Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-189

189. országos ülés február 22. 1886. 245 iránti bizalmatlanság egyik okát. (Helyeslés a bal- és szélső túlfelől.) Magyarországon s ezzel önök szoktak dicsekedni, ma erős kormány van. Igen, erős kormány a nemzettel szemben; de a magyar nemzet nem erős ezen kormány által. (Élénk helyedés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Es az, t. ház, a mire most hivatkoztam, tagadhatatlanul a magyar nemzet alkotmányos szabadságának, ha nem is formailag, de tényleg hanyatlását képezi. (Igaz/ Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) I)e nem szerencsésebb a t. kormány működése az alkotmány formáinak fejlesztésében sem. (Halljuk f Halljuk!) Hiszen, hogy ezen állításomat igazoljam, csak utalnom kell a delegatiók hatáskörének tágítására; az örökké emlékezetes főrendiházi reformra (Élénk tetszés balfelöl) és a magyar nemzet belállapotának fejlesztésében, igazságügyünk állapotára s azon óriási visszaesésekre, a melyeket az a jelenlegi kormány 10 évi működése alatt tett. (Igaz! Ugy van! ba'felöl.) Es ha ma egy ezélzást arra a bizonyos 54. §-ra a t. túloldal gúnymosolylyal fogadott is, mert köztudomású tény, hogy ez a hires paragraphus ma már meghalt, én e paragraphussal szemben csak azt mondhatom, hogy örülök neki, hogy meghalt, igazságügyünk érdekében; azonban annak a ténynek, hogy valaha élhetett, jellemző volta a kormány initiativárnak szellemére, egyáltalában nem szállott e paragraphussal együtt a sirba. (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) Egyebekre, t. ház, ez alkalommal nem óhajtok kiterjeszkedni. Hogy a jelenlegi kormány a kormányzási hatalom elvállalásakor kitűzött czélját s létjogosultságának alapját: a pénzügyeknek rendezését, daczára a nemzetre rótt új meg új terheknek, nembirta elérni, ezt az általános költségvetési vitánál t. elvbarátaim fényesen bebizonyították. De ha volnának, a kik a számok fölötti controversiák eldöntésében egészen világostul nem látnának:elég az a beismerés,amitugy apénzügyministeri székből ,mint a pénzügyi bizottság előadói székéből hallottunk; midőn ugy innen, mint onnan újból ugyanazon figyelmeztetést vettük a legszigorúbb takarékosságra, minden kiadásainknak megszorítására, szóval : arra a koplaló politikára, (Élénk tetszés a balés szélső baloldalon) melyet 1875-ben hallottunk, a mikor a jelenlegi kormány támogatói pénzügyeink helyzetét kétségbeejtőnek tekintették. (Ugy van! halfelöl.) Felszólalásaik és tanácsaik szelleme magában foglalja annak beismerését, hogy ma, tiz évi kormányzatuk eredményeként ismét oly pénzügyi helyzettel állunk szemben, a mely a nemzettől a legnagyobb önmegtagadást, culturalis és gazdasági szükségleteinek terén a legszigorúbb megszorítást teszi szükségessé. (Ugy van! balfelöl.) Mindezek alapján t. ház, én azt hiszem, senki sem fog esudálkozni azon, ha mi nem találván okot arra, hogy a kormánynyal szemben eddigi politikai magatartásunkat megváltoztassuk, a költségvetési törvényt neki meg nem szavazzuk. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk.í) Csak azért kértem most szót. mert a mennyire kivehettem, a szólásra legközelebb feljegyzettek nem kivannak most szólani; különben igen szívesen meghallgatom őket, mielőtt magam szólanék. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt köszönetet mondok gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak, hogy annyira sietett bebizonyítani, hogy az idei költségvetés fölötti vita elején általam mondottak menynyire igazak voltak. Már akkor megjegyeztem ugyanis, hogy igen, a kormány az 1875 után következett időkben a legszigonibb takarékosságot tartotta szükségesnek és hagyta magát vádolni azzal, hogy koplalási systemát — én ugyan más szót használtam — követel az országtól; azután rendeztetvén a viszonyok, igyekeztünk eleget tenni a lehetőségig az államgazdászat igényeinek, az ország fejlesztésének, a midőn, habár nagyobb részben el sem mentünk a költség szaporításában addig a határig, a meddig a túloldalról kívántatott, (Ellenmondások balfelöl) könnyelmű költekezéssel vádoltattunk. Ma, midőn azt mondjuk: meg kell azon fokon állani, a melyen vagyunk és a továbbfejlesztéssel várni kell addig, mig az ország jövedelmeinek természetes fejleménye azt lehetővé teszi: most már azt halljuk, hogy a koplaltatási rendszert akarjuk ismét életbe léptetni. Higyjék el a t. képviselő urak, hogy ha tán kevesebb hatást gyakorol az, a mit itt ellenünk mondanak, mint a mennyit az egyének súlya és előadásuk ékessége megkövetelne, annak oka ép abban rejlik, mert előre tudjuk, ^ hogy akármit teszünk, azt rosszami fogják. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás balról.) A t. képviselő ur szives volt felemlíteni mellesleg az 54. §-t is és elmondani, hogy elég jellemző, hogy annak csak intentiója is létezett. Hát, t. ház, nem volna helyén ez alkalommal bővebben szólani azon szakaszról, vagyis ma már az 57. §. B) pontjáról. De amaz intentio ellen, mintha a kormánynak eszébe jutott volna a birói függetlenséget korlátozni, tiltakozni ma is kötelességem. És megjegyzem, hogy igen furcsának tetszik előttem, hogy velem szemben — és ez nem a t. képviselő urnak szól — sokan olyanok akarják védeni a birói függetlenséget, kik még ma is itt a házban egyes concret ítéletek bírálatába bocsátkoznak s egyes concret ítéletek alapján törnek pálezát a bíróságok felett. Ez mutatja, mennyire zavarosak a fogalmak a birói függetlenség lényegére nézve. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Ha ezeket mellesleg megjegyeztem,