Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-197
374 1S7 ' «"szág»t UH máreziw í. Í48«. hatalom corrumpaló hatással lesz a politikai morál, | politikai jellem és politikai önállóság fejlődésére és minduntalan fenyegetni fogja az egyéni, a választási és a közszabadságot, (Ugy van! a baloldalon.) Nem ellenőrzője, hanem ura lesz a főispán, ha akarja, a megyének. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A kormánynak és a főispánnak ezen tőrvényjavaslat 4., 10., 43., 57., 65. és 82 ik szakaszaiban formulázott hatalma együtt véve tönkreteheti a megyei önkormányzatot, a mikor akarja. (Ugy van! balfélol.) Ott lesz, már tudniillik ha a törvényjavaslat törvénynyé válik, ezen törvény 3-ik §-ában, hogy önkormányzati jogánál fogva a törvényhatóság saját belügyeiben önállólag intézkedik, határoz és szabályrendeleteket alkot, ezen határozatokat és szabályrendeleteket végrehajtja; de ha a belügyminister és főispán ugy akarja, ez a jog nem lesz egyéb egy nagy fictiónál. (Ugy van! balfelöl.) De tán, t. ház, használni fog ez a nagy hatalom azon törekvések megvalósítására, melyek a magyar állam érdekeinek védelmére vonatkoz nak? Ha a törvényjavaslat előterjesztésére az egyik domináló szempont ez volt, a t. minister elnök ur ebben is erősen tévedett. (Halljuk! balfelöl.) A főispánnak nincsen oly irott ésnemirott, közvetett és közvetlen hatalma, mely képes legyen létrehozni azt, hogy némely megyében a tisztviselői kar a maga teljességében megbízható legyen; vagy kieszközölni azt, hogy azon tisztviselők, kik a magyar államnak és a magyar állameszmének nem barátai vagy épen titkos ellenségei, a bujtogatás akna-munkáját kellő elővigyázattal ugyan, de egész kényelemmel ne végezzék, vagy ha azt mások folytatják, el ne nézzék. A főispán hatalma normális időben felesleges, kritikus időben pedig hatálytalan, mert ép akkor nem fog rendelkezni a főispán megbizható közegekkel, midőn arra legnagyobb szüksége lesz. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) E tekintetben egészen más garantiára van szükség, tudniillik a tisztviselői megbízhatóság garautiájára, melyet a jelen rendszer keretében elérni nem lehet és egy másik garantiára, tudniillik az egész közKormányzat helyes vezetésének garantiajára, mely a kifelé gravitáló elemeket kibékíti, a hazának megnyeri, de minden esetre a bujtogatás alól a talajt elvonja. (Helyeslés bálfelöl.) Nem szükség, t. ház, bővebben fejtegetnem azt, hogy a törvényjavaslat intézkedésének azon részét sem helyeselhetem, mely némely tisztviselőnek, tudniillik a főorvosnak, a járásorvosnak, a járási állatorvosnak és a számvevőnek a főispánok által tervezett kinevezésére vonatkozik. Ezt a concessiót, melyet a t. minister ur a választási szabadság rovására a főispánoknak megad, nem vezethető vissza más indokra, mint a javaslat azon alapeszméjére, hogy a főispán hatalma, befolyása, tekintélye, társadalmi állása minden áron fokoztassék; mert épen ezen tisztviselőknek kineveztetését a közigazgatás érdeke csakugyan nem követeli, vagy ba követeli, akkor a közigazgatás egyéb ágainak érdeke a többi tisztviselők kineveztetését követeli. (Ugy van! balfélol.) Bátran lehetett volna a megyei orvosok választását a választó közönségre bizni, mint arra bizza a körorvosok megválasztását a közegészségügyi törvény, melyet maga a t. belügyminister ur initialt. Én azt hiszem, hogy épen e tisztviselők választásában a választó közönség nem tévedhet, vagy ha téved, bizony nagy bajt nem csinál. Minthogy a választás és kinevezés kérdésénél vagyok, mely e házban csak a jelen alkalommal is élénk eszmecsere tárgyát képezte, engedje meg a t. ház, hogy ez eszmék tisztázásához én is hozzájárulhassak (Halljuk! Halljuk!) és ezen sokat ventillált, de még el nem döntött kérdésre nézve én is határozott álláspontot foglalhassak el. (Halljuk ! balfélol.) Én, t. ház, a megyei önkormányzatnak híve voltam és őszinte híve leszek mindig. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Igazat adok azoknak, a kik azt mondják, hogy ha e nagybecsű intézmény örökül nem szállott volna reánk elődeinktől, meg kellene azt alkotni ma és meg kellene alkotni azon kettős hatáskörrel, a melylyel ma is bir, tudniillik közigazgatási és politikai hatáskörrel. Erős meggyőződésem, hogy az intézkedési hatáskört bizonyos modalitások mellett jelentékenyen ki kell terjeszteni, mert a helyi ügyeket a viszonyokkal ismerős helyi autonóm elemek intézhetik el a leghelyesebben; a politikai hatáskört pedig annak daczára, hogy a sajtó szabad és a politikai élet súlypontja a parlamentben van és kell hogy ott legyen, csonkítani nem szabad. A megyék vitatkozási, felirati és levelezési joga táplálja és fokozza a közszellemet, a szabadság és rend szeretetét és a polgároknak a közügyek iránti érdeklődését, tért nyit a kisebb ambitióknak, tért nyit a politikai élet ujonczainak és irányozza az ide-oda vergődő közvéleményt. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Meg kell azonban jegyeznem, t. ház, hogy most már én is azok sorába tartozom, a kik a jó közigazgatás és az állam érdekeinek hatályos védelme szempontjából bizonyos concessiót vélnek szükségesnek. (Halljuk! Halljuk!) Ez a concessio, t. ház, abban áll, hogy a megyének azon tisztviselőit, a kik jurisdictiót gyakorolnak és a végrehajtást kezelik, tehát az alispánt, főjegyzőt, árvaszéki elnököt, szolgabírót, bizonyos garantiák mellett a kormány nevezze ki. (Helyeslés balfelöl. Ellenm&ndások a szélső baloldalon.) Ezen garantiák alatt értem a birói függetlenség minden biztosítékaival felruházott közigazgatási bíróságot
