Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-195

lftä. eitesSgos ftiés máre«i*s "S. i 8&S. 3S7 mi szintén nem fogjuk ezen törvényjavaslatban az önkormányzat tovább fejlesztését, hanem inkább annak végmegsemmisítését felfedezhetni. Mert mi egyebet jelent azt. ház, (Halljuk!) mikor a legcsekélyebb helyi érdekű ügyek végelintézése is központi kormány alá vitethetik a főispán által, esak egy kis dolgot akarok példakép felhozni. (Halljuk!) Vegyük azt az esetet, hogy a törvényhatóság egy közmű, például talán egy hid építését elrendeli, megtartja az árlejtést és annak alapján kiadja a munkálatokat egy vállalkozónak; most a főispán azt a vállalkozót, a ki különben minden tekintetben teljes biztosítékot nyújt, de mert politikai magatartásánál, vagy egyéb oknál fogva neki nem tetszik, a törvényhatóság ezen intézkedését felviheti végleges eldöntés végett a ministerig és ha elég ügyes azt informálni, nála ez intézkedés megdöntését és ellenkező intézkedést és igy akár mindjárt a munkálatoknak egy más vállalkozónak való kiadását idézheti elő. Ez magában, t. ház, ugyan talán csekélységnek látszik, de eléggé illustrálja azt a szellemet, a mely ezen a törvényjavaslaton végigvonul, a mely egyáltalában nem az önkormányzatnak fejlesztésére, vagy az önkormányzat iránt való közérdeklődés emelésére, hanem inkább megfordítva, a nemzet közérzületének a valódi autonómiától való elidegenítésére van irányozva. És, t. ház, mindezekben lényeges változás mutatkozik tehát szemben az eddigi közigazgatási állapotokkal, hanem sajnos, ez a változás nem a jogállam, hanem a rendőrállam, az önkényállam megvalósítása felé irányul, (ügy van! balfelöl.) És azt hiszi, a t. előadó ur — a mint ezt tegnap, ha jól emlékszem, az igen t. ministerelnök ur is állította — hogy ebben a javaslatban valóban szerves intézményeink történelmileg összefüggő továbbfejlesztése rejlik? No hát, t. ház, ha már minden áron a történetre akar hivatkozni a t. előadó ur, hát megmondom neki, hol kereshette volna találóbb hivatkozását a történelemben. (Halljuk! Halljuk! lalfelől.) Kereshette volna ama hírhedt administratori időszak sötét lapjain, mert azok emlékét alkalmas visszaidézni ez a javaslat [Tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ide kellett jutnunk, t. ház, 1874 óta, mikor a nemzet túlnyomó része örömmel üdvözölte azt a fényesen felkelni látszó napot, a melyen egy szervező administrativ talentumot vélt Magyarország kormányzatának egén feltunni, a mely hivatva leendett volna ezt az országot szilárdan szervezni. Mily nehéz, sötét és komor fellegek leptek az akkori fényár helyébe ma a fusionalis pártalakulás 10 éves jubileumának elmultával. (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) És mi, kik egykor, midőn a nemzet bölcse Deák Ferencz, nemzetét az elnyomás sivatagjából kivezette, azt egy teljesen szerrezett magyar nemzeti jogállam eszményképének igéretföldére való bejutással kecsegtette, hittük-e és hihettük-e valaha, hogy önrendelkezési jogunk elérése után ennyi időre egy ily javaslattal fogunk meglepetni és jogosult reményeinkből igy felriasztatni. T. ház! Azt hiszem, hogy ezek után egészen természetesnek fogja találni, hogy ha én ezen javaslatot, mely Magyarországon a jogállamnak és a közszabadságnak sirját készíti elő, még általánosságban sem fogadom el. {Hosszantartó élénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) Földváry Miklós: T. ház! (Halljuk/) A história, a traditio alapján egyfelől, másfelől a modern államok példái s a theoria után induló jelszavak alatt támadtatik meg e törvényjavaslat, mely igaz, hogy nem akarja a rég multaknak a távolság folytán a valónál tetszetősebb alakban feltűnő képét életre varázsolni, sem egy más államban talán helyesnek bizonyult s a theoria által is igazolt rendszert hazánkba átültetni nem akar, hanem fentartva a régi municipalis rendszert, e speciális magyar történelmi fejlődés eredményét, azt a változott viszonyokhoz képest átalakult formájában a viszonyokhoz képest továbbfejleszteni igyekezik. Azért, t. ház, midőn e törvényjavaslattal foglalkozunk, ne tekintsük, hogy mi volt a rég múltban a magyar törvényhatóság? Mert különben is azt hiszem, hogy ki kellene ábrándulnunk, be kellene látnunk, ha ezzel a kérdéssel behatóbbal! foglalkoznánk, hogy azok bizony legkevésbé voltak azok, a miknek ma mondani szokták, rájönnénk, hogy csak phrasis i>z, midőn az alkotmány védbástyáinak nevezzük azokat. Theoretieus elvekkel sem iparkodom kimagyarázni e törvényjavaslat szükségességét, tudom, hogy a theoria által megállapított fogalmak egyike sem azonos a magyar törvényhatóság fogalmával, mert ez nem állami szerv, de nem is tisztán önkormányzat, részben több, részben kevesebb ennél. Több, mert oly jogokat is gyakorol, melyek az önkormányzat eszméjéből nem folynak, kevesebb annyiban, hogy épen ily nem pusztán önkormányzati jogok gyakorlása az állami controlt szükségessé teszi. Ily alakjukban hagyja meg e törvényjavas lat a municipiumokat. Egyetlen egy jokuktól őket meg nem fosztja. Hogy ily alakban való fentartásuk igazolt-e, az attól függ, vájjon az állami administratio teendőit olykép végzik-e, hogy az államérdekeket s a polgárok igényeit kielégíthetik? Divattá vált, t ház, közigazgatásunk rosszaságáról beszélni. (Hlljuk!) De a ki ismeri közigazgatásunk állapotát s annak fejlődését figyelemmel kiséri, kénytelen el ismerni, hogy különösen 1876, óta, midőn a köz-