Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-195

332 195. országos ülés márczius 3. 1S8S. Tehát ugy a régibb múltban, de még a legközelebbi időben is a magyar közszellemmel összeütköző volt a hatalmi erők akkénti központosításának tervezete, a hogyan e törvényjavaslatban történik. {Igaz ! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Az 1870 : XLII. törvényczikk is, melynek védelme nem minket illet s melynek hiánya e háziján eléggé feltárva volt, azt bizonyítja, hogy Magyarországon a nemzeti traditiókat még akkor is annyira-mennyire ápolták. A mostani javaslat annyira túlmegy e törvényen is, hogy a szabadság princípiumát, lehet mondani, imádságát most már teljesen ignorálja, mely abban rejlik, hogy mindent souveraine törvény, de semmit emberi önkény által. E törvényjavaslat megfordítva állítja fel e tételt s ez ugy fog állani, hogy semmi souverain törvény, mindent emberi önkény által. {Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Igaz, e törvényjavaslat meghagyja azon formákat, melyek előttünk olyan kedvesek, melyek a múltnak traditióit külsőképen kifejezik; de kérdjük mi: vájjon nem találunk-e Nero idejéből— legalább a régészek azt állítják, hogy vannak — pénzeket, melyek szintén a szabadságot ábrázolják? és vájjon ezért Nero idejét a szabadság idejének fogják tekinteni. Azért tehát, mert a javaslatban az önkormányzatnak formái tetszetősen állíttatnak elő, azért, mert a választási elv mondatik ki, a mely azonban a gyakorlatban megsemmisíttetik, azért, mert egyéb önkormányzati működési kör is foglaltatik e javaslatban, azért e javaslat mégis, mint azt jellemeztem, a legmerevebb hatalmi összpontosítás, az intézményeknek semmivé tétele és nem administrationalis javítás, mert azt gondolom, nincs e házban senki, legalább az európai tudomány sem mutatott még fel olyan theoriát, mely az ezen törvényjavaslatban lefektetett irányt az administratio javításának nevezné. Erre is ráillik, a mi a 48-iki administratori rendszerre mondatott, hogy hiszen az administratio csak ürügy, a fo a hatalom érdekében való működés, a többségnek részére az erőket gyűjteni és a többséget biztosítani. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi szavazatunkat ilyen irányra, ilyen törekvésre és ilyen törekvéseket körvonalozó javaslatra nem adhatjuk. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt gondolom, hogy Gruizot nem áll, legalább a mai világban, olyan hirben, mintha talán akár a radicalismus, akár az önkormányzat proclamálója lett volna és mégis egy munkálatában a következőket mondja: „Ha a hatalom magasra emelkedik, birtokosának feje elszédül bele és akik alatta állanak, alig mernek rá pillantani, ez által az egyenlőtlenség a társadalom és hatalom között mérhetlenné válik, könnyen megtörténhetik, hogy az egyik megfeledkezik jogairól, a másik pedig kötelességeiről". Én, t. ház, minthogy nem akarom, hogy nálunk a hatalom ily magasra emeltessék, hogy az előidézője legyen annak, hogy az egyik megfeledkezzék jogairól, a másik pedig kötelességeiről, ezen törvényjavaslathoz hozzá nem járulhatok, hanem elfogadom Bartha Miklós t. barátom határozati javaslatát. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Zichy Antal képviselő ur kívánja szavainak értelmét helyreigazítani. Zichy Antal: {Halljuk!) T. ház! Egy félreértés helyreigazítására kérek egy pár szóra türelmet. Nagyon restelleném, ha azon feltevésben maradna az előttem szólott t. képviselő és a t. ház, hogy én a hajdani historiailag emlékezetes gravament mint jogforrást idéztem; ez távol volt tőlem. Én mint jogforrást az igen tisztességes régi magyar Corpus jurist idéztem s ezen állításom mellett meg maradok, nem is kételkedem, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam — a kinek ezen ősi jogforrásban jártasságát nagyon becsülöm és örömmel tapasztalom — hogy e téren velem egyet fog érteni. Ne méltóztassék tehát arra magyarázni szavaimat, mintha én az akkori jogsérelemből akartam volna jogforrást csinálni. A súlyt azonban arra fektettem, hogy mind a mellett, hogy az akkori oppositio ebből igen nagy tőkét csinált és bár az akkori Apponyikormány megbukásának ez volt egyik főoka : az akkori ellenzék még sem tiltakozott soha az ellen, hogy a főispánok igen lényeges befolyást gyakoroljanak a közigazgatás menetére és az igazságszolgáltatásnak ellenőrzésére. {Ellenmondások a szélső baloldalon.) Elnök: Szederkényi képviselő ur félreértett szavait kívánja helyreigazítani. Szederkényi Mndor: T. ház! Legyen szabad félreértett szavaimat helyreigazítanom. {Halljuk!) T. képviselőtársam rosszul értelmezte az én felfogásomat, midőn ugy állította elé, mintha én még az utóbb mondottakra nézve is vele egyetértenék, tudniillik arra nézve, hogy a főispánoknak azon hatalmi jogkört adjuk, melyet ő az imént jellemzett. Én ezt soha nem állítottam; de e tekintetben álláspontom bővebb kifejtését akkorra tartom fenn, mikor majd a részletes tárgyalásnál — bár szeretném, ha erre nem kerülne a sor, de nem kétlem, hogy meg fog történni — a főispánokról lesz szó. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Neuszidler Károly: T. képviselőház! (Halljuk!) Azon városnak lévén polgára s képviselője, mely város az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz felterjesztést tett, kötelességemnek tartom e tárgyban felszólalni. {Halljuk! Halljuk !) E városnak a képviselőházhoz beadott felterjesztését a t. előadó ur is annyiban méltatta becses figyelmére, hogy azzal, bár nem annak elvi tartalmával, hanem inkább irályi modorával foglakozott. Ezen városnak mandátumával fel-