Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-193

290 193 országos ülés márezics 1. 1SSB. De a reformnak conservativnek kell lenni még más tekintetben is. Először nem szükséges, hogy a kinevezés az összes mostani közegekre kiterjedjen, mert arra, hogy a pénztárnok, számvevő, ellenőr, ügyész, kórházi orvos, levéltárnok s mások, a kik a helyi önkormányzat közearei, ezután is választás alá eshetnek s a kinevezés csak azokra szorítandó, a kik kis állami feladatokat végeznek s szükséges, hogy harmóniában legyenek az állammal s ne legyenek ellenségei, jurisdietiót gyakorolnak. Másodszor conservativ azért, mert nagyobbára csak azokat ?z elemeket kellene alkalmazni, a kikből a mai tiszti karok állanak. Erre természetesen az az ellenvetés, hogy mi nyereség van abban, mert ha ezek az elemek nem feleltek meg mint választott tisztviselők, nem fog javulni a közigazgatás állapota, ha ugyanazokat nevezzük ki. A kik e nézeten vannak, teljesen félreismerik az organismusok képző és emelő hatását, melyet az egyesre gyakorolnak. Ha ez állna, akkor sehol sem sikerülhetett volna azon kitűnő bírói, közigazgatási s katonai szervezetek alkotása, melyeket Európában láttunk. Tekintsünk csak a hadseregre. A parasztlegények százezrei kész katonák-e már, mielőtt a hadseregbe lépnek? S mert nem azok, le kellene-e mondanunk a reményről, hogy szervezett hadseregünk legyen? Azt tapasztaljuk, hogy ez ügyetlen, fegyelmezetlen egyének a hadsereg; organismusába, illetve egykét évi fegyelem hatása alatt is teljesen megváltoznak s jó katonák válnak belőlük. így volna az a közigazgatás terén is. Ugyanazok az emberek, a kik ma magukra hagyatva, vezetés és felügyelet nélkül nem tudják eltalálni a helyes utat, vagy a függés és bizonytalan állás s a környezet corrumpáló hatása alatt csak azért, mert gyengék, niegromlanak, a leghasználhatóbb elemek volnának oly közigazgatási organismusban, melyet a kötelességérzet íörvényesség,erkölc8Í tisztaság szelleme leng át. Nem hősökre kell a szervezeteket alapítani, még a hadseregben sem, hanem arra az átlagos tisztességre és képességre, mely talán nem mivel csudákat s nem is képes nagy kísértéseknek ellenállni, ha magára van hagyatva, de megáll, ha egy fegyelmezett és tisztességes organismus támogatja. Más országoknak, nevezetesen Poroszországnak is volt elszegényedett nemessége s mit tettek vele ott? Bár mi is azt tennők, a mit a porosz államférfiak tettek; nem hagyták elvadulni, szűk helyi viszonyok közt elzsugorodni, hanem bele tették azokat, kik a kellő képzettséggel birtak a katonai és polgári szolgálattá, megfegyelmezték Őket s puszta társadalmi osztályból fölemelték őket az állami és nemzeti élet kiváló tényezőjévé. De vannak, a kik a kinevezés hatásáról s jelentőségéről kicsinyléssel szólanak s azt mondják, hogy a kinevezésben nincs több biztosíték az állomások helyes betöltésére nézve s a minister ép ugy tévedhet vagy alkalmatlanokat nevezhet ki, a mi tényleg meg is történik. Ez tökéletesen igaz, de itt nem erről van szó. A kinevezés egy nagy elve a szervezésnek, mely nélkül egy szervezetben a kitűzött lényeges czélok el nem érhetők. Csak tekintsünk az igazságszolgáltatásra. Alkossuk meg a legtökéletesebb anyagi és alaki törvényeket, de a birák választását bízzuk azokra, a kiknek ügyeiben a biró ítél, tegyük tőlük sorsát függővé s egyszerűen nem lesz igazságszolgáltatásunk a szó igazi értelmében a legtökéletesebb törvényekkel sem. Ép oly kevéssé képzelhető választott tisztviselőkkel részrehajthatlan jurisdictio a közigazgatás terén sem. S végre azt szokták mondani, hogy a kinevezés nem biztosíték a corruptio ellen, mert hisz látjuk, mennyi ilyen eset fordul elő a kinevezettek körében is. Ez teljesen igaz s nincs eszköz, mely már magában biztosítéka volna a sikernek, mert minden attól függ, mikép kezelik s mily czélra használják. A legtökéletesebb hangszer sem biztosítéka a harmóniának, ha ügyetlen kézzel játszanak rajta, de kétségtelen, hogy a tökéletes hangszer a művészi játék feltétele. Ép ugy van az a közigazgatás terén is. A kinevezett tisztviselőkből álló közigazgatási organismus sem biztosítja tehát a jó közigazgatást, de kétségtelen, hogy tiszta állami és nemzeti szellemtől áthatott közigazgatás csak kinevezett tisztviselőkkel lehetséges. Ha már most a kormány törvényjavaslatát a kormányzat szervezése s a közszabadság szempontjából tekintem, nagyon röviden végezhetem bírálatát. (Halljuk!) S itt csakis általános jellemzésre szoritkozhatom, mert a részletek bírálatát egy beszédben kimeríteni lehetetlen. A ministerelnök ur 1870-iki beszédében a törvényről következőleg nyilatkozott: „Én egész lelki meggyőződésből mondom, hogy bár voltak azok között a törvények között, melyeket a ház hozott, olyanok, melyek egyéni meggyőződésem szerint nem voltak jók 5 de olyat, mely ily veszélyes lenne a hazára nézve, mint ez, még nem hozott", (Derültség balfelől) és mégis feltűnő, hogy a ministerelnök ur által beterjesztett törvényjavaslat lényegében fenntartotta (Ugg van! balfelöl) az 1870. törvény intéz kedéseit, melyek a megyei közigazgatás mai szomorú állapotát előidézték s ennek szükségképi következménye az lesz, hogy ez az állapot ezután is fenn fog maradni. Megmarad a kormány tehetetlensége a közérdek megvalósítására, megmarad az önkormányzat korlátozása s a közszabadság biztosítékainak hiánya, megmarad a törvények komoly végrehajtásának minden akadálya, megmarad a zavar és visszaélés, megmarad az államellenes tényezők befolyása s beszivárgása a közigazgatás szervezetébe. A törvényjavaslatban előforduló újítások pedig kifejlesztik mindazt, a mi az