Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-194

312 194. országot ülés márezias 2 1S86 meg nekem épen azok, a kiket féltek, hogy hajlandók volnának bizonyos túlságba beleesni. Itt csak rámutatok példának okáért a hadseregre, a melynek különválása mellett bizonynyal hatalmasabb és fontosabb szózatok fognak síkra szállani. Önök ezen az utón haladva, nem fogják azt capacitálni, hogy például szolgálaton kivül ne használja fegyverét, vagy például, hogy az ő bárminemű magánügyei minden tekintetben ugyanazon törvények, ugyanazon eljárás szerint intéztessenek el, mint akármelyik más polgártársunké stb. Itt van — erre is csak röviden mutatok rá — itt van az egyház. La spada e la tiara! A katholikus clerus egy az ország határain kivül álló és semmi ország törvényeinek alá nem vetett, hanem azoknak fölötte álló hatalmat ismer és annál biztosabban statust in statn képez mindenütt, mennél inkább tagadják ezt az emberek; tagadják,jól tudva minő nagy előrelátás, minő nagy tapintat, minő nagy ügyesség kívántatik ahhoz, hogy az ezen különállásnál fogva minden lépten-nyomon előfordulható összeütközések eltávolíttassanak s azoktól s a velük járó izgalmaktól az illetők magukat és az országot megkíméljék. Még egy más példát is hozhatok föl, ha nem élek vissza türelmükkel. (Halljuk! Ralijuk !) Reflectálnom kell a tanügyre. Tapasztalásból mondom, hogy minden telivér tanférfiű, minden amolyan igazi szaktudós eltitkolhatatlan megvetéssel, souverain lenézéssel viseltetik minden laicus beavatkozás iránt, nevezze bár az magát belügyministernek, vagy főispánnak, vagy alispánnak, vagy polgármesternek, avagy iskolaszéknek. Eltekintve attól, hogy az iskolának is és általában a tanügynek felül kell állani a politikai hullámzásokon és a politikai eszmék napi divatján és ezen körből kivéve kell lennie: nem lenne-e lehetséges, hogy azon elméletnél fogva, melynek csak épen a túlhajtása ellen emelek szót, majd a tanférfiak is teljes különválásukat követelnék és a kormánynyal szemben, kivéve talán az egyetlen közoktatási ministert, azt is csak a mennyiben szakférfinak elismernék, minden beavatkozás ellen tiltakoznának 1 stb. Minthogy az itt elejtett eszmék, bármi szerény alakban lépjenek is fel, sokszor mégis termékeny talajra találnak, én nem tartottam feleslegesnek ezen felszólalásom alkalmával a különben helyes elvnek lehető kinövéseit is felemlíteni és önöknek becses figyelmébe ajánlani. (Helyeslés jobb/elől.) Sokszor hallottuk, hogy azon oldalról, mely minket a nullák nevezésével szeret megtisztelni viszont túlzott dicséretekkel halmozták el a mi pártunk mostani vezérét. Hallottuk nem rég Beöthy Ákos t. barátomtól, hogy párvonalat húzott közte és egy Deák, egy Széchenyi, egy Kossuth között. Mi szerényebbek vagyunk: mi nem húzzuk ezt a pár| vonalat, mi a jövő korra bízzuk annak meghúzását ; csak azt állítjuk, hogy Tisza Kálmán, a kinek egyéni jellemzése a történelem feladata lesz, jelenleg a situatio embere. Nem rég, csak pár nap előtt,szintén arról az oldalról (Pulszky Ferenczre mutat) itt előttem ülőt. képviselőtársam azért dicsérte meg, hogy tud parancsolni. Ezt, engedelemmel legyen mondva, nem fogadom el, noha az ilyen dicséret arról az oldalról, a mely Bismarcknak zeng itt e teremben dicséneket, nem lephet többé meg. Én Tisza Kálmán mögé sorakozom, nem azért, mert parancsolni tud, hanem épen azért, mert mint ebben a kérdésben is megmutatta, alkalmazkodni tud. (Derültség balfelöl. Felkiáltások : Epén megfordítva! Helyeslés jobbfélöl.) És önöknek uraim, a jövő embereinek, bármikor fog önökre nézve a várt jobb idő bekövetkezni, csak azt kívánhatom ugy saját maguk, mint a haza érdekében, hogy mindenkor a fenforgó helyzetnek szükségeit ismerjék helyesen fel és azokat tudják kielégíteni. (Helyeslés jóbbfelöl. Ellenmondások balfelöl.) Thaly Kálmán! Kautsuk-politíka! Zichy Antal: Ilyen számbavevése a fenforgó helyzetnek az a compromissum is, a melynél fogva a legtöbben közülünk, a kik különben a kinevezési rendszert pártoljuk és kik nem hiszszük többé, hogy a „nobiles bene possessionati" ingyen kormányozhassák a vármegyét, leszámoltunk magunkkal s megbarátkoztunk a választási rendszerrel. Megbarátkoztam részemről először azért, mert ha nem decretálják is önök a kinevezési rendszert, biztosra vehetjük — azt hiszem, senkinek sincs kétsége az iránt — hogy ugyanazok fognának kineveztetni, a kik választás útján ülnek az illető helyeken; (Ugy van / jobbfelöl) másodszor azért, mert csakis a próba, a tapasztalás fogja megmutatni, vájjon melyik rendszer alkalmatosabb két czél elérésére, a mely mind a kettő elég fontos, tudniillik: szabadulni az alkalmatlan tisztviselőtől s megtartani állandóan azt, a ki hasznos szolgálatokat tehet. Én mindezekben — bocsánatot kérek t. ház, előadásom kuszált voltáért— csak bizonyos túlságok ellen akartam szavamat felemelni és emlékezetükbe hozni mindazoknak, a kik ily túlságokra hajlandók, hogy ebben a kérdésben is jó lesz megemlékezni a jó öreg Horatiusnak ama nagyon ismeretes, majdnem triviálissá vált versére: „Est modus in rebus, sünt ,-certi denique fines, quos ultra citraque nequit consistere rectum." (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk /) Bizh ts tudatában annak, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalása folyamán lesz alkalmam még többször is szót kérni, ezúttal nem kívánom a t. ház figyelmét egy mindenre kiterjedő felszólalással igénybe