Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-195

195. országos ülés m rczius 3. 1886. 329 visszaélések történnek s nem értem, hogy miért okozhat aggodalmat a főispánoknak ezen az 1876. évi VI. törvényezikk szelleméből folyó s nagyrészt eddig is gyakorolt jogainak törvénybe iktatása? (Sálijuk! jóbbfelől.) Igaz, hogy egy esetben, midőn tudniillik az államkormány egy rendeletének a végrehajtása megtagadtatik, a főispán rendkívüli hatalommal ruháztatik fel. De hát, t.ház, én e rendkívüli hatalomtól sem riadok vissza. Eddig is fennállt a törvény ily intézkedése s eddig sem volt eset, hogy az alkalmaztatott volna. Lits Gyula: Hát a boszniai fuvarozás esete ? Földváry Miklós: Bizom törvényhatóságainkban, hogy kötelességeiket ezentúl is telj esítendik s nem adnak arra alkalmat, hogy a főispán ily kivételes hatalma előálljon. De ha egyszer mégis akadna egy törvényhatóság, mely a kormánynak ellenszegölne, akkor okvetlen kell, hogy ellenében rendkívüli eszközök alkalmaztassanak. Mert, vagy törvényes azon ministeri rendelet, melynek végrehajtása megtagadtatik, vagy törvénytelen ugyan, de annak kibocsátására az államérdekek megóvása szempontjából a kormány nézete szerint szükség volt, vagy egy harmadik eset lehetséges, midőn az illető rendelet sem törvényes, sem szükséges nem volt. No már, t. ház, hogy az előbbi két esetben annak okvetlen végre kell hajtatnia, a felett, azt hiszem, nézeteltérés nem lehet, hogy pedig a harmadik esetben ne a törvényhatóság, hanem a parlament lépjen fel a kormány ellen, mint annak egyedüli illetékes birója, az a parlamenti kormányforma követelménye s nem is volna megengedhető, hogy a jogi s politikai feleslőséggel tartozó kormány működése elé oly testület gördíthessen akadályokat, melynek csak jogi felelőssége is igen illusorius. Én tehát, az előadottaknál fogva, szükséges és a czélnak megfelelő intézkedéseknek tartom a törvényjavaslat IV. fejezetében foglaltakat. (Helyeslés jóbbfelől.) Eltekintve a részletektől, melyek igen sok, talán lényegtelennek látszó, de a gyakorlati élet szempontjából igen üdvös s helyes reformokat tartalmaznak, van még egy más nóvum is e javaslatban, melyről ugyan itt még eddig említés sem tétetett, de a melyre én administrativ szempontból igen nagy súlyt fektetek. Értem a törvényhatósági tisztviselők nyugdíjaztatásának kérdését. (Halljuk!) Én hajlandó voltam mindig az administratio fogyatkozásait nem annyira a rendszernek, mint inkább — a tiszteletre méltó kivételektől eltekintve — az azt kezelő egyéneknek róni fel hibául. És természetes is e feltevés. Mert ha megKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. IX. KÖTET. | gondoljuk, hogy ma már a törvényhatósági szolgálat is csak oly szakképzettséget, csak oly — vagy talán még fokozottabb mérvű' — odaadó munkásságot kivan, mint bármely más közszolgálat s ha meggondoljuk, hogy mindezért a törvényhatósági tisztviselő igen csekély javadalmazásban részesül s azon —• saját hibáján kivül is — beállható esetben, ha hivatalai elveszti munkásságban eltöltött szolgálati évei után nyugdíjat nem élvezhetett s bekövetkezhető halála, vagy munkaképtelensége esetére családja existentiáját. ha csak vagyonnal nem bir, biztosítottnak nem tekinthette, be fogjuk látni, hogy mennyivel hátrányosabb helyzetben volt más tisztviselőkkel szemben s természetesnek tarthatjuk, hogy azok csekély kivételével, kiket a régi traditio fűz a megyéhez, kik hajlandók hivataloskodásukat még most is nobile officiumként tekinteni, leginkább azok léptek e pályára, kik vagy nem bírtak más állásra qualificatióval, vagy ha birt k, más álláshoz való juthatáshoz nem lehetett reményük, (ügy van! jóbbfelől). Most, hogy nyugdíj tekintetében más tisztviselőkéhez hasonló helyzetet teremt részükre e törvényjavaslat, most, hogy meg van már a minősítési törvényünk s most, midőn ma már látjuk, hogy a törvényhatóságok is, belátva a hivatalok állandósításának szükségességét satisztújító székek ma már csak névleg azok s rendesen az előbbi tisztviselők szoktak újra választatni, remélhető, hogy a törvényhatósági szolgálat is pályának fog ezentúl tekintetni s örömestebb fognak képzettebb, jelesebb erők is a törvényhatóságoknál hivatalokat vállalni. E három körülmény képes engem megnyugtatni az iránt, hogy a választási rendszer továbbra is érvényben marad s hogy le kellett mondanunk most is a tisztviselők állandósításának eszméjéről. Hogy azon tekintetekből, melyek Grünwald t. képviselő ur által felhozattak, mely rendszer volna helyesebb, a kinevezési vagy választási rendszer-e? én, t.ház, keresni nem akarom. Számos érv hozható fel mindkét nézet támogatására, de nekem az a meggyőződésem, hogy bármely párt jusson is többségre, mig e ministeri székeken magyar államférfiak ülnek, a magyar állam, a magyar nemzet érdekeit mindig meg fogják tudni óvni minden támadások ellenében, csak adja meg nekik a nemzet törvényhozása erre a kellő hatalmat, a szükséges eszközöket. (Helyeslés jóbbfelől. ügy van /) Ily eszközöket nyújt e törvényjavaslat is s azért én azt az államhatalom erősítése szempontjából is elfogadóm a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Szederkényi Nándor: T. ház! Köztünk, kik az intézvényes szabadságnak vagyunk hívei 42