Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-195

334 195. országos ülés márczins 3. 1888. munka teljesítése különféle ruhaneműt igényel, ép oly különbözők a vidék és városok közigazgatási követelményei. Egyetlen egy város van csak az országban, mely egy hatalmas lépést tett előre és ez a haza fővárosa, melynek erőteljes, gyors és biztos felvirágzásán örömmel telik el szive minden honpolgárnak; (ügy van!) honnét ered t. ház, ezen rohamos haladás mindnyájunk örömére ? Onnan, hogy a fővárosnak bizonyos önállóságot engedélyeztek, onnan, hogy ezen várost hivatásánál, culturmissiój'ánál fogva mindabban részesítik, melyek egy város felvirágzására szükségesek, onnan, hogy a növényt akkép nevelik itt, mint azt sajátságos természete megköveteli, ápoljuk t. ház, a többi növényeket is ezen mintára és ha nem is hatalmas, de életerős növénynyé fognak fejlődni és mind hatalmasabb támaszai lesznek a magyar államnak. (Élénk helyeslés.) Egy ország, t. képviselőház, egy egyetlen, ha még oly nagy várossal is, nem lehet sem culturalis, sem önerejében az ellentállásra oly nyomatékos tényező, mint egy ország sok, habár kisebb városokkal, észlelhetjük ezt Olaszországtól kezdve az északi tengerig, Nagybritanniától nyugaton keresztül egész a Morva és Lajta határáig s ezért felette sajnálom, hogy a kisebb városok a megyébe beolvadtak. Azt hiszem t. ház, hogy jól megfontolva kell nekünk ez irányban alkotni és művelni, nehogy visszalépést constatálni kénytelenittessünk; port porszemre rakva kell a magyar államot szilárdítanunk. Miután én az előttünk fekvő törvényjavaslatban ezen garantiákat nem találom, miután abban a városok közigazgatási rendszere nem a hozzánk oly közel eső nyugati művelt államok mintájára készíttetett, én azt el nem fogadom. Azt hiszem, t. ház, hogy a felsorolt indokokkal eléggé igazoltam azt, mennyire szükséges, mennyire életkérdés a városokra nézve egy külön közigazgatási törvény. Evégből, midőn az előttünk fekvő törvényjavaslatot a többiekben elfogadom, azon határozati javaslatot bátorkodom a t. ház elé terjesztem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat azon részét, mely a törvényhozási jogokkal felruházott városokra vonatkozik, jelenleg ne tárgyaíjuk, hanem utasittassék a belügyminister is, hogy a törvényhatósági jogokkal felruházott városok részére, a főváros mintájára még ez országgyűlés tartama alatt, egy külön közigazgatási törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): „Utasittatik a belügyminister, hogy a törvényhatósági jogokkal felruházott városok részére még az országgyűlés tartama alatt egy külön törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé." Fenyvessy Ferencz : Mélyen t. ház! (Halljuk! Halljuk/) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ellen feliratkozott t. szónokoknak nagy phalanxában egyik t. barátom és képviselőtársam szivességéből, ki helyét átengedte nekem, a vitának elég elejére jutva, azt vélem, nem volna még tőlem sem visszaélés, ha'egy"ily törvényjavaslatnál, a mely igazán a szervezés és közszabadság legéletbevágóbb kérdéseiről intézkedik s melyről igazán el lehet mondani, hogy az korszakos jelentőségű, mondom, ha egy ilyen törvényjavaslatnál még én is hosszasabban kiterjeszkedném és bővebben fejtegetném igénytelen nézeteimet. De ezúttal, t. ház, lehető rövidnek kell lennem. Rövidnek korántsem azért, mintha kicsinyleném a tárgyat, korántsem, mintha nem találnék únosúntig elég anyagot a törvényjavaslat mellett felszólalt képviselő urak beszédeiben, de rövidnek kell lennem azon egyszerű oknál fogva, hogy hosszú beszédre ezúttal tehetségem csekélysége mellett, azon körülmény miatt is oem vagyok képes, mert beszédem alatt nem annyira a kinevezési rendszernél, mint a szabad választás túlkapásainál argumentumul használt eszközre (botjára mutat) kell támaszkodnom, a melyről meg van irva a törvényben, hogy azt rendes körülmények között nem szabad bevinni a gyűlésterembe. Rövid leszek t. ház, már csak azért is, nehogy a t. előadó urnak haragját magamra vonjam, ki e pártról szólva, azt monda, hogy innét csak merész conceptiójú, merész constructiójú nagy beszédek és művészetek fejtetnek ki, pedig ez —- mint monda — nemcsak a mi szellemi tulajdonunk, mert hiszen arra képesek ők is. Hogy képesek, azt teljes készséggel elhiszem. De azt tagadásba merem vonni, hogy bárki is e pártból valami „merész constructió"-kat akarna. Hiszen senki sem volt e házban, a ki Grrünwald Béla t. képviselőtársam beszédére azt merte volna mondani, hogy azt nem lehetne kivinni. Már pedig mindent, a mi kivihető, azt merésznek mondani nem lehet. A t. előadó ur hősiesen felkiált: „higyjék el uraim — monda — hogy merész conceptióra és constructióra mi is képesek vagyunk". A bátor szót hamar követte a tett. Van szerencsém ugyanis egy kormánypárti beszédet, mint olyant bemutatni, mely merész conceptonak, merész constructiónak csakugyan beillik. Ertem a veszprémi választókerület képviselőjének, Bezerédj t. képviselőtársamnak beszédét. Sajnálom hogy ez oldalról nem lett kellő méltatásban részesítve e beszéd, talán a zaj és általános figyelmetlenség miatt, a melyben e beszéd elég nem helyesen részesült és a mely zaj kényszerítette még Csernatony Lajos t. képviselő urat is figyelmeztetőíeg közbeszólani. De e beszéd megérdemli^ taglalást. Röviden végezni próbálok vele. Mi e beszédhez képest, t. ház, a magicus Bosko-lámpás, a mely minden rángatásra más-más képet mutat, vagy mi ehhez képest a külvárosok-