Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-191

^56 191- #rszág*s Slés febr«ár 24.1S8I. kezeink meg vannak kötve; nem félnek tőlünk és igy hiába való lesz, ha még annyi lesz is a ház asztalára letett vámnovella; mert érdekeinknek megfelelőleg sem reeompensatiót, sem revancheot nem adhatunk a külföldnek, még agrár vámpolitikával is csak kevéssé közös vámterület mellett. Önálló magyar pénzügy, önálló magyar vámügy! ez legyen jelszava és egyszersmind a válság elleni programmja az igen t. kormánynak az Ausztriával kötendő új gazdasági kiegyezés küszöbén (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) és agrár vámpolitika még Romániával szemben is. He mig ezt elérnők és mig a hazai gazdasági egyletek nagy gyűlése a mezőgazdasági belreformok tárgyában majd concret javaslatokat terjeszt az igen t. kormány elé, addig is a t. ház becses engedelmével néhány szerény megjegyzést tennék gazdaképviselői minőségemben a honi mezőgazdasági válságra, mely az egész közgazdasági válság legégetőbb sebe és melyről az igen t. minister ur azt mondta, hogy egyre gyógyítgatja, egyre balzsamozgatja, a tényleges recept, a közgazdasági programm nélkül is. Tisztelt ház! Hazánk valamikor, még a megölő külföldi verseny előtt Európa magtárának neveztetett. Ma a mondottaknál fogva és mert Magyarország a külföldi nemzetgazdasági változott elvek és a gabonaspeculatio áldozatául esett, ez többé nem állítható. A maggazdaság jövedelmezőségétől határozottan elestünk s ez államunkra általános válságot hozott. El kell ismernünk, hogy szarvasmarhaés különösen a lótenyésztésünk érdekében történtek üdvös intézkedések, de ezzel főleg az itt is, a marhánál beállott ár hanyatlás miatt, a magyar közvagyonosságon ejtett csorba ki nem köszörülhető sem némi bor-, gyapjú-, vagy dohány-kivitelünk által, még ha ez utóbbit a kormány maga venné is kezébe, mert a nagy regié miatt nagyobb árakat a kormány is alig nyújthat. Avagy talán versenyképes iparczikkeink ki% itele által volna segíthető a hiányon ? Fájdalom igen sokba került, de pompás országos kiállításunk is csak azt bizonyította, hogy iparunk belső pártfogás mellett belszükségieteinket képes volna fedezni, de jövedelmező kivitelre nagykorúnak most is csak a malomiparon kivül, íalán még az üvegipar, szeszgyártás, gazdasági gépek és az állam által készíttetett és a külföld által is meglepői eg elismert gőzcséplőgépek, koesigyártás s néhány más ág bizonyult. Iparunk azonban nem számíthat a benső magyar küzvagyonosodásra, sem egy új vámnovella kedvezményére, mert ezzel is esakAustria ipara fog nyerni. így tehát semmikép sem tudjuk ijesztőleg félre billent közgazdasági mérlegünket ismét közös vámterület mellett egyensúlyba hozni. A közös vámterület a proletariátust is ijesztő mérvben szaporítja hazánkban, mert a közös vámterület mellett általában képzelhetlen állandó kenyeret és foglalkozást biztosító virágzó gyár és műipar, képzelhetlen önálló magyar kereskedelem is. Széles látkörű közoktatásügyi ministerünk panaszkodott a múltkor itt a házban a gymnasramok tállátogatottsága miatt. De vájjon szánhatja-e nyugodt lélekkel az aggódó szüle gyermekét mai napság iparosnak avagy kereskedőnek, szánhatja-e mezőgazdászaira! mikor sem magyar ipar, sem magyar kereskedelem valójában nem is létezik, a magyar mezőgazdaság pedig a válság következtében halálos ágyán fekszik! (Ugy van ! Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyediili reményét tehát az universalis képzettséget nyújtó gymnasiumba veti a középrendi szüle, mert onnan mégis sokfelé ösvénylik szét az út, ha nem is a megélhetés, legalább a tengődhetés felé. Különben az úgynevezett földmíves-iskolákat nem csak a cselédjeíölteknek, hanem a kisgazda önérzetét kímélve, az ő gyermeke által is hozzá férhetővé kell átalakítani, ha testi fejlettsége engedi, még 17-ik éve előtt is. Tehát mindenkép kötelességünk mentő eszme után látnunk! Segíts magadon s i«ten is megsegít! De hogyan segítsünk magunkon? Ezt voltam bátor Magyarország igen t. kormányától múltkori interpellatiómban kérdeni, midőn ez irányban nagybecsű programmja után tudakozódtam. T. ház! Azt hiszem, hogy mig a nemzetközi gazda-congressus által ajánlt, a válságon némileg segítő középeurópai vámunió, az a jámbor óhaj, létrejön, a mi önálló magyar vámterület nélkül ránk nézve meddő lesz, addig is tenni kellene valamit mezőgazdaságunk ágazati átmenetének könnyebbítésére az által, hogy a t. kormány vidékenkínt kisbirtokosok hitelszövetkezeteinek létrejöttét elősegítené. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert az igen t. kormány által czélbavett úgynevezett „ foldjáradék-kölcsönök" lehet, hogy egyik másik gazdaság beruházását és hasznosbítását eszközölni fogják, de általánosságban ez a válságot meg nem szünteti, különösen nem a kisgazdáknak a magárhanyatlás által eredő kárát. Vagy talán a personaihitel emelésével akarjuk leküzdeni a szerencsétlenséget? Vagy azzal, hogy a nemzeti bank kölcsönöiből nem bejegyzettek is részesülni fognak? Azzal sem leszünk képesek; mert ufóvégre is a gazda personalhiteíe alapszik a reálhitelen s ha a föld elveszti percent-hozamát a sok megtér heltetés következtében, miből fizeti vissza a kisgazda a fölvett személyhiteli kölcsönöket? (TJgy van! Ugy van/ a szélső baloldalon.) Hiszen a váltóeljárás épen a gazdák ellen mutat fel ijesztő statistikai adatokat, de a gazdának