Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-189

246 189. országos ülés február 23, 1888. kötelességem már most pár szót szólani azon elmefuttatásokra nézve, melyek a külügyi politikát illetőleg itt elmondattak. Természetes, hogy Ugron Gábor t. képviselőtársam sokkal szerencsésebb helyzetben van e tekintetben, mint én és elmondhat akármit, abból sem háború, sem szövetségzavar (Derültség és zaj a bál- és szélső baloldalon) nem támad. De annak, a ki ezen a helyen ül — és ez válasz arra, a mit igyekeztek kimutatni, hogy Magyarország és a magyar kormány befolyása a külügyekre alábbszállott — annak, a ki e helyről beszél, legyen bárki, annak a szava igenis gyakorolhat oly irányú hatást, a milyet gyakorolni nem szabad. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Közbeszólások a szélső baloldalról: Nem ma !) A t. képviselő urak azt mondják: nem ma! (Halljuk!) Én mondhatom egész bátran — nem személyemmel függ össze, hanem a magyar ministerelnök helyzetével, (Közbeszólás a szélső baloldalról: A rendszerrel!) nézzék meg, akár hányszor történt e helyről külügyi politikai nyilatkozat, azt, meglehet, semminek tartották Magyarországon, de a külföldi összes politikai összes közvélemény foglalkozott vele mint számbaveendő nyilatkozattal. (Igaz / Ugy van! a jobboldalon. Zajos helyeslés. Felkiáltások a szélső baloldalon: Bégen volt!) A képviselő urak azt mondják: régen volt! No, az bizonyos, hogy Magyarország szava a külpolitikában Mátyás király alatt többet nyomott, (Zaj a szélső baloldalon) de hogy azóta nyomott-e valaha többet mint ma, azt senki sem fogja nekem a történelemből kimutatni. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Egy pár dolog mondatott, t. ház, a mikre mégis reflectaínom kell és lehet. (Halljuk!) Ugron Gábor képviselő ur szememre vetette, hogy én a külügj^ministeri kék papirosról olvasom le a választ. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalról.) Hát bocsásson meg a képviselő ur, azon positiv tényre nézve, hogy én a külügyministeri papirosról olvastam volna a választ, csalódásban van; de azt nem fogom tagadni, hogy concret, positiv válaszokat, niig a mai rendszer fennáll, másként, mint egyetértve a külügyi hivatallal nem lehet és nem szabad adni; mert háromféle külügyi politikát egy monarchiában követni nem lehet. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) De tovább menve, Apponyi igen t. képviselő ur azt mondotta, ismételve azon annyiszor hallott vádat, hogy 1878-ban is a nemzet akaratával ellentétes politika követtetett (Felkiáltások a baloldalon: Igaz!) és követtetett oly módon, mely az alkotmányos fogalmat, szerinte, sértette. (Felkiáltások a baloldalról: Ez is igaz!) Hát, t. ház, nagyon bajos volna mindig a momentán, úgynevezett közvélemény szerinti külügyi politikát követni; mert például 1878-ban az önök által hivatolt közvélemény azt követelte, hogy monarchiánk Törökországgal szövetségben háborút indítson. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Jól is tette volna!) Ma azt követeli Ugron képviselő ur — pedig ő is akkor aligha nem azon politikának híve volt, nekem legalább van okom gyanítani — (Derültség a jobboldalon) most azt mondja, hogy a Balkán népek felszabadítását vegye kezébe a monarchia. (Ellenmondások a szélsőbalon.) Igenis azt mondja. Ki ellen? Hisz fegyveres hatalom azokon a részeken magukon az ott alakult államokon kivül nincs más, mint Törökország. Ha tehát valaki ellen akar szövetkezni, akkor ott . . . (Felkiáltások a szélsőbalon: Azorosz ellen!) ott nincs fegyveres orosz hatalom — nem lehet szövetkezni más ellen, mint Törökország ellen. (Ellenmondás a szélső balon.) Különben, t. ház, ezeket megjegyezve, a fősúlyt e tekintetben arra fektetem, a mit Apponyi t. képviselő ur, az alkotmányos formák szempontjából mondott. Kénytelen vagyok, mert mindig elfelejtkeznek róla, megjegyezni, hogy midőn 1878-ban a választások előtt külügyi dolgokban itt nyilatkoztam, egy t. képviselő ur a ki ma nem tagja a háznak, nyilatkozatomba belemagyarázta azt, a mit akkor a túloldalon kívántak; de én nem késtem rögtön felállani és azon belemagyarázás felien tiltakozni. A másik, a mit meg kell jegyeznem, az, hogy választások jővén közbe, a választások előtt magam is, mások is nyilatkoztak azon irányban, melyet azután követtünk. Itt tehát az alkotmányosság nemcsak formájának, de lényegének legtávolabbról mellőzésével igazságosan vádolni bennünket nem lehet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Nagyon örültek is akkor a képviselő urak azon, mert ezen nyilatkozatomnak köszönhetem, hogy Debreczenben megbuktam; de megtettem, megmutatta az eredmény, hogy megtettem, egyebet pedig nem tehet az ember, mint hogy a választások előtt megmondja, hogy mit akar. (Helyeslés a jobboldalon.) Hanem, t. ház, igen bajos személyes dolgokat mellőzni, ha mindig személyes dolgokat hoznak fel. De arra is kénytelen vagyok Ugron Gábor t. képviselő ur felszólalása folytán reflectalni, hogy én nem tettem a múlt évben semmi rendkívüli dolgot, hogy meneküljek a kremsieri találkozás elől. Hiszen évek óta szoktam ugyanazon utat ugyanazon időben megtenni. És biztosíthatom a képviselő urat, hogy ha legilletékesebb helyről nem tudtam volna azt, a mi utólagosan, ismételten ugyancsak a legilletékesebb helyről, megmondatott, hogy a kremsieri találkozáson semmi néven nevezendő politikai ténykedés nem lesz, elhalasztottam volna még azon utamat. Mert nem mellőztek de igenis megmondatott, hogy elmehetek és nem tettem épen azért, mert biztos voltam, hogy a találkozásnál a magyar ministerelnök jelenléte