Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-191

191. orszigOB Síéi zökről, de újat olyat, a mivel a kormány részint j régebben, részint újabban nem foglalkozott volna, csakugyan nem találtunk az ott előadottakban. A eongressus tanácskozásaiban, eltekintve a crisis okainak magyarázatától, a melyre nézve azt hiszem, egyetértünk mindannyian, az orvoslási módok két cathegoriájáról volt szó: az egyik leginkább a kereskedelmi és forgalmi politikára, a másik a culturalis intézkedésekre vonatkozott.' Az elsőre vonatkozólag, ugy hiszem, a t. ház teljesen ismeri a kormánynak ez iránti álláspontját. Már régen tapasztalja annak ép ugy forgalmi, mint kereskedelmi politikáját. Hisz épen a múlt évben volt a t. ház asztalára letéve az általános vámtarifára vonatkozó novella, ä mely az idő szűke miatt tárgyalás alá nem vétethetett, a melyből azonban a t. ház minden tagja meggyőződhetett azon irányról, melyet a kormány követ. A mi a eongressus által kijelölt teendők legfontosabbikát, tudniillik a nyugat-európai államok közt létesítendő kereskedelmi szövetséget illeti: azt hiszem, nem csalódom, ha azt állítom, hogy a ki e házban először és pedig már mintegy egy és fél évvel ezelőtt vetette fel ezt az eszmét, mint olyan eszközt, mely az európai termelőket a tengeren túli coneurrentia ellen némileg megvédené, épen Tisza Kálmán a kormányelnök ur volt. így tehát a t. ház minden tagja tudhatja, hogy a kormány minő álláspontot foglal el ezen eszme irányában. De tudhatja azt is, hiszen bőven magyaráztatott, fejtegettetett a lapokban, hogy ezen eszmével a kormány már évek előtt foglalkozott akkor, mikor Németország tette ez irányban a kezdeményezést és hogy ezen eszme megvalósítása oly nehézségekbe ütközött, a melyek e kérdés megoldását talán későbbi időkre fogják halasztani. A kormány álláspontját azonban a t. ház e tekintetben teljesen ismerheti. A mi a tarifa szabályozást illeti, arról a t. ház :; legrövidebb időben fog ismét tudomást nyerni, mert a kiegyezési törvényjavaslattal együtt az általános tarifa-szabályozás is a t. ház elé fog kerülni, a mely — előre mondhatom — ugyanazon alapokra van most is fektetve, a melyeken megindultunk tavaly, midőn a novellát a í. ház asztalára letettem. A mi már most agazda-congressus javaslatainak másik részét, a culturalis intézkedésekre vonatkozó részt illeti, ez iránt bátorkodom a t, házat és az interpelláló t. képviselő urat egyenesen a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ininisterium működésére utalni. Ha ezt, kivált az országos kiállítás alatt figyelemmel kisérni méltóztatott, megláthatta ott a t. képviselő ur együtt, csoportosítva mindazt, a mi jelzi az irányt, a melyben a ministerium a gazdaközönségnek segítségére lenni igyekszik minden culturalis törekvésében és KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. IX. KÖTET. í*fcri*r 24. 1886. §(55 minden oly törekvésben, mely az olcsóbb és helyesebb termelést czélozza. Hogy ha mindezeket a t. ház tagjai ép ugy, mint a t. interpelláló képviselő ur figyelmére méltatja, akkor azt hiszem, feleslegessé válik az, hogy én itt egy nagyobb programmal lépjek a t. ház elé, mert hiszen ezek az adatok eléggé bizonyítják, hogy a kormány mely utón jár és hogy helyes utón jár-e vagy sem. (Helyeslés jobbfel&l.) Kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb/elől.) Thassy Géza: T. ház! (Halljuk!) Ami igen t. kormányunk a leláncsolt Prometheus benyomását gyakorolja a szemlélőre. Kétfejű sas, a közös vámterület és közös pénzügy ragadozó madara emészti tevékenysége erőit. (Elénk derültség.) Mert lehetetlen, hogy a legnagyobb magyar: Széchenyi István unokaöcscse ne volna eltelve a legjobb szándékkal a magyar kereskedelem, ipar, és mezőgazdaság iránt; lehetetlen, hogy acabinet elnökét, azt a nagy töprenkedőt, Deák ravatalánál, ne hevítették volna a leggyakorlatibb mentő gondolatok, a midőn ezekért lemondott régi sok szép eszményéről i«. De 10 év megmutatta, hogy az öröktevékeny Tisza Kálmán sem képes önálló magyar vámterület és pénzügy nélkül az állam megromlott financiális és közgazdasági állapotát megjavítani, (ügy van! a szélső baloldalon.) Most itt az idő, hogy államférfiul szilárdságot tanúsítva, megkérdezzük majd Ausztriától, miért akarja végkép elgyöngíteni szövetséges társát, Magyarországot! ? Egy iparűző és nyerstermelő állam szövetsége, egységes vámterülettel csak ez utóbbi rovására állhat fönn a mai védvámos világban. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy már is mily keveset numerálunk a nagy európai tizedes mérlegen, bizonyítja ezt gróf Széchényi Pál minister ur iménti becses válasza. Röviden azt mondja, hogy mindazokból, mit a nemzetközi gazda-congressus és vele együtt a válságban sanyargó Magyarország kér tőle, mind ebből eddig alig volt alkalma valamit realisalni s még a legbarátibb, újabban még szeszmonopoliumot tervező Németország sem rokonszenvez egy közép-európai vámunió eszméjével. És minthogy a kereskedelmi szerződéseket is csak Ausztriával egyetemlegesen köthetjük meg, tehát önállóság nélkül a pénz- és vámügyben azok különben sem fognak érdekeinknek megfelelni. A külfölddel szemben pedig, ha még oly andalítóan fújjuk is a differentialis vámpolitika pásztor tilinkóját, a vaskanczellárt, Franczia országot és a halálos megsebzésunkre készülő Olaszországot és Svájczot mi nem fogjuk letéríthetni megkezdett védvámos útjáról, mert 34