Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-193

^78 m- ^rsäságos iü«k máreaius 1. 18*6. városok kiküldöttei ezímén adatik be itt egy kérvény ; ebben több olyan pont van, mint például a választási jognak megvonása a néptől s a polgároktól, mely bizonyos reactiót foglal magában. Ilyen vélemény alkotására is joga van mindenkiuek, hanem akkor nevezzék meg magukat az j illetők, hogy mi czímen fogalmazzák e gondolatot, j e kívánságot. Én ugy tudom, hogy Magyarország rendezett tanácsú városai, mint eonstitualt testület, j sem Budapesten, sem az ország bármely városa- j bán mint ilyenek sem gyülekezést nem tartottak, sem bármi czélból megbízottakat, meghatalmazotr kat nem küldöttek ki. (Ugy van! Igás! a szélső balon.) Összejöttek több rendezett tanácsú városból tibben; teljes szabadságuk volt ezt tenni, (Ugy van! a szélső balon) de, nehogy a naplóba ezen kérvény belejővén, a későbbi kornak azt a téves né- I zetet hagyja hátra, mintha Magyarország rendezett j t náesú városai ez idő szerint oly nézetekben vol- j nának, mint a mely nézetek ezen kérvényben | vannak előterjesztve, nehogy ez igy legyen meg- I örökítve, azért szólaltam fel, hogy az illetők, akik majd e naplót olvassák, tudják meg, hogy itten nem a rendezett tanácsú városok nézetei, hanem több rendezett tanácsú városból összejött több polgárának a véleménye foglaltatik benne. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én ezen nézet ellen a rendezeti tanácsú városok nevében, mintások egyikének j-kója is tiltakozom. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: A benyújtott kérvényen magán az áll: a hazai rendezett tanácsú városok országos értekezletre egybegyűlt kiküldötteinek a kérvénye. En ugy olvastam fel a kérvényezők czímét és a kérvény tárgyát, a mint a kérvényen jelezve volt; mást én nem tehetek. (Helyeslés.) Különben a határozat, minthogy Szederkényi képviselő ur indítványt nem terjesztett elő, nem lehet más, mint az, hogy e kérvény a ház irodájában letétetik megtekinthetés czéljából. (Helyeslés. Felkiáltások: Ki adta bt a kórvényt?) Péchy Gábor! (Helyeslés.) T. ház! Következik most a házszabályok 16b. §-.;. értelmében elnöki havi előterjesztésem. Méltóztassanak azt meghallgatni. Rakovszky István jegyző (olvassa). Elnök: Tudomásul vétetik és megtekinthetés czéijából a ház irodájába tétetik. Más előterjesztés nem lévén bejelentve, következik a napirend: a közigazgatási bizottság 238. számú jelentése a köztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést felolvasottnak tekinteni (Helyeslés) és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Dárdai Sándor előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényhatóságokról szóló törvényjavaslattal szoros kapcsolatban állanak a községek rendezéséről és a tisztviselők elleni fegyelmi eljárásról szóló törvényjavaslatok, melyek együttesen egész seriesét képezik azon közigazgatási reformjavaslatoknak, melyeknek szükségét az 1870 óta alkotott közigazgatási törvények eléggé igazolják. Közigazgatásunk 1870 óta az időközben alkotott törvények sokasága által oly átalakításon ment keresztül, hogy nagy tévedés lenne egyedül ezen, most tárgyalás alá kerülő törvényjavaslatokban keresni összes reformtörekvéseink kifejezését; mert közigazgatásunk mai napon többé nem is azonos az 1870. évi alkotással. Azóta lett ugyanis a törvénykezés elválasztva a közigazgatástól, azóta lett a közigazgatási bizottság szervezve; az országos csendőrség felállítva; a megyék háztartásáról szóló törvény alkotva; a tisztviselők minősítéséről szóló törvény hozva és a pénzügyi közigazgatási bíróság szervezve stb., de ezek csak a szervezeti törvények, mig az anyagi törvények még nagyobb kort foglalnak, melyek közül csak a fontossabbakat felsorolva: azóta lett az iparügyi, gyámügyi, közegészségügyi törvény alkotva, a magyar állampolgárságról, a nyilvános betegápolásról szóló törvények, a cselédtartás, a rendőri büntető törvénykönyv, az erdőtörvény, a vizjog és a közadók kezelésérői szóló törvények alkotva, melyek mindannyian mélyen benyúlnak a törvényhatósági és helyhatósági közigazgatás ügykörébe; mert tudvalevőleg mai nap már a közadók kezelése sem képezi oly kizárólagosan az állami administratio tárgyát, mint akkor, a midőn még nem merték azt a rendes közigazgatási közegekre ruházni. A ki mindezekről egy tiszta képet tud magának alkotni, az kénytelen lesz beismerni, hogy mai nap az 1870-iki törvénynek csak kerete áll fenn, mig a gyakorlati élet fejleményei s Tisza Kálmán ministerelnök urnak ez irányban követett czéltudatos és czélirányos közigazgatási politikája oly kapcsot létesített az állami és törvényhatósági közigazgatás közt, mely majdnem teljesen megszüntette azon ellentétet, mely az állami és törvényhatósági administratio között tagadhatlanul létezett, létezett mint hagyománya azon időknek, melyben az állami kormányzat velünk szemben idegen hatalmat képviselt. Mai nap azonban a magyar parlamenti kormányzat és a törvényhatóságok önkormányzata közt többé nem forog fenn ellentét, a nélkül, hogy egyike a másikat absorbealta volna. A magyar állam rendelkezési joga és befolyása a törvényhatóságok útján eszközölt közigazgatásra annyira biztosítva van, hogy hatályosabb állami administratiót én nem is kívánhatok; mert a kormány az állami ingerentiának minden eszközével rendelkezik, ugy hogy a legmerevebb centralisatio igényeit is kielégíthetné és mégis a törvényhatóságok önkormányzata és az állami kormányzat közti komolyabb ellenzésnek esetei az utóbbi időben alig fordultak elő; mert hiszen senki sem fogja