Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-194

194. országos ülés márcziis 2. 1886. 309 támasza, mozgató háttere egy egészséges helyhatósági életnek erőteljes működésében. De lehet-e minálunk, t. képviselőház, erről szólani akkor, midőn majdnem mindenki azt mondja, hogy a választást azért kell fentartani, mert ez az egyedüli, a mi a megyei életnek becset és érdeket kölcsönöz. Est. képviselőház, ne higyje azt senki, hogy az a pangás, az a marasmus a megyében van, hogy ez onnan van, mert a megyét legfontosabb jogaitól megfosztottuk, hogy tehát a correctivum abban az irányban van, hogy már most azokat a régi jogokat vissza kell állítani, vagyis restitualni kell; mert azok a jogok nem egy egészséges helyhatósági szervezetnek voltak attribútumai, azok politikai, törvényhozási és államhatalmi jogok voltak, melyek az állam decompositiójára vezetnek, melyek az állam negatióját képezik, a melyek Svájczban csinálták a Sonderbundot, Amerikában pedig a secessiót, a polgári háborút; mert méltóztassanak elhinni nekem, hogy azok a doctrinák, melyekkel ottan a particularisták az ő álláspontjukat védelmezték, nagy mértékben hasonlítanak azokhoz az elméletekhez- melyeket itten a megyei autonómiát illetőleg felhozni hallottunk. A mi már most t, ház, magának annak a választásnak kétszeres czélzatát illeti, hát én mindig egy bizonyos gyanúperrel szoktam tekinteni arra, mikor egy intézménytől kétféle eredményt várnak. így vagyok a választással is, a melytől egj^részt várják azt az indirect eredményt, hogy az önkormányzatot táplálja, másrészt azt a direct eredményt, hogy a közigazgatási functiókat jól elvégzi. Hogy mennyire táplálja az önkormányzatot, azt nem tudom, de hogy jó közigazgatást nem létesít, az bizonyos és hogy ha a közigazgatási apparátus hibát követ el, az oly öreg hiba, a melyet azután nem pótol semmi sem. Épen azért, ha ezt a kérdést azon ködös, homályos burkolattól megtisztítjuk, melybe a politikai phraseologia betakarta, ha tisztán a dolog lényegét veszszük, a mi abban áll, hogy két ellentétes rendszer közzül azt kell választani, a mely jobb közigazgatást létesít: akkor okvetlenül az állami közigazgatásnak kell adnunk az elsőséget. (Helyeslés balfelöl.) Nem lehet, t. ház, feladatom ezt a kérdést a maga teljességében és összességében átfoglalni; bajos is volna ez, hogy ha egy erre való törvényjavaslatnak substratuma nincs az asztalon : és igy nem is szólhatok arról t. képviselőház, hogy az állami közigazgatás mellett a helyhatóságoknak mik a íunctiói, mert hogy ezeknek még akkor is igen fontos functiói vannak, azt komolyan senki sem fogja tagadásba venni, ki a kérdéssel ismerős. Csak még egy-két, mondhatnám aphoristicus megjegyzést akarok tenni és ezt is azért, a miért felszólaltam és a miért talán ismétlésekbe is | bocsátkozom. Mert azt tartom, hogy nekünk, az állami közigazgatás híveinek kötelességünk indokainkat, érveinket itt mindaddig ismételni, mig ez elv annyira át fog menni a nemzet húsába és vérébe, hogy megvalósulásának semmi akadálya sem lesz. Egy nagyon jelentékeny franczia államférfiú Toqueville azt mondotta, hogy a közigazgatásnak az állam lelkiismeretét kell képviselnie. Valójában nincsen a közigazgatásnak fontosabb feladata, mint mindannyiszor a közérdeket juttatni győzelemre a külön érdek felett. Már pedig sehol a világon nincsen annyira meg a törekvés a közérdeket akidönérdek szempontjából kizsákmányolni, mint a helyhatósági élet szűk keretében; sehol a világon nincs annyira meg a törekvés a kisebbség elnyomására, mint ott; és minden zsarnokság közt a helyi zsarnokság a legundokabb; mert hiszen az ellentétek ott a legközvetlenebbül feküsznek egymás mellett és a legközvetlenebbül csapódnak össze egymással. Épen azért, ha valahol a közigazgatási tisztviselőt mentesíteni kell minden illetéktelen befolyástól, ugy ennek épen az alsó forumokban van helye, a hol annak összeköttetése a kormányzatokkal a lehető legközvetlenebb és a hol azután még hozzá a közigazgatás azon ténykedés, a melyből az állampolgárok legnagyobb része tud magának képzetet alkotni az állam intézményeinek becse és értéke felől. Én el akarom azt hinni t. ház, hogy a mi helyhatósági tisztviselőink független és jellemes emberek és ellent fognak állani azon hatalmas közeg befolyásának, a melytől sorsuk és állásuk függ. De minek őket ily nehéz, ily kétértelmű helyzetnek kitenni, minek kitenni oly conflictusnak, a mely erejüket felemészti és megbénítja? A jogszolgáltatásnak legnagyobb biztosítékát a birói függetlenségben találjuk. Kevésbé van-e szüksége erre a közigazgatási tisztviselőnek ? Kevésbé fontos ressort a közigazgatás, mint a jogszolgáltatás ? akkor, midőn például csak az ártérfejlesztési ügyekben oly fontos vagyoni és jogi kérdések tartoznak a közigazgatási hatóság elé, a melynél fontosabbak nem igen kerülnek birói elbírálás alá. De vegyük t. ház, a közigazgatásnak azt a másik exigentiáját, hogy a közigazgatás a lehető legjobb matériáié felett rendelkezzék és az ország legképesebb és legműveltebb elemeiből ujoirczozza szükségletét. Ha e mellett egyrészt látjuk azthogy mindenütt, fejlettebb államokban, a vállala, tok mily nagy concnrrentiát csinálnak az államnak, ha másrészt veszszük azt a tapasztalatot, a melyet a birói szervezetnél tettünk, a mely minőségileg annyit javult, mióta az alsó forumokban is megtörtént a kinevezés: ugy lehetetlenség, hogy