Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-197
284 197. •raágts ttlée Káromlás 6. ISM. uraknak csak azt hozom emlékezetébe, hogy ne J feledkezzenek el azon mondásról, mely régen mondatott, de mindig igaz: hogy jobban kell szeretni a hazát, mint gyűlölni ellenségeinket. (Élénk tetszés jobbfélöl. Mozgás a szüsö báloldalon.,)]Ne vakítsa el önöket a kormány iránti ellenszenv annyira, hogy még ha ez van is ma a kormányon, ne akarják megadni az államnak, a mire szüksége van. (Élénk helyeslés jobbfélöl. Nagy Baj és mozgás a szélső baloldalon.) Egy t. szónok (Halljuk!) a tegnapi napon azt mondta, hogy értené azt a különlegesen kért kormány- vagy főispán hatalmat, ha számtalan, vagy nagyon számos esetei fordultak volna elő a renitentiának; de igy, midőn ilyenek nem voltak, ő nem érti, hogy mire való az, hiszen nincs arra semmi szükség. Hát t. képviselőház, már az imént jeleztem azon nézetemet, hogy bizonyos törvényszerű hatalom megadása sokszor azért szükséges s talán akkor legjótékonyabb, ha az által maga az államveszélyes visszaélés bekövetkezése meggátolta tik. (ügy van! jobbfélöl.) Épen azért nem ismerhetem el indokul azt, hogy nincs arra szükség, mert nem volt számos renitentia, mert azt hiszem, hogy ez épen egy okkal több arra, hogy megadassék. És miért? Vagy hat arra, hogy ne is legyen renitentia, de akkor nem is alkalmaztatik az a hatalom, tehát semmi baj belőle nem származik; vagy lesz mégis renitentia s akkor meg van adva a törvényes mód és az alkalom, rendkívüli eszközök nélkül az állam érdekét megvédelmezni. (Helyeslés jobbfélöl.) És én részemről nem tagadom, hogy sokkal jobbnak tartom, ha azon sokfelől jelzett, némelyektől ugyan, különösen annak részéről, a kinek ezt annyiszor igyekeztek fejére olvasni a bndgetvita alatt, akként állított dissolntióval szemben, hogy annak csak jelei mutatkoznak: de midőn másutt és épen a t. túloldal részéről olyankor, mikor e miatt lehet vagy kell vádat emelni a kormány ellen, azt a dissolutiót már mintegy meglevő veszélyt tüntetik föl, mondom, ezen dissolutióval szemben sokkal jobban szeretek törvényesen körvonalozott hatalmat adni a kormánynak, hogy az csirájában elfojtassék, mintsem bevárni, míg az fejét felütötte, hogy azután a fegyvernek erejével kelljen a helytelenkedők. a törvényszegők vérével azt elmosni. (Helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőház! Nem tudom, megvallom,nem volt módom utána nézni, hogy hányadszor történt már, midőn administratio törvényekkel foglalkozunk, hogy megjósolják, hogy vége a municipium nak. vége a szabadságnak, rosszabb lesz az administratio. Hogy megjósolták, mikor a közigazgatási bizottsági törvényt behoztam; hogy megjósoltak némelyek akkor is, mikor a minősítési törvényt behoztam, azt tudom; de hiszem, hogy még számos más esetei is voltak ennek. A t. képviselő urak most ugyanezt jósolják; de én nem jósolom meg, hanem hivatkozva a tapasztalatokra, mint positivumot állítom, hogy ha ezen törvényjavaslat elfogadtatik, a mostani jóslásuk épen ugy szégyent fog vallani, mint vallott eddig s a szabadság élni s az administratio javulni fog. (Helyeslés jobbfélöl Ellenmondások balfelöl.) T. képviselőház! Mocsáry t. képviselő ur azon felszólítást intézte beszéde végén hozzám, hogy mintán ő ugy látja, hogy az én lelkiismeretem még sugallja a municipiumok fentartását, ne hagyjam magamat tolatni az irányadó áramlat által, hanem kövessem lelkiismeretem sugallatát. Ez, t. képviselőház , oly tanács, melyet magában, elvontan vére, mindenkinek nemcsak megfogadni kell, de ha nem adatik, önmagától is követni kötelessége. Én követem lelkiismeretem sugalmát; követem, nem tekintve az ellenem szórt vádakra és gyanúsításokra; követem, nem keresve az által, hogy egyik vagy másik párt felé hajlok, sem egyik, sem másik pártnak helyeslését; követemlelkiis.ueretem sugalmát azért, mert míg az általános helyeslés zaján keresztül is hallanám lelkiismeretem szemrehányását, ha mást tennék, mint a mi meggyőződésem szerint jó ; a megtámadások zaját, a vádak súlyát nem érzem, mig lelkiismeretem azt mondja : teljesítettem kötelességemet. (Hosszantartó éljenzés és taps a jobboldalon.) Ábrányi Kornél jegyző: Apponyi Albert gróf! (Tisza Kálmán ministerélnök gróf Apponyi Alberthez megy és véle néhány szót vált. Hoszszan tartó nagy nyugtalanság és zajos félkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk / A ministerélnök távozni készül Nagy mozgás a szélső baloldalon. Egy hang: Szökik! Nagy zaj a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerélnök: T. kép viselőház! (Elénk felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, de ugy látom, némelyeknek örömük telik benne, az embert még azért is, hogy kötelességét teljesíti, insultálni. Megmondom tehát, hogy én gróf Apponyi Albert t. képviselő úrhoz azért mentem, mert, ha nem volnék kénytelen távozni, illetlennek tartanám, hogy elmenjek most, midőn a háznak oly tagja szólni kivan. (Élénk helyeslés.) Sem nem kértem tehát őt arra, hogy ne beszéljen, sem nem szököm beszédje elől, melyet el fogok olvasni és ha lesz hozzá erőm, fogom refutálni. (Élénk helyeslés és tetszésnyilvánítások a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!Halljuk!) Nagyon sajnálom ugyan, hogy a mit a napirenden lévő javaslat felől elmondanom kell, a ministerélnök urnak különben minden hibáján kivül, az ő távollétében vagyok kénytelen elmondani; de azért mégis kérem a t. képviselőházat, méltóztassék engem a mai napon becses figyelmével megajándékozni, (Halljuk! Halljuk!)
