Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-177
177. országos ülés február 6 18S8. 23 közei és ereje oly különböző és oly különbözőieg láttattak el feladataikra az állam által eszközökkel; (Helyeslés) és ezéltévesztett, hamis politika az, hogy ezen országban, hol annyi széthúzó elem és tényező van, melyek minden alkalmat megragadnak arra, hogy magukat egymástól elszigeteljék — a közoktatás természetes kapcsolata ignoraltassék és félreismerhetetlenül szerény és csekély szerepre legyen kárhoztatva. {Helyeslés.) De legyen szabad egy tekintettel zárnom be beszédemet. {Halljuk!) Jól tudom, hogy a helyes politika irányának, nem minden korszak, nem minden idő kedvező. Ez a haladás lassúságát magyarázná, de nem a visszaesésnek itt-ott, fájdalom, mutatkozó jeleit is, mert ez már inkább a gyengeségnek, vagy az öntudatos politika hiányának rovandó fel. De a ki abban bizik, a miben én törhetlen bizom, hogy ezen országban erősödni fog az érzék és az akarat mindannak valósítása iránt, a mi az állampolgári összetartozás, a művelődés és a polgári és politikai szabadság postulatuma, az nem fogja bátorságát elveszteni a küzdelemre a mai körülmények közt sem; talán sokkal közelebb van az idő, mint sejtjük, midőn e politikai vezéreszmék bátortalan és félretolt helyzetükből mindent levivó erejükben hatalmasabban és fényesebben kerülnek ki, mint valaha voltak (Élénk helyeslés) és akkor nem ily szerényen, hanem sokkal határozottabban fogjuk sürgetni azon politikát, melyet a magyar állam igazi culturalis és közoktatási politikájának tartunk. {Helyeslés.) Elfogadom a költségvetést. (Élénk általános helyeslés.) Elnök: Babes Vincze képviselő ur félreértett szavait kivánja röviden magyarázni. Babes Vincze: {Nagy zaj.) Félremagyarázott szavaim értelmének helyreállítása végett kérek szót. Szilágyi Dezső képviselő ur nagyon rossz néven vette és haragosan kikelt ellenem, hogy főleg Erdélyt emlegettem s annak autonómiájáról szólottam. Ügy látszik így értelmezte szavaimat. Pedig én sem indítványt nem tettem, sem óhajtást ki nem fejeztein Erdély autonómiájának helyreállítására nézve. {Zaj.) Nem is lehetett itt annak helye v Eszem ágában sem volt. Én egyszerűen azt mondottam, hogy a nemzetiségek művelődése az állam által felsegélyezendő. Felhoztam példakép Fiumét és Horvátországot, a melyeknek olasz és szerb-horvát eulturája az állam által istápoltatik a nélkül, hogy az ország egysége szenvedne. És minthogy az autonóm helyzetük érintetett, hozzávetőleg jegyeztem meg, hogy ha másként a román nemzetiségiránt igazságosak nem lehetnénk, hát akkor Erdély autonómiája által kellene lenni, hogy jövőnket biztosítsuk; de ehhez hozzátettem rögtön, hogy én ezt nem tartom szükségesnek, mert a czélt e nélkül is elérhetőnek tartom. Azt hiszem tehát, hogy a t. képviselő ur nagy haragját nem érdemeltem meg s haragja csakis igaztalanságát tanúsítja. (Nagy zaj.) Azokra az állításokra, a melyekkel nem érthetek egyet, lesz majd máskor alkalmam válaszolni s most még csak arra a felszólításra fogok reflectalni, hogy tegyek egy őszinte nyilatkozatot. {Nagy zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy újabb nyilatkozatok tételére nincs joga. (Helyeslés jobbfelől. Halljuk! Halljuk! balfélöl.) Babes Vincze: Miután tőlem nyilatkozat kívántatott, ezt a t. ház engedelmével megtenni óhajtom. (Halljuk! Halljuk!) Felszólított a t. képviselő ur, hogy nyilatkoztassam ki egész őszintén, hogy nem a tömegek azok, melyek panaszt emelnek, hanem csak egyes egyének. Erre a nyilatkozat igen egyszerű. (Halljuk! Halljuk!) Ép ugy nálunk, mint Magyarországon és az egész világon, nem a tömegek képviselik a tömeg lelkét, hanem egyesek. És Magyarország sem állana ma ott, a hol van, ha bizonyos egyének nem állottak volna az ügyek élére. Ezért kár ezen egyes egyénekről ily kicsinylőleg nyilatkozni. (Nagy zaj.) A tömegekből válnak ki az egyesek, kik az ügyet előbbre viszik. így volt ez mindenütt s igy van ez Magyarországon is. {Nagy zaj. Mozgás balfelől.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még a bizottság előadóját és Irányi Dániel képviselő urat. Az előadó ur szólási jogával élni nem óhajtván, következik Irányi Dániel képviselő ur. Irányi Dániel: Csak rövid ideig szándékozom igénybe venni a t. ház becses türelmét, csupán a vallás- és közoktatási minister urnak azon ellenvetéseire kívánván felelni, melyekkel határozati javaslatomat megostromolni igyekezett. {Halljuk! Halljuk!) Hermán Ottó t. képviselőtársam és barátom, remélem, meg fog bocsátani, ha tekintettel a közös zászlóra, mely alatt küzdünk, nem fogok tenni észrevételt azon megjegyzésekre, melyeket nem az ügy, hanem némileg saját magatartásomra a nemegészen radicalis, a nem egészen intransigens liberalismusomra tett. (Élénk helyeslés szélső balfelől.) T. ház! A minister ur, midőn előadásában reám tért, azon kezdte, hogy tegnapelőtti beszédemet stereotypnak jellemezte, mondván, hogy évről-évre ugyanazt szoktam elmondani. Azok, kik szívesek voltak ugy utolsó, mint előbbi beszédeimet meghallgatni, aligha osztoznak a t. minister ur ezen nézetében. {Ugy van! balfelől.) Igaz, nem tagadom, hogy ugyanazon tárgyról szólván, ugyanazon elveket fejtegettem s a mint másképen nem is lehetett, nagyrészt ugyanazon indokokkal igyekeztem azokat támogatni. De ez, ugy vélem, igen természetes.
