organicus fogalmából indulok ki. A jogállamnak egész eszmerendszere, hasonlóan az égi testek pályájához, két gyúpont körül forog: a hatalom kellő szervezése és a szabadságnak kellő biztosítékai körül. (Ugy van! felől.) Bármily nagy súlyt fektetek is a hatalom kellő szervezésére, az ezen szempontból szükséges intézkedéseket nem fogadhatnám el és azok nem felelnének meg a jogállam fogalmának, hogyha azok nak kiegészítéséül a szabadság biztosítékait magukban tartalmazó intézkedések nem szolgálnak. Én e két rendszerét az intézkedéseknek egymástól elválasztani nem tudom sem az elméletben, sem a gyakorlatban és igen kérem mindazokat, kik nézeteimet és óhajtásaimat méltányosan akarják megítélni, hogy azt, a mit az egyik szempontból kívánok, contemplatiójukban soha külön ne válaszszák attól, a mit a másik szempontból szükségesnek tartok és legyenek meggyőződve arról, hogy magam részéről csak e kettős sorozatnak együttes életbeléptetéséhez tudnék hozzájárulni, az egyikhez a másik nélkül soha. (Élénk helyeslés balfélől). És midőn azon szervezet képét akarom a t. ház elé állítani, a mely előttem lebeg, a jogállam ezen kettős követelményének megvalósításáról, nagyon megkönnyítette feladatomat különösen mai napon egy még mindnyájunknak friss emlékezetében lévő minden tekintetben kitűnő felszólalás a ház ezen padjairól (a balközépre mutat) értem Horváth Lajos t. barátom fejtegetéseit, a 49