Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-196

344 196, országos tté* méresia* 4. 1**6. aaga is a kémrendezerhez fordulni, alája lesz vetve maga is és szenvedni fog alatta ő is; mert az világos, hogy a kormány, mely oly nagy hatalmi körrel ruházza fel a főispánt, figyelemmel fogja kisérni sáfárkodását, körmére fog nézni és erre fog is magának keresni bizalmi férfiakat. De nem csak ez, hanem valóságosan rendszeresítve van a törvényjavaslatban a főispán titkára személyében, kit a kormány maga nevez ki és helyez át egyik főispántól a másikhoz. Vájjon nem ide mutat-e t. ház az, hogy mig a főispán föl van jogosítva arra, hogy igen fontos állomásokat: a megyei főorvost, számvevőt, városokban meg épen a kapitányt kinevezi és kinevezi az összes kezelő személyzetet, másrészt minden esetre egy alárendelt állású hivatalnokot, a titkárt, magának kinevezni nincs joga. Ilyen lesz nézetem szerint a főispáni állás. A mi már most hatását illeti, legelőször is az államhivatalokra lesz befolyása. Nem tudom, hogy a t. kormány micsoda javítást vár attól, hogy a főispánt megbízza a felügyelettel ezen hivatalok felett. Megvallom, erre nézve határozott véleményt koczkáztatni nem akarok, mert hisz a bureaucratia beléletét csak az ismerheti, ki benne él, hanem mégis azt tartom — alig hiszem, hogy csalódnám — hogy alig lesz valami különös jó eredménye nz új intézkedésnek azon oknál fogva, mert a bureaucratia tudvalevőleg oly zárt phalanx és oly nagy passiv ellenállási képességgel bir, hogy képes elhárítani magától minden kivülről jövő behatást s azért azt hiszem, hogy el fogj'a hárítani magától a legtöbb esetben & főispánnak reá való hatását is és az egészből alig lesz más, mint az, hogy a nagy hivatalos pedanteriával szerkesztett jelentéstételek csak az inproductiv munkát fogják szaporítani, a mi végeredményében mindig csak személyes költ ségek szaporítását vonja maga után. (ügy van! a szélső baloldalon.) A mi pedig az államhivatalnokok személyes viszonyait illeti, megvallom, hogy nem tartom ezélszeríínek azon intézkedést, hogy a fontosabb helyeknek betöltése úgyszólván egyenesen, majdnem kizárólag a főispánnak ajánlatára történjek, Reám ez azt a benyomást teszi, mintha :az egész csak a ministerek kényelmére volna kigondolva. A ministerre nézve kényelmesebb egy embertől szerezni be az informatiót, mint több oldalról. De hogy ez a közszolgálat hasznára volna, alig Mszem, mert a közszolgálatra nézve mindig jobb, ha több oldalról szereztetik be az informatio. Mig másrészről nem tartom helyesnek azt, hogy egyes emberek élet és halál fölötti hatalommal ruháztassanak fel sok ember és család felett. A mi már most a főispánnak a bíróságokra való hatását illeti, tudvalevő dolog, hogy a törvényjavaslatnak ezt a részét a kormány elejtette. Majd indítványoztatni fog annak helyén a kellő módosítás és azért a törvényjavaslatnak integráns részéül ezt a részt tekintenünk ez alkalommal alig lehet. Én nem is akarok annak vizsgálatába bocsátkozni, hogy micsoda indokok birták a t. ministerelnök urat arra, hogy visszavonja a javaslatnak ezt a részét, engedjen a közvélemény nyilvánulásának, arán)

7 hidat építsen a futó ellenségnek; azonban tény az, hogy ez a javaslat be volt terjesztve, tény egyszersmind azon agitatio is, a mely az ellen kifejtetett és mindez sokkal érdekesebb incidens, mintsem hogy a felett egyszerűen elsuranni tanácsos volna. Én, t. ház, megvallom, némi megütközéssel tapasztaltam azt, hogy az agitatio különösen csak a birói függetlenség érdekében folytattatott és én ebben a közvélemény abbeli értékének némi hanyatlását látom, hogy mily fontos érdekei feküsznek a közszabadságnak a közigazgatási intézményekben. Másrészt nem osztozom abban a nézetben, a mely oly magasra helyezte az 1869 : IV. törvényezikknek intézkedését, mintha az tökéletesen biztosította volna ugy a birói függetlenséget, mint a közönségnek a bíráskodásnál fenforgó nagy érdekét. Én, t. ház, valamint 1869-ben az összes baloldal és a48 as párt, most is abban a véleményben vagyok, hogy a közönség érdekei sokkal inkább volnának biztosítva a választott megyei törvényszékek által, (Ugy van! a szélső baloldalon) mint az 1869 : IV. törvényczikk által, a mely eltörülvén a megyei jurisdictiót, felerészben úgyszólván megsemmisítette a régi megyei szerkezetet és kinevezett, nyugdíjjal ellátandó törvénykezési hivatalnokokra bizta a törvénykezést. Én ezért nem tudok rajongani. De ha már az 1869 : IV. törvényczikk megalkotta a birói függetlenség biztosítékait, kétségtelen, hogy e biztosítékokat nagyon megrontották volna, ha végkép meg nem semmisítették volna azon combinált intézkedéseket, a melyek a törvényjavaslatnak szóban levő részében a főispánnak hatáskörét, szemben a bíróságokkal tágították. Tudomást szereztünk magunknak tehát arról, hogy micsoda intézkedéseket akar tenni a kormány a birói függetlenséget illetőleg, hogy micsoda új hatalmi eszközöket akart megszerezni magának, a közönségnek a bíráskodásban rejlő nagy érdekeivel szemben. A felmerült aggályokat most már nem lehet oly könnyen elenyésztetni, annyival kevésbé, mert a t. ministerelnök urnak nyilatkozatai, melyeket a pártkörben tett, melyek nyilvánosságrajöttek és melyeket a házban is tett, olyanok, hogy azok a felmerült aggályokat lecsillapítani egyáltalában nem alkalmasak. Azt méltóztatott mondani a t, ministerelnök ur, hogy igenis feladata a kormánynak az, hogy figyelemmel kisérje a bírák eljárását. Tehát az •