Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-193
193. orsíásros ülés márezius 1. S888. 289 képtelen, hogy a rendi korszak formáiban legjobb esetben a védelem volt lehetséges, de positiv alkotó tevékenység nem. A parlamenti kormánynak nem az volt a legnagyobb jelentősége, hogy felelős veflt, hanem az, hogy nemzeti volt s igy a nemzeti czélok megvalósítója lehetett, kifejezése volt annak a felfogásnak, hogy a nemzet nem a védekezésben, hanem a positiv alkotásokban látja feladatát a jövőben. Az 1848-iki átalakulás czéljatehát nem lehetett az, hogy a parlamenti kormány, a nemzeti czélok központi orgánuma gyenge legyen s midőn az 1870-iki törvényt alkottuk, ellentétbe jutottunk történelmi fejlődésünk, az 1848-iki alkotások szellemével s csak ugy juthatunk vele összhangzásba, ha a kormányt képessé teszszük állami ezéljaink megvalósítására. Mi 1870-ben oly végrehajtó közegeket adtunk a kormánynak a megyei választott tisztviselőkben, melyekkel a törvény végrehajtása s az állami és nemzeti érdekek megvalósítása lehetetlen. Ha azt akarjuk, hogy erős kormányunk legyen nemcsak a parlamentben, hanem az ország érdekeinek megvalósításában is, ezt lehetlen másként elérni, mintha' az állami feladatok megoldására hivatott s jurisdictiót gyakorló végrehajtó közegek választását kivettük a megyék kezéből s az állam érdekeit, a törvények végrehajtását biztosított állásban e jogviszonyok közt elő, megbízható, alulról független s kinevezett közegekre biztuk. Hiszen ugyanaz a felfogás nyilvánul a meghamisított választásban is, melyet az 1870-iki törvényben találunk. Azzal indokolták és indokolják most is ezt az intézkedést, hogy oly országban, mint a mienk s oly törvényhatóságokban, melyek nyíltan ellenséges indulatot tanúsítanak a magyar állam iránt, képtelenség a szabad választás s gondoskodni kell eszközről annak megakadályozására, hogy államellenes elemek kezébe ne jusson a hatósági hatalom. De ha ez áll, ha érdekünkben áll az, hogy hatóságaink megbízhatók s az állammal harmóniában legyenek, ha érdekünkben áll, hogy bizonyos elemek a közigazgatás szervezetébe helyet ne nyerjenek, miért nem alkalmazzuk tehát a legegyszerűbb és becsületes eszközt, a kinevezést s miért azt, mely jogok kijátszásával, elkeserítő erőszakkal alkalmazható csak s össze nem egyeztethető az állam méltóságával ? Egy másik hagyománya az 1848-iki átalakulásnak, az önkormányzat fentartása volt s midőn 1870-ben lehetővé tettük a nagymérvű centrálisadét s megbénítottuk az önkormányzatot, ismét ellentétbe jutottunk az 1848 iki elvekkel. De a centralisatio megszüntetése s az önkormányzat önállóságának biztosítása is a megyei közigazgatás államosítása által érhető el. Valósággá a megyék önkormányzata csak az által válKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. IX. KÖTET. hátik, ha külön választjuk tőle az állami teendőket, melyek ürügyet és alkalmat szolgáltattak a kormánynak arra, hogy a törvényhatóságok felett gyámkodást gyakoroljon s elnyomja az önkormányzatot ott. is, hol önállósága szükséges és jogosult volt. A megye igy felszabadulna a nyomás alól s megszűnnék az a nagy centralisatio, melyet az 1870-iki törvény megalkotott s a mi fő, fölöslegessé válik a főispáni állás, a közszabadság s az önkormányzat e legnagyobb veszélye. S ha e kinevezett közegeket összekötjük a megyei önkormányzat organismusával, ez sokkal sikeresebben fogja az ellenőrködést gyakorolhatni, mert a tisztikar nem lévén az uralkodó megyei párt kifolyása, nem lesz érdekében a visszaéléseket takargatni s ha a tisztújítás megszűnik, megtisztul a megye a corruptiótól, melynek ma ismert színhelye. De a parlamentarismusnak egy nagy correctivumra van szüksége a közszabadság szempontjából. A parlamenti kormány szükségkép pair-korniány s ép-ügy veszélyezteti az egyéni szabadságot, mint az atsolutismus s azért a megye jogai ép ugy, mint az egyéni jogok biztosítása a kormány törvényellenes intézkedéseivel szemközt csak ugy érhető el, ha nem a megyére ruházzuk a jogot, hogy megtagadhassa a kormány rendeletének végrehajtását, mert hisz ez ugy sem akadályozta a törvény megsértését, hanem ugy, hogy független közjogi bíróság, az egyes életre való alkalmazásánál ítél az intézkedés törvényessége felett. Ugyanez az eszköz nyújt biztosítékot a tisztviselők önkénye ellen is, melylyel szemben az állam polgárai, különösen ha nem voltak a bizottság tagjai, teljesen védtelenek voltak. S ne mondja senki, hogy ezek a reformok a nemzet geniusával ellenkeznek, mert ennél sujtóbb ítéletet nem mondhat a nemzet felett. Ez annyit jelentene, hogy a nemzet a kormányzat szervezésére, a közszabadság biztosítására, nemzeti érdekeinek védelmére s a viszonyokhoz való alkalmazkodásra képtelen. De hiszen ez nem is igaz. Megmutatta 1848-ban, hogy elfogulatlanul átvett egy teljesen idegen intézményt, a parlamenti kormányformát, mely az európai genius és történelmi fejlődés szüleménye s egyenes ellentétben állott a mi történelmi fejlődésünk eredményeivel s átvette, mert szükségesnek tartotta. S ha a parlamenti kormányforma nem ellenkezett a nemzet geniusával, ellenkezhetnek-e vele azok a reformok, melyek a parlamenti kormányforma alkotó részei s melyek nélkül értéke a minimumra csökken? 1848-ban átvették az idegen czímeket is, melyek mindent felforgattak, a mi fennállott, mert a nemzetnek ez átalakulásra szüksége volt. De hát akkor nagy ünnepnap volt, mikor a szívek lángoltak, az elmék kitágultak, most pedig hideg, közönséges hétköznapokat élünk. 27
