Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-195

195. országos ülés márcziHS 3. 1SS6. g^3 ruházva, kötelességemnek tartom az előttünk fekvő törvényjavaslat azon része ellen, mely a törvényhatósági joggal fölruházott városokra vonatkozik, felszólalni. Teszem ezt azért, nem mintha nem tudnám, hogy a haza összes polgárai mai napság a politikai jogokban egyformán részesülnek, jól tudom azt is, hogy minden egyes tagja at. képviselőháznak mindenek felett az ország érdekét tartozik szem előtt tartani, tehát utasításokat nem ismer, hanem teszem azért, mert szerény nézetem az, hogy a haza polgárai politikai jogaikban és kötelezettségeikben egyformák ugyan, de érdekeik, viszonyaik város és vidék szerint mégis nagyban különbözők egészen más érdeke van a vidéken a mezőgazdának, a földmívelőnek, egészen más a városban az iparos vagy kereskedőnek. Mi itt egy egységes országos érdeket képviselünk első sorban, de ezen egységes érdekből fejlödnek a helyi érdekek, melyeket mi harmóniába hozni vagyunk hivatva; nem egyes érdeket képviselünk tehát, hanem különféle érdekek egész complexét; midőn mi az Alföldnek, a Tiszának, a Királyhágón túli résznek vagy az ország bármely más vidékének méltányos követelményeit teljesítjük és a sok milliót részlegesen megszavazzuk, teszszük ezt azért, mert habár első tekintetre az helyi érdeknek mutatkozik, mi abban mégis országos érdeket látunk és mozdítunk elő. Meg fogja tehát engedni nekem a t. ház, hogy ismerve a városok érdekeit és helyi viszonyait, nem ugyan azon egy város érdekében, melyet képviselni szerencsém van, hanem az ország városai érdekében, mert érdekeik azonosak, bátorkodom a t. ház figyelmét arra felszólítani, hogy a városok culturalis missiójukat teljesítsék, ha mi azt komolyan óhajtjuk, hogy a sokszor hangoztatott honi ipart fejleszszük, a magyar kereskedelmet emeljük, ugy a városoknak az ehhez szükséges eszközöket szolgáltatnunk kell. A. contemplált törvényjavaslatnak azon részét, mely a megyékre, azok közigazgatására vonatkozik, nálamnál sokkal hivatottabbak, kiváló fényes tehetségekkel felruházott képviselőtársaim tárgyalták és fogják még vita tárgyává tenni; nékem, a szerény munka emberének, engedjék meg, hogy nem államtudományi dissertatióval, hanem az életben szerzett tapasztalatokkal igazoljam e törvényjavaslattal szemben a törvényhatósági jogokkal felruházott városokra vonatkozólag álláspontomat. (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat kiindulási pontja az 1870-ik municipalis törvény, melynek lehetnek bár sok jó oldalai, de szerény, nézetem szerint az a hibája, hogy egy modern kifejezéssel éljek, a megye és városok administratióját közösen egy és ugyanazon chablon szerint szabályozza, már pedig a különféle, sokban és nagyban eltérő városi és községi ügyek, egy és ugyanazon apparátussal, hogy azok üdvösen működhessenek, alig képzelhető. Ugy hiszem t. ház, nem szükséges, hogy a városok culturalis missiójának jelentőségére hivatkozzam, méltányolva lett ez szent István király idejétől, a ki gyarmatosokat hozott be, hogy azokkal városokat alapittasson. A városok culturmissiója századokon át királyainktól, kormányoktól és a nemzet nagyjaitól az által lett elismerve, hogy a városoknak messze menő szabadalmakat adtak. A 40-es években a nemzet újjáébredése korszakában a szabadelvű párt lelkes bajnokai mennyi odaadással küzdöttek azon nagy reformeszméért, hogy a városoknak az egyes szavazati jog megadassák; ezen nagy eszmét a 48-as törvények megvalósították. Egész 1848-ig városaink azon alapon fejlődtek, a melyen Európa nyugoti államainak városai mai napig berendezve vannak, sehol az egész művelt nyugaton, t. ház, a hol egy kifejlődött városi rendszer van, sem Olasz-, sem Franczia-, sem Németországban, sem Ausztriában egyezredéven át egész a mai napig egy oly közigazgatási szervezetet nem fognak találni, mely a városokat és községeket egyöntetűleg kezelné. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy ezek talán maradványai rég elmúlt időknek, nem, sehol a világon nem küszöbölték ki annyira a régi institutiókat, mint Franczia- vagy Németországban. Németországban, mely állam vaskanczellárjára oly sokszor hivatkoznak, külön törvény van a provinciális, külön a kerületi járások, külön a nagy, külön a kis városoknak, külön a községeknek. Ha mi azt akarjuk, t. ház, hogy városaink fejlődésükben vissza ne maradjanak, hogy habár lassan, de lépést tartsanak a nyugoti államokkal, ha ini ezt komolyan óhaj íjuk, akkor városainkkal ugy kell elbánni, mint bármely növénynyel;] ugy kell azt ápolni, mint azt a növény sajátságos természete megköveteli és az akkor nem fog vegetálni, hanem életerős gyökeret verni, hogy abból idővel egy hatalmas fa fejlődjék. Nem lehet arról szó, t. ház, hogy a városok magukat jobbnak képzeljék, mint a megye, ments isten, nem mesterséges különbözetről van szó, hanem oly különböző érdek az, mely a dolog természetében rejlik, egészen más élet, más viszony van a vidéken, más a városban. A vidéken leginkább mezőgazdaság űzetik, ellenben a városokban van ipar, kereskedelem és a cultura egyéb tényezői, ott van éltető ereje a tudomány és művészetnek, ott van a társadalmi élet gyúpontja. Ezen tényezők természetüknél fogva már más, sokkal gyorsabban működő közigazgatást igényelnek. A polgári jogok egyformák a vidéken ép ugy, mint a városban, azonban az érdekek az administratio terén nagyon különbözők. Ép ugy, mint a különféle