Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-177

24 177. országos ülés febnár 6. ISSfi. Kevésbé természetesnek tartom azonban azt, hogy az a minister, ki 1869-ben és 1873-ban a vallásszabadság iránti határozatot, mely egyhangúlag hozatott, maga is elfogadta; a ki 1873-ban és 1874-ben a Deák Ferencz indítványa következtében kiküldött bizottság által kidolgozott törvényjavaslat szerkesztésében magát ministeri tanácsosa Szász Károly, mostani püspök által képviseltette, 1875 óta Pálból Saullá változva egyszerre síkra száll ugyanazon eszmék, ugyanazon törekvések ellen, melyeket hajdan maga is pártolt, mindemellett azt állítván, hogy ő is van oly barátja a lelkiismereti szabadságnak, mint én; megfeledkezvén azonban arról, hogy midőn a tettek a szavakat megczáfolják, akkor nem a szavaknak, hanem a tetteknek szoktunk hitelt adni. {Élénk helyeslés a ssäsS lalfélől.) A minister ur egyetlen egy lényeges kifogást tett határozati javaslatom, illetőleg a Magyarországon behozandó vallás-szabadság ellen, állítván, hogy az oly vallásszabadság, mint a minőt indítványozok, Magyarországra, a hol annyi a centrifugális erő, veszedelmet hozna. Bármennyire gyászolja a nemzet a t. minister ur elődjét, báró Eötvös Józsefet, bármennyire szomorkodjék is nagy része Deák Ferencz elhunyta fölött mai napiglan: e férfiak szerenesések, hogy már a csöndes sírban nyugosznak és nincsenek többé közöttünk, különben meg kell rala döbbenniök az ő egykori tanítványuk, illetőleg társuknak azon rettenetes vádja miatt, hogy a mit ők akartak, a miért ők lelkesedtek, a mit ők a nemzetnek ajánlottak, az a szeretett hazának kárára, veszedelmére vált volna. Eötvös József annyiban, a mennyiben ő nyújtotta be 1869-ben a vallásszabadságról szóló első törvényjavaslatot, Deák Ferencz pedig, a mennyiben 1873-ban az ő hatalmas felszólalása következtében, melyben ugy a vallási szabadságot, mint a polgári házasságot ajánlotta, a ház egy bizottságot küldött ki, mely az állam és az egyház közti viszonyok rendezésére volt hivatva. Mentségükre talán az szolgálhat, hogy ők daczára nagy tudományuk és nagy tapasztalásuknak nem ismerték II. Katalin levelét, melyet Potemkin — bocsánat — Diderothoz intézett. (Derültség.) Különben bizonyosan azt és nem saját meggyőződésüket követik ; különben a czárnőnek intéseit fogják vala szivükre venni, a helyett, hogy Nyugot-Európa müveit államainak példáját tartanák szemük előtt; különben egy a múlt századra vonatkozó intésre hallgattak volna a 19. század második felében is és követtek volna oly intést, melyet a czárnő az akkor még félbarbár orosz nemzetre való tekintettel hangoztatott s követték volna a magyar nemzetet illetőleg, melyet legalább ők nem tartottak barbárnak. De szóljunk komolyan a komoly tárgyhoz, bármennyire ingereljen is a t. minister urnak tán költött rémlátása a humor húrjainak további pengetésére. A t. minister ur tehát azt állítja, hogy az a vallásszabadság, melyet én indítványozok, Magyarországra nézve káros lenne, azt veszedelembe döntené. Mert — ugy mond — ezen törvény meghozatala után nemcsak a baptisták, hanem a nazarénusok, a shakerek, a mormonok, sőt az üdv hadserege is elözönlené Magyarországot. Ugy de a t. minister ur, ugy látszik, nem hallgatta figyelemmel még legutolsó beszédemet sem, nem hogy azokat is, melyeket e tárgyról előbbi alkalmakkor mondtam, fejében tartotta volna; hanem a helyett azt mondotta, hogy ez is stereotyp beszéd volt. Én ugyanis utolsó beszédemben világosan kifejeztem, hogy a vallásszabadságot csak az ország törvényeinek korlátain belül óhajtom. A mi pedig a a nazarénusokat vagy a mormonokat illeti, hivatkozom mindazokra, kik a háznak régibb idő óta tagjai, hogy én ismételve kijelentettem, hogy a nazarénusokat, kik az egyik fontos polgári kötelességet, a védkötelezettséget teljesíteni nem akarják, nem pártolom, azok terjedését az országban nem óhajtom, sőt egyenesen veszedelmesnek tartom. {Igaz! Ugy van! a stélsö baloldalon) Ha ez igy van, miként foghatta rám a minister ur, hogy az a vallásszabadság, melyet én óhajtok ily eredményekre vezetne ? A mormonok telepednének le? De hát a magyar törvények megengedik vájjon a többnejüséget ? Azonban nemcsak azt állítottam, hogy a vallásszabadságot a fennálló törvények keretén belül óhajtom megállapíttatni snem csupán a mormonokra és názárénusokra, amennyiben nem ismerik el a törvényeket, kimondtam véleményemet: hanem egyúttal kijelentettem azt is, hogy ámbár elegendőnek tartanám annak kimondását, hogy vallásos meggyőződés ürügye alatt senki az ország törvényeibe ütköző cselekedetet nem követhet el: mindazáltal kész vagyok tárgyalás alpjául elfogadni azon törvényjavaslatok egyikét, melyeket báró Eötvös 1869-ben, a ház bizottsága pedig 1874-ben benyújtott. Ezen törvényjavaslatok mindegyike pedig világosan kimondja, hogy a vallásszabadság, csak az ország törvényeinek korlátain belül gyakorolható és hogy a vallásos meggyőződés senkit sem ment fel a polgári kötelességek teljesítése alól. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nevezetesen a néhai báró Eötvös által előterjesztett törvényjavaslat 3. §-a igy szól: „Vallási, hit vagy egyházi szabályai senkit sem menthetnek fel a törvényben rendelt bármely polgári kötelességek teljesítésétől." Az 1874-ikimunkálat 7. §-a pedig ekként rendelkezik: „Azon vallásfelekezetek, melyek eddig törvényesen nem ismertettek el, tartoznak szervezetük alapszabályait erkölcsi tanait, isteni tiszteletük leírását és tisztviselőik, alkalmazottjaik fölött gyakorlandó