Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-177

177. országos filé fegyelmi szabályzataikat a vallásügyi ministerkez felterjeszteni." A 10. §. pedig ekként szól: „Az alakult, vagy még eddig törvényesen be nem vett hitfelekezetek avagy a 9. §. értelmében külön vallású egyházak tartoznak a fentebbi 7. §-ban kívánt jelentéseket a vallásügyi ministernek bemutatni. Ha azokban a törvényekkel ellenkező nem foglaltatik, akkor a szervezet és a fegyelmi szabályzatok a kormány jóváhagyásával ellátandók és ezáltal az illető hitfelekezet vagy egyház törvényesen alakult hitfelekezetté vagy egyházzá lesz. Ellenkező esetben sem nyilvános, sem magántársulatba lépnie nem szabad, sem gyülekezetben isteni tiszteletet nem tarthat. Azonban, ha a kormány a jóváhagyást megtagadja, a jelentést benyújtóknak joguk van egy év alatt a képviselőházhoz felebbezést nyújtani be." E szerint tehát ugy az egyik, mint a másik törvényjavaslat kizárja annak a lehetőségét, hogy oly vallásfelekezetek keletkezzenek Magyarországon, melyek a törvénynyel ellenkező irányt követnek, vagy épen — a mitől a minister ur fél — Magyarország belbékéjét, fennállását veszélyeztetik. És igy azt hiszem, sikerült megezáfolnom a t. minister urnak ellenvetéseit, a mi megvallom nem volt nehéz, miután oly okokat hozott csak fel, a melyek a tüzpróbát távolról sem állják ki, a mi eléggé bizonyítja, hogy az ügy, melyet védelmezek, oly megdönthetlen szilárd alapon áll, hogy még oly férfiú oly tudományos, képzett és tapasztalt férfiú is, minő a minister ur, tudományteljes elméje tárházában ennél jobb fegyvereket nem tudott találni. Ennél fogva ismételten ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Élénk helyeslés a ssélső baloldalon.) Elnök: Hermán Ottó képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. (Halljuk!) Herman Ottó: T. ház! Igen nagyra becsülöm azon békéltető szavakat, melyeket Irányi Dániel t. barátom előadott, de nekem fáj, hogy ő az én álláspontomra azon kifejezést használta, hogy az megfelel az intransigens liberalismusnak. Ha ezen kifejezést ugy veszem, a mint szóról szóra magyarra fordítható, én nem vonakodom annak valóságát elismerni. De az intransigens liberalismus e házban határozott magyarázatot nyert és kapcsolatba hozatott a botbüntetés behozatalával és a sajtószabadság eltörlésével. Én tehát kifejezem azon meggyőződésemet, hogy Irányi Dániel t. barátom az ilyen intransigens liberalismust rám nem értette. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Ha a t. háznak türelme lesz 10 perezig tartó beszédemet meghallgatni, bátor leszek némely itt elmondottakra válaszolni. (Halljuk ! Halljuk !) Nem akarok ugyan refleetálni azon pathologicus beszédre, a mely itt tartatott, KÉPVH. NAPLÓ. Í884— 87. IX. KÖTET. fisbrair 6 1886. gg de Hermán Ottó képviselő ur felszólalását minden megjegyzés nélkül nem hagyhatom. Ha hiú ember volnék, nagyon meg volnék, elégedve felszólalásával, mert a közoktatási politika az ő nézete szerint az én személyemmel van összenőve. De bármennyire hizelgő is lehetne ez hiúságomra nézve, ha volna bennem, ez nem felel meg a tényleges állapotnak. A közoktatásügyi minister eljárása és politikája nem az ő személyes ügye, ő megy „mit gebundener Marschrute." Én meg vagyok győződve, hogy ha visszalépnék e helyről, a mi nem fogna nagyon nehezemre esni, bárki jönne utánam, ugyanezen közoktatási politikát követné. Egyébiránt egy pár szóval reassummálom a magyar közoktatási politikát, melyet követek. A magyar közoktatási politika feladata a magyar eultura előmozdítása szellemi, erkölcsi közgazdasági téren; a népoktatás, a tudomány terjesztése és fejlődése, a művészet, ipar és gazdasági szaktanítás által occidentalis szellemben. Zimándy Ignácz: Phrázis! Trefort Ágost vallás- és közoktatás Ügyi minister í Önnek megjegyzésére nem válaszolok. (Élénk helyesles a jobboldalon.) Szememre veti Hermán képviselő ur és pedig igen gyakran, hogy nekem a magyar genius iránt nincs érzékem. Nagyon szerettem volna, ha a t. képviselő ur egyszer jellemezte volna ezt a magyar geniust, ugy talán követhetném tanácsát és beolthatnám ezt a geniust magamba. De ugy látszik, ő maga magát állítja oda ennek typusáuL (Élénk derültség jóbbfelöl) Ha ez igy volna, akkor, t. ház, a magyar geniusnak és a magyar nemzetnek nem volna nagy jövője. (Derültség jobbftlől.) Azonban én hiszem, hogy ezt a typust a magyar nemzet követni nem fogja. (Elénk derültség jóbbfelöl. Mozgás a ssélső balodalon.) A t. képviselő ur nagyon elismerőleg nyilatkozott a ré»i táblabirákról, Én magam is osztozom véleményében, tudom, hogy azok igen derék magyar hazafiak voltak. De nekem legalább van annyi tudományom a történelemből, hogy nem kivánom azoktól a táblabiráktól, a kik 50 évvel ezelőtt éltek, hogy ugy beszéltek és cselekedtek legyen, a mint én ma beszélek és cselekszem. (Ugy van! jóbbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Minden kornak meg vannak a maga emberei és megvan a maga typusa. (Helijeslés jobbfelöl.) Egyébiránt azt tetszett mondani, hogy azok a magyar geniushoz alkalmazott tanrendszer szerint nevelkedtek. No már kérem, én is jártam abban a korban iskolába és azt hiszem, hogy a „Quae maribus solum tribuntur mascula suntokban (Derültség) nem tükroződöt vissza a magyar genius, az nem a magyar genius találmánya volt, hanem a jezsuita oktatási rendszeré, mely akkor egész Európában divatozott. Hát igenis, én a magyar eulturát magyar 4