Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-197

197 országos ilés ntirerfns I88S 3"á a közigazgatási contentiosus ügyekre és a fegyelmi ügyekre, (Helyeslés bálfelől) értem a helyesen eoneipiált tiszti pragmaticát, mely szabatosan meghatározza és körülírja a tisztviselők jogait és kötelességeit (Helyeslés balfelöl) és értem a képviselői választásokba való beavatkozás szigorú tilalmát, (Helyeslés a baloldalon.) Ezen concessióhoz való hozzájárulásom szo morú tapasztalatok eredménye és a ki ily tapasztalatok mellett ezt a concessiót megadni vanakodik, az igénytelen nézetem szerint hozzájárul ahhoz, hogy a megye teljesen lejárja magát. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A választási rendszer, t. ház, nem az a gyakorlati életben, a minek azt az elmélet hirdeti és a minek azt én is tartottam. Most már ugy vagyok meggyőződve én is, hogy választott tisztviselőkkel jó közigazgatást, már tudniillik olyat, minőt a honpolgárok érdeke megkíván, a megyékben létesíteni, másfelől az államnak vitális érdekeit hatályosan megvédeni nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Legyen szabad ezt egy pár szóval illuetrálnom. (Halljuk! Halljuk!) Arra, hogy közigazgatásunk jó és a magyar állam érdekeinek védelme sikeres legyen, mulhatlauúl megkívántatik, hogy a tisztviselő képes legyen feladatát teljesíteni, tehát bírjon kellő képességgel, legyen megbízható, becsületes, erélyes, tapintatos és másodszor, hogy őszinte híve legyen a magyar államnak. Ezt kellő mérvben választás útján elérni nem lehet. A minősítési törvényben megszabott elméleti és gyakorlati vizsga íegfölebb arra nézve nyújthat biztosítékot, hogy az illető jelölt a kellő képességgel bir, de nem ad biztosítékot sem megbízhatóságáról, sem jelleméről, sem hazafi érzületérő]. (Ugy van! a baloldalon.) De ez még nem minden, (Halljuk/ Halljuk!) a baj súlypontja abban rejlik, hogy nem áll a választó közönség rendelkezésére elég alkalmas jelölt, mert megyei hivataloskodásra, az állás bizonytalansága és ideiglenessége miatt, rendszerint csak MZ szánja el magát, ki más szakpályára minősítve nincs, vagy azon nem boldogulhat. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) És az alkalmas jelölteknek ezen bizony nem nagy csoportja sincs egyenlően felosztva a megyék között. A főváros és némely szerencsés vármegye tán segíthetne a bajon azzal, hogy kölcsönözhetne alkalmas egyéneket, de a választó közönség idegen erőt már csak azért sem importál, mert a jelöltet nem ismeri. Választja tehát azt, a ki épen kínálkozik, választ abból a készletből, a mi rendelkezésére áll; és választja nem mindig azt, a ki a megürült állomásra aránylag legalkalmasabb, hanem választja azt, a kinek egyéni, családi, pártvagy nemzetiségi szempontból vagy emberbaráti érzületből állást vagy kenyeret adni kivan. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. Élénk ellenmondások a szélső baloldalon.) És ne feledkezzünk meg még egy körülményről, (Halljuk! Hall juk!) ne feledjük tudniillik azt, hogy ma a megyei bizottság nem a nyelvében vagy érzületében bíí magyar nemességből áll, hanem a vegyes ajkú és vegyes érzületű nép zöméből alakul adó és választás útján. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon) Tudom, hogy e bajt gyökeresen a kinevezési rendszer sem orvosolja, de határozottan merem állítani, hogy mérsékli, (Helyeslés a baloldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) A minister számba ve heti az egyes kinevezéseknél mindazon kellékeket melyekről a minősítési törvény mitsem tud. mert mitsem tudhat, tudniillik a hazafiság, becsületesség, erély és megbízhatóság kellékeit is és válogathat az országnak rendelkezésre álló összes értelmiségéből. Jelölt pedig lesz elég, mihelyt a közigazgatási állás állandósittatik. (Ugy van! Ugy van' a baloldalon. Élénk mozgás a szélső baloldalon.) Kern is kétlem, t. ház, hogy bár még most igen nagy azon t. honpolgárok száma, kik a választás szabadságát az önkormányzat egyik elengedhetetlen követelményének és a közszabadság egyik attribútumának tekintik, napról napra tért fog nyerni az a felfogás hogy a;: önkormányzat lényege tulaj donképen nem a választás szabadságában, hanem az intézkedési jogkör szabadságában és mértékében áll. (Helyeslés a baloldalon.) Csak azt sajnálom, hogy ugy a kinevezési, mint a választási rendszer hívei részéről vegyesen használt, sokszor nagyon hibásan értelmezett és félreértett jelszavak a kérdés tisztáz ását szerfelett megnehezítették. Ilyen jelszó az „állami közigazgatás". Az, a ki hazája üdvét abban keresi, hogy minden ügyek, tehát azok is, a melyek most a közgyűlés s a közigazgatási bizottság által intéztetnek el, a kormány kinevezett közegei által intéztessenek és a végrehajtás a kormány kinevezett közegei által eszközöltessék, az helyesen választja ezen jelszót: „állami közigazgatás", mert a mit akar, az csakugyan állami közigazgatás, melynek torzképét mi is láttuk és éreztük az 50-es években. De a ki azt akarja, hogy a collegialis elintézést igénylő ügyek helybeli autonóm elemek által, a contentiosus és fegyelmi ügyek független bíróság által intéztessenek el, a végrehajtást pedig a kormány által kinevezett — de a mit megjegyezni kérek — a megyének alárendelt tisztviselők eszközöljék, az nem helyesen választja e jelszót: „állami közigazgatás", mert a mit akar. az nem állami közigazgatás, hanem megyei önkormányzat kinevezett tisztviselőkkel. A tisztviselők kineveztetése magában véve nem állami közigazgatás és nem centralisatio. Centralisatio lehet választott és kinevezett tiszt-