Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-195
322 195. orszägiws ülés •árczsss 3. !S86piedestálján, még ha e miatt előbb kellene is a hatalom polczáról lelépnie, mintha személyes hatalmát akár élete végéig megtartva és kiterjesztve, egy szervezetlen országot hagy maga után. (Helyeslés balfelöl.) Mert akkor. t. ház, a személy hatalmának fénye csak őt és egyes-egyedül őt, de nem egyszersmind a magyar államot is sugározta körül, akkor az egy oly fénysugár, a mely csak egy hulló csillagból ered; azért csak ideig-óráig ragyog a nélkül, liogy maga után éltető meleget terjesztett volna. (Ugy van! a baloldalon.) Avagy azt hiszi talán az igen t. minister elnök ur, hogy a jelen nemzedék már annyira korcs nemzedék, hogy ezzel nagy reformalkotásokat megkisérleni sem lehet már többé, hanem várni kell addig, a mig azt tán egy jótékony zivatar végleg elsöpri a föld színéről? És addig, a mig az bekövetkezik, csak félrendszabályok alkotásával és saját személyes hatalmának szilárdítá sával véli és hiszi a nemzetet a politikai tengődés és tespedés sivár pusztájából kivezethetni? No, t. ház, akkor azután az igen t. ministerelnök ur önmaga tette saját, több mint 10 éves politikai rendszere és iránya ellen a legkeményebben elítélő tanúságot. (Ügy van! a baloldalon.) De azért én, t. ház, azt hiszem, hogy bármily hanyatlás jelei mutatkozzanak is a nemzet politikai életében, annyira az még sem síüyedt; s hogy ezen felfogásnak a nemzeti közérzület a leghatályosabban ellentmond, annak fényes tanúságát képezi nemcsak az ellenzék által folytatott parlamenti eszmeharcz elvi magaslata, hanem a közvéleménynek azon nemes és emelkedett hullámzása is, mely ép a jelen törvényjavaslattal szemben ugy a törvényhatóságokban, mint azokon kivül álló körökben is mutatkozik. (Zaj jobbfelöl. Halljuk! balfelöl.) Avagy azt hiszi a t. ministerelnök ur, hogy a magyar állam már teljesen ki van építve, a jogállam minden követelményeinek minden irányban megfelelő módon szervezve ? hogy ebben az országban nincs már semmi gyökeres reformra szükség ? hogy a nagy alkotások, melyek államilag kell, hogy megvalósíttassanak, már mind megteremtve vannak és csak apróbb hiányok mutatkoznak még ? Mert egy alkalommal ugy nyilatkozott, hogy a jelen időszak nem a nagy reformok időszaka, hanem csak az apró tatarozásoké. Hát igazán annyira kifejlesztetett már állami szervezetünk és különösen közigazgatási szervezetünk, hogy csak apró javításokra, tán csak épen a gépezet kerekeinek egy kis olajjal való bekenésére van szükség? Avagy tán csak a személyes hatalomnak tovább kiterjesztésére és szilárdítására a végett, hogy ez úton a magyar államnak dissolvens és centrifugai elemei összetartassanak és a magyar állam a dissolutio bekövetkezése ellen mindörökre biztosittassék ? T. ház! Ezt mi nem ezen az úton fogjuk elérhetni, a melyet a t. ministerelnök ur követ, hanem csak az által, ha ä magyar államot mint jogállamot építjük ki és azt a jogállam minden attribútumaival ellátjuk (Hdyeslés balfelöl) s mindazon garantiákkal körülveszszük, melyek a jogurálmat az állami élet minden nyilvánulásaiban teljesen biztosítani alkalmasak és az önkénynek még látszatát is teljesen elhárítani képesek. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nem volna-e méltóbb, a t. ministerelnök ur nagy tehetségeihez megfelelőbb törekvés nagy czélok elérését megfelelő nagy reformokkal eszközölni! Az állami közigazgatásnak a jogállam követelményeivel összhangzó szervezése, egybekötve a közjogi és közigazgatási bírósággal, a tisztviselői pragmaticával és viszont ezzel szemben az önkormányzatnak kiterjesztése és megfelelő továbbfejlesztése: nem volna-e oly alkotás, melyhez bármely nagyratörő államférfiú is, mint maradandó emlékoszlophoz büszkén fűzhetné nevét? És mégis mit látunk? Azt, t. ház, hogy a t. ministerelnök ur akkor, mikor a magyar állam consolidatióját ily messzeható intézményekkel oly könnyen létesíthetné, mert azok megalkotása szükségének érzete a nemzet minden rétegeiben már nagy mérvben el van terjedve és mélyen meggyÖkeredzett; akkor, mikor ily irányú működésében nemcsak saját pártjának már eddig is megszokott feltétlen támogatására — és azt hiszem, ha az eddig történt felszólalásokból a túloldalról következtetést vonhatunk, ez esetben valóban lelkes támogatására —- hanem a mellett, bár csak a magam személyében szólhatok és nincs megbízásom mások nevében is szóllani, mégis azt hiszem, hogy nem tévedek, ha azt állítom, hogy a ház ezen oldaláról is nagymérvű készséges közreműködésére számíthatna: egy ily törvényjavaslattal lép a ház elé, a mely az autonómia és a szabad választás szép jelszavai alatt azok meghiúsítását eszközli, (Ugy van! balfelöl) a mely mellett saját pártja sem képes lelkesedéssel síkra szállni, legalább legtekintélyesebb részében, ha talán azelőtt megszokott pártfegyelemnél fogva meghajolni kész leend is. És ha már a t. ministerelnök ur a kedvező hangulat daczára előttem rejtélyes, azért megfoghatatlan okokból nem találta alkalmasnak az időpontot gyökeres reformok létesítésére, ugy a benyújtott javaslatával szemben méltán támaszthatjuk azon kérdéseket, hogy szükséges volt-e hát ily javaslatot benyújtani addig is, mig majd ő maga is a helyzetet gyökeres reformok létesítésére megérettnek találná. Vagy talán indokolható e javaslat az által, hogy ez egy előkészítő lépés az állami közigazgatásra, mint ezen merész állítást tegnap a túloldal egy fiatal szónoka megkoczkáztatta? vagy
