Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-195
195. országos ülés beszédében is ismételve azon kifejezéssel él a t. előadó ur, hogy a főispánnak hatalmi köre a magyar közjognak történelmi fejlődésen alapuló szervezetében gyökerezik. (Halljuk / Halljuk!) Tegnap Zichy Antal t. képviselőtársam már rá is mutatott erre és azt mondotta, hogy igen, a múltban is ily hatalma volt a főispánnak, hogy a főispán az alispánt ki is nevezte. Mennyi tévedés a régi törvények irányában! Az 1504: II. törvényczikket tekintse meg t. képviselőtársam s ott meg fogja találni már ezelőtt háromszáz évvel azt az intézkedést, hogy a főispán az alispánt „cum consensu nobilium", vagyis: a nemesek közmegegyezésével választhatja. De még nagyobb tévedésben van azon közjogi megállapítás tekintetében, mintha a főispán tervezett hatalmi jogköre, vonatkoznék az akár a rendelkezésre, akár pedig az intézkedésekre, szintén a magyar közjogban gyökereznék. E tekintetben a legőszintébb Zichy Antal t. képviselőtársam volt, ki egyenesen rámutatott arra, hogy hiszen ott vannak az 1848 előtti idők, a midőn már az administratorok mindazon hatalmat gyakorolták, melyet ma e törvényjavaslat ir elő a főispánnak. Valóban ugy van, csakhogy ha t. képviselőtársam felüti az 1848 előtti országgyűlési naplókat, azokban meg fogja találni azon éles tiltakozást, mely ezen törvénytelen, jogtalan és a magyar önkormányzatot megölő intézkedések (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon) ellen mindinkább nyilatkozott ez országban. S e tekintetben engedje meg a t. ház, hogy rövid pár szóval a történelmi momentumot, miután e házban is ismételve történt rá hivatkozás, kiemeljem s kidomborítsam. (Halljuk! Halljuk!) Az administratorok Magyarországon legelőször 1825-ik évben jelentek meg, a midőn a magyar nemzeti önérzet legelőször kezdett hajnalodni s a midőn a szabadság melege a kedélyeket éleszté s előkészíté azon munkára, a mely évtizedek után végre az 1848-iki törvényekhez vezetett. A mint az 1825dk év időszaka felhajnalodott, rögtön megjelent az átellenes téren a fekete pont, mert öt administrator neveztetett ki. (Halljuk! Halljuk!) Az 1825-iki országgyűlés a legélesebb tiltakozással lépett fel ez ellen, kijelentette, hogy ez törvényellenes ; hogy azon eljárás, melyet az administratorok követnek, beleütközik a magyar megyei önkormányzat szellemébe és lényegébe. Tehát ez már 1825-ben igy volt. Ez a fekete pont azonban nem múlt el; mindjobban terjedt és a negyvenes években már 37 administrator működött. E háznak tagjai közt már kevesen lehetnek, de még vannak, a kik azon időknek élő tanúi. Azok illetékesek rá, hogy elmondják, milyen volt akkor a nemzet közérzülete, mekkora volt a nemzet megbotránkozása az administratori működéssel szemben. Nincs a negyvennyolcz előtti időknek olyan férfia, ide sorolva magukat az úgynevezett conservativeket is, márczins 3 1886. 33 j a kik ez intézkedést, akár az alkotmány, akár pedig a magyar önkormányzat érdekében védhetőnek állították volna föl. Hanem igenis, előtérbe lépvén a hatalmi kérdés, a conservativek férfiai azt ezen szempontból védelmezték. Lónyay Gábor ezt szemükre is veté : hatalmi kérdés az administratori kérdés, monda, mert minden áron többség kell az országgyűlésen; kell tehát az administrator, nem hogy ő az administratio terén bármi intézkedést tegyen, hanem, hogy elfoglalja az elnöki helyet és ott érvényesítse befolyását a kormány érdekében. Sorra idézhetném az akkori kitűnő férfiak ama kifejezéseit, melyekkel ez eljárást jellemezték, ptt van Máramarosmegyének főispánj'a gróf Vay Ábrahám, a ki a főrendiházban élő szóval adta elő, hogy mi hát az az administratori rendszer ? Mert ő is kapott egy praesidialist, még pedig azon meghagyással — igy bántak a főispánokkal — hogy nyolcz nap alatt nyilatkozzék: fogja-e azon utasításokat követni, melyek most majdnem szóról szóra e r törvényjavaslatban vannak letéve. És gróf Vay Ábrahám azt a választ adta rá, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezen utasítások követése ellenkezik törvényeinkkel, ellenkezik hagyományainkkal, ellenkezik a főispáni állással és méltósággal, melyről igen nagy tévedésben vannak itt és nagy tévedésben van a t. előadó ur is ; és mert ellenkezik a főispáni állást körülíró törvényekkel, gróf Vay visszautasította a praesidialist, a minek természetes következménye az volt, hogy nyolcz nap múlva az ő helyében is megjelent az administrator. Báró Wenckheim Béla egy az administratorok ellen intézett heves beszédében azoknak működését egyenesen „in detrimentum reipublicae" irányzottnak mondta. Egy másik kitűnő követ szépen elősorolta, hogy az a hatalmi kör, melylyel az administratorok felruháztatnak, tulaj donképen arra való, hogy a megyékben pártot alakítsanak, vagy pártjuk erejét növeljék és mindezen hatalmat, mint e kitűnő követ monda, minden felelősség nélkül ruháztak az administratorokra. íme, t. ház, ezek bizonyítják és világossá teszik, hogy az administratori rendszer nyíltan és világosan törvényeinkbe ütköző és a mint legilletékesebb férfiak jelentik, az önkormányzat alapjának megsemmisítését czélzó intézkedés volt. (Igaz! Ugy van ! a ssélsö baloldalon.) Ily esetben mint jogforrásra, mint közjogi múltra lehet-e, szabad-e itt e házban hivatkozni ezen törvényjavaslat alkotásánál? (Egy hang a szélső baloldalról: Meggyalázása a múltnak! Közbeszólások : Igaz! Ugy van!) Hiszen,ha ez igy megy, ha törvénytelen, a nemzet önérzetével és a nemzet jellemével összeütköző tényekből következtetéseket lehet vonni és ezt jogforrásul lehet megnevezni, akkor megérjük azt az időt, hogy e házban még a Verwirkungs-Theoriából is jogforrási fognak alkotni. (Te*szés a szélső baloldalon) 42*
