Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-194

310 194. országos 11 ég raárezins 2. 1888. az életfogytig való alkalmazás előnyei előtt szemet hunyjunk. De azután van még egy más momentum. Hát hiszen a helyhatósági rendszernél a választás a dolog természeténél fogva csakis a helyhatósági élet területére van szorítva és — hogy gondolatomat a lehető legrövidebben kifejezzem — nagyon könynyen megtörténhetik az, hogy egyik helyhatóságban sok az alkalmas egyén, másikban nem elegendő; mert ennél az exponált tisztviselőnél nem egyedül az elméleti képzettséget kell keresni, mert ennek más képzettséggel is kell birnia s e tekintetben nagy előnye van az állami közigazgatásnak, mely oly nagy apparátussal rendelkezik s mely tetszése szerint küldheti ki az alkalmas egyént. És itt van az a pont, t. ház, a hol a magistratura országos jelentőségének fontossága előtérbe lép. Lehetetlen szemet hunyni azon jelenség előtt, hogy ez ország hatóságai közt nincs meg a szerves összefüggés, hogy ezen ország közigazgatási apparátusa mintegy derékban kettétörött és hogy más kormányzati és életelv van a központon és más a helyhatóságokban. Mindenik helyhatóság egy kis szigetet, egy kis világot képez, külön kormányzati typussal, különböző kormányzati eljárással. A törvények nem egy arányos szellemben hajtatnak végre s nincs meg a kormányzatnak az az egyöntetű, nivelláló befolyása, melyet a mai közigazgatás fogalmától elválasztani nem lehet. A helyhatósági tisztviselő csak a szűk megyei viszonyok szülte szűk megyei látkörből tekint mindent, országos szempontokról fogalma nincs. A ministeri hivatalnok, a ki felülvizsgál és decernál, sohasem mozdul ki bureaujából, nem ismeri az életet, a vidéket s az ország és a közigazgatás gyakorlati szükségét. Ezek azon indokok, melyeket én az állami közigazgatás behozatala végett szükségesnek láttam felemlíteni. Még csak egyet kívánok kiemelni. (Halljuk!) Én, t. ház, ügy is fogom fel, hogy tehát a mi feladatunk — igen helyesen mondta azt tegnap Grünwald Béla t. barátom — az, hogy az állami fejlődés azon nagy művét, a melyet 1848ban megkezdettük, most betetőzzük. Az 1848 létesítette az ország törvényhozási egységét, nekünk most már az ország közigazgatási egységét kell létre hoznunk. Azon nagy restitutiót, mely az ország alkotmányát visszaállította, most egy másik restitutiónak kell követnie, annak, mely a magyar államot jogaiba visszahelyezi. Én, t. ház, e hatalmat nem a kormánynak akarom s nem kortes czélokra, hanem a magyar államnak akarom megadni és állami czélokra. (Helyeslés a baloldalon.) És ezért nem akarom, hogy ez legyen szervezetlen személyes önkény alakjában, hanem legyen az intézményekben a jogállamnak és a felelősségnek minden biztosítékaival. (Helyeslés a baloldalon.) És miután e törvényjavaslat nem eszközölne semmi egyebet, mint kormányzati anarchiát és hatalmi önkényt, én ezt a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) (Szünet után) Zichy Antal: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Felírattam magamat a fekete táblának még üres oldalára, de nem azért hogy minden részletében átdolgozott, műgonddal kiesztergályozott beszéddel tartóztassam a vitát: hanem hogy itteni benyomásaim után lehető rövidséggel egyszerűen indokoljam, igazoljam adandó szavazatomat. (Halljuk!) A mi ellen mindenekelőtt fel kell szólalnom, az az a bizonyos pessimismus, mely az előttem nyilatkozók beszédein átvonul. Grünwald Béla t. képviselőtársam, a ki most ugyan nincs jelen sorainkban, a tisztújítást, melyet a szőnyegen levő törvényjavaslat ezentúlra is föntart, „undorító" epithetonnal bélyegezte meg. Czáfoljam-e ezt? Nem fogom czáfolni, mert csak oda kell fordulnom az ellenzék másik töredékéhez, az megadta már erre a czáfolatot. Bartha t. képviselőtársam szintoly kevéssé kényes kifejezéssel „utálatos"-nak nevezte a centralisatiót, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaza volt!) melyben a t. ellenzék egyik része és talán e pártnak is jó része a választások visszaélései ellen az orvosszert keresi. Midőn tehát a t. ellenzék egyik töredéke megezáfolja a másikat: a mi feladatunk, a kik e javaslat támogatására állunk fel, nagyon meg van könnyítve. T. barátom, Beöthy Ákos. ismét előállott a régi themával, a nagy conceptiók hiányának felhozásával, igaz, hogy könnyebb is nagy conceptiókkal dicsekedni addig,mig az illetők azok életbeléptetése iránt felelősségre nem vonatnak. De ha eljön az idő — minthogy minden ellenzéknek természetes rendeltetése az, hogy valamikor kormáuyrajusson, vagy elpárologjon, viszont minden kormánypártnak sorsa az, hogy ellenzékké alakuljon át — mondom ha eljön valamikor ez az idő, félek, hogy a nagy conceptiók igen nagy része szintén el fog párologni s megsemmisül. Mert bocsásson meg a t. ellenzék — én igen nagy tisztelettel viseltetem egésze és egyes tagjai iránt is — de ők mindig a mythologai Janus-főt juttatják eszembe, melynek tudvalevőleg két ábrázata volt: egy ifjú, piros, pozsgás élettel teljes, a jövőbe tekintő, ez a liberális, ennek minden, a mit mi, a szabadelvű párt teszünk, csekély, tovább akar menni, hirdeti, hogy a forradalmaknak van igaza és hogy eljön az az idő, mikor ez és az fog majd történni. A másik vén arcz, a múltba tekintő, ez a rég elmúlt idők lomtárából szedi elő a fegyvereket és utóvégre más ellenség hiányában üldözőbe veszi — a zsidókat! Ugy hogy ha oly szerény nulla létemre, mint a minőknek méltóztattak gyakran ez oldal tagjait