Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-177
! 6 177. ors: ágos üléi febriár 6. 185C. szellemben akarom előmozdítani; ámde mióta Magyarország existal és az európai családok sorába lépett, hála istennek, soha nem az oriens, hanem mindig az occidens ösvényén járt. (Helyeslés jobbfelől.) Isolalt cultura ma nincs. Bármily magas fokon állanak az angolok, a francziák, a németek: Í\Z európai culturában ma bizonyos solidaritás áll fenn. És ón várom és remélem^ hogy Magyarország azon ösvényről, melyen eddig haladt, soha sem fog letérni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Megtámadott engem a t. képviselő ur mint az academia elnökét is. Hogy miként fog alakulni az acadmia az én vezetésem alatt, azt nem tudom ; mert valamint a közoktatási politika nem olyan, hogy „Létat e'est moi, lapolitique cest Trefort", (Élénk derültség) ugy az academia jövő alakulása is annak működésétől fog függni. De azt határozottan mondhatom, hogy akkor, midőn én a reformot hangoztattam, egész Magyarország közvéleményének adtam kifejezést. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) És ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy én az academia által Magyarország históriáját akarom megíratni, no kérem, ilyes valamit lehet talán Szegeden valami korcsmában mondani, (Nagy zaj a szélső baloldalon, jiajos felkiáltások: Rendre! Bendre! Halljuk! jobbfelől) de nem a képviselőházzal elhitetni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Én csak azt jegyzem meg, hogy ha a minister ur olyasmit mondott volna, a miért rendre kellene őt utasítani, azt én el nem mulasztottam volna. (Zaj.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: Azt akartam ezzel mondani t. képviselőház, hogy rólam, sok gyengéim, hibáim és tévedéseim mellett is — mert én nem hiszem, hogy infallibilis volnék, nem akartam az lenni és nem is akarok soha — oly ferde nézetet feltenni, hogy én az academiával mint testülettel, szavazattöbbséggel, történelmi vagy akármilyen tudományos munkát akarjak Íratni, ezt rólam föltenni még sem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő ur tegnap egy-két photographiával szolgált itt a t. háznak és azzal akarta iliustralni a közoktatásügyi ministerium eljárását. A miket azonban felhozott, azok inkább caricaturák voltak, mint photographiák, de mégis kell rájuk refíectalnom. (Halljuk/) Méltóztatott egy valakit megtámadni, hogy az absomte nem képes valamely tudományos feladatra és annak daczára küldtem őt Nápolyba a „Stazione Zoologica"-ba és most nagy carrieret csinált: helyettes tanár lett. (Derültség.) Mindenütt csak a protectio járja! Hát, én csak azt teszem t. ház, a mit, azt hiszem, minden közoktatási minister tesz, mert józanul nem is tehet máskép; hogy én assistenst egy tanárra sem octroyalok, hanem azt nevezem ki, a kit az illető tanár kivan, így történt ebben az esetben is; az illető Mihálkovics tanárnál volt mint másod- vagy harmad assistens alkalmazva és minthogy Mihálkovics tanár tudta, hogy Nápolyban a „StationeZoologica"nál a magyarországi asztal megüresedett, kért, hogy bizonyos anyagok beszerzése végett, a melyekre neki szüksége van, azt az assistensét 6 hétre küldjem ki oda. Na, hát ezt mégis tettem. íme, ez a nagy protectio, és ez az az eset, mely demoralisalj a, ez corruinpalja a magyar ifjúságot. (Derültség jobbfelől.) A második eset oly egyénre vonatkozik, a kinek journalisticai tevékenységéről nekem sok tudomásom nincs — mert ha szabad időm van, jobb dolgokat tudok olvasni, mint a napilapok feuilletonját — a mennyiben pedig ezen egyén jellemét támadta meg a képviselő ur, az nem tartozik rám, azt végezzék el egymás között, azt azonban merem állítani, hogy kevés ember van Magyarországon, a ki. a mennyiben nem született franczia — annyira birná a franczia nyelvet és annyira jártas volna a franczia irodalomban, nemcsak az újban, hanem a régiben is, mint a szóban forgó tanár. Minthogy nálunk az ilyen emberek ritkák, én őt mint tanárt alkalmaztam és azt hiszem, hogy ő ott helyén van. Miután gyakran még azt is szememre vetették — restellem a dolgot megemlíteni, de mégis ki kell mondanom — hogy én a reáliskoláknál nem keresztény embereket is alkalmaztam Zimándy Ignácz: Elég rossz! (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon: Miért rósz?) Mert a keresztény ifjúság erkölcseit megrontják! (Derültség.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: Nyíltan kimondom, hogy ha keresztény fiatal emberek a franczia nyelv tanulmányozására adják magukat és képesek lesznek azt tanítani, én nem fogom őket háttérbe szorítani. (Helyeslés jobbfelől.) De a t. képviselő ur azt méltóztatott állítani: Hja a tanári kinevezéseknél elsőbbséget kapnak bizonyos emberek, a kik a sajtóban működnek. Én nem tudom, micsoda nézete van a t. képviselő urnak rólam, de én a sajtó kegyeit soha sem kerestem; mert ha én azt keresném, módom volna megakadályozni, hogy olyan durva kifakadásokkal támadtattam meg, a minők némelykor bizonyos lapokban megjelennek; én azonban azokra egyáltalán semmi súlyt sem fektetek. (Helyeslés jobbfelől.) Én e vitát nem kerestem, de talán nem lesz kár, ha fel fogok olvasni 10 sort egy másutt tett nyilatkozatomból, hogy lássa a képviselő ur, minő nézetem van nekem a sajtóról, a melynek egyébiránt barátja vagyok. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatott említeni az én tevékenységemet
