Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-194
194. országos ^lés márczins 2. 1886. 313 venni; (Halljuk! Halljuk/) de szükségesnek tartom egyfelől egész általánosságban két irányban nyilatkozni, másfelől pedig talán az eddig hallottakra is egy pár észrevételt tenni. {Halljuk.) Az egyik, a miről nyilatkozni kívánok, az, hogy ezen törvényjavaslat, mint az indokolás is megmondja, nem czéloz egyebet, mint a fennálló kereten belül az administratióban ugy állami, mint egyéb administrativ szempontokból mutatkozott hiányokat pótolni. Megmaradtam pedig — s ez az, miről szólni akarok — az eddigi rendszer keretében azért, mert meggyőződésem ma is az, a mit, ha jól emlékszem 1880-ban vagy 1881-ben egy választókerületben tartott beszédemben mondottam: hogy mindaddig, mig az arra alkalmas és hajlandó elemek hiánya másra nem kényszerít, Magyarországon helyesebbnek vélem a tisztviselők választását megtartani. (Ugy van! jóbbfelöl.) S azt mondom, a mit mondottam akkor is: hogy ha bekövetkeznék az az eset, midőn ily viszonyok miatt az állam és az administratio kára nélkül a választás fentartható nem volna, csak akkor szánnám el magamat — de akkor is fájó szívvel — arra, hogy hozzájáruljak e rendszer megváltoztatásához. (Ugy van! jóbbfelöl.) Olvastam, hallottam akkor, hogy ime itt a hypocrisis! A közelebbi ülésszakban behozza majd — fájó szívvel — a kinevezési rendszer iránti javaslatot. Nem hoztam be akkor, nem hozom be most, mert most nem látom elkövetkezettnek azon időt, a mikor kénytelennek érezném magamat behozni, most midőn a kormányon vagyok; támogatni, ha sem vagyok kormányon. (Tetszés a jobboldalon.) S épen ugy, a mint — nem akarok keményebb szóval élni — tévedés volt azon feltevés, hogy ama beszédemnek czélja semmi egyéb nem volt, mint előkészíteni rögtöni behozatalát a kinevezési rendszer iránti javaslatnak ; épen ugy tévedés azon feltevés, mely ebben a javaslatban egyes egyedül, vagy csak magában véve is, a kormányhatalomnak önző czélokból való növekedését akarja találni. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelöl. Egy hang a szélső baloldalon: ónzö czélokból?) Önző czélokról kell, hogy szóljak, t. képviselő ur, mert eddig a legtöbb beszédben az mondatott, hogy a szőnyegen levő javaslatnak egyéb ezélja, mint korteskedési czélja nincs. (Felkiálltások a szélső baloldalon: Igaz! Ugy van! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Hogy semmi egyéb czélja nincs, mint a kormány hatalmát megörökíteni. Már pedig, ha korteskedés és a saját helyzet megörökítése volna állítólag a czél, akkor ezt csakugyan kénytelen vagyok önző czélnak nevezni, bárki vádoljon is vele. •:£. ff; De meg is mondom, t. képviselőház, miért ez az én álláspontom a választási és a kinevezési rendszert illetőleg. Kénytelen leszek talán ismé-iftKÉPvH. NAPLÓ 1884—87. IX. KÖTET. telni olyat a mit e ház kebelében talán máskor is mondottam, de a tárgy ugyanez lévén, nemcsak én, de más sem kerülheti el az ismétlést. Én azt tartom, hogy igen szépek azok a nagy conceptiók, de épen oly szaknál, minő a közigazgatás, a mely mindennapi érintkezésbe hozza a tisztviselőket a nemzet minden osztályával, még hibái mellett is inkább vezet megelégedésre a megszokott, mint egy tán ideális tökéletességben felállított, de tán szokatlan rendszer. (Helyeslés jobbfelöl.) De teszem azért, mert én ismerem a nép hajlamait és el merem mondani, mert a nép között éltem és azóta sem mulasztottam el figyelemmel kisérni nyilvánulásaiban Magyarország népeinek hajlamait. És ezt helyeselheti valaki, vagy nem, de igy van: az az ember sokkal szivesebben engedelmeskedik annak a tisztviselőnek, a kit gyermekkorától fogva látott felnőni, mint annak, a kit az országnak, nem tudom melyik részéből visznek oda. (Helyeslés jóbbfelöl) Már pedig a kinevezési rendszert nem hallottam még ugy proponálni, de nem is lehet szerintem, hogy a kinevezett közigazgatási tisztviselő nem az egész országban legyen felcserélhető, de a saját vidékéhez köttessék. Mert ily kinevezés nem csak hogy az állam czélját elő nem mozdítaná, hanem a leghatározattabban ellentétbe jönne vele. (Ugy van! Ugy van! jóbbfelöl.) A választási rendszer mellett, ha megválasztatott egyszer a tisztviselő, nem panaszkodhatik senki, sem nemzetiségi sem más szempontból; de a kinevezési rendszer mellett, ha csak valaki fennálló törvényünket és államunknak, mint nem tisztán magyar ajkúakból álló államnak exigentiáit lábbal tapodni nem akarná, bizonynyal nem csak a magyar ajkúakból kellene igen számos köztisztviselőt kineveznie. (Igaz! jóbbfelöl.) E szempontból már azután csakugyan a legnagyobb könnyelműség nélkül nem mondhale a kormány arról, hogy a kinevezett tisztviselőket a szükséghez képest a magyar állam igényeis nek szempontjából a legkülönbözőbb, sokszor igen messze fekvő vidékeken helyezze el. (Helyeslés a jobboldalon.) És kapcsolatban ezzel, hogy visszatérnem ne kelljen reá, megjegyzem még, hogy azt mondták ám igen sokan, ugy a választási rendszer barátai, mint azok, a kik a kinevezés mellett buzgólkodnak, hogy hiszen mi az a választás? Ott van a candidatió, ez nem választás, ez egy burkolt kinevezés, a mely által, mint Beöthy Ákos t. képviselőtársam mondta, egy régi aulicus eszme örökittetett meg, mely szerint a jó hazafiakat a hivatalból ki lehessen zárni. T. képviselőház! Mintán a candidationalis rendszer 1870 óta életben van, Magyarország összes alispánjai, főjegyzői, stb. meg fogják neki köszönni, midőn azt mondja, hogy e kijelölés 40