Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-189

244 389. országos ülés fohrnAr 22 1886 biztosságot, nem nyújt biztosítékot a magyar fajnak j jövőben valófenmaradására és létérdekeinek érvé- i nyesítésére, a mely politika ugyanazon osztrák bilincseket akarja a Balkán-félszigetre reá kényszeríteni, a mely bilincseket mi is csak az imént tudtunk lerázni, az ily politika számára nem szavazom meg a költségvetési felhatalmazást, mert ez által Magyarország jövője veszélyeztetik. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Apponyi Albert: T. ház! Miután újabb alkotmányos aerankban évről évre ismétlődő gyakorlattá vált a költségvetési törvény megszavazását a kormány iránti bizalom kérdésének tekinteni: nagyon természetes, hogy a mint ez a ház ezen oldaláról már a költségvetés általános tárgyalásakor is előre kijelentetett, a jelenlegi kormány politikája iránt bizalommal nem viseltetvén, sem én, sem igen t. elvbarátaim ezen költségvetési törvényt ennek a kormánynak nem fogjuk megszavazni. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Azonban közvetlenül ellőttem szólott t. képviselő ur némely oly eszmét és nagy fontosságú tényt hozott a ház elé, hogy ezeknek kapcsában lehetetlen, bogy néhány megjegyzést én is ne tegyek. (Halljuk! Halljuk!) A ház ezen oldalán ülő képviselők közül azok, a kik a delegatiókban résztvettünk, mindjárt a legújabb három császári szövetség keletkezése utáni első delegatióban alkalmat találtunk annak kifejezésére, hogy bár mi is a békének fentartását egyik főczélnak tekintjük és ennek folytán minden európai hatalommal, első sorban pedig valamennyi szomszédunkkal békében élni kívánunk és bár azt a szövetséget, mely a monarchia és Németország közt fennállott, helyeseltük, ezen szövetség kiterjesztését a harmadik császári hatalomra kezdettől fogva aggodalommal néztük. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Indokoltuk ezt pedig azzal, hogy egyrészt azt hiszszük, hogy a szövetségi visszonynak ily módon való kitágítása ép azon a ponton, a mely érdekeink szempontjából a legfontosabb, tudniillik a Balkán-félszigeten, érdekeinknek teljes megóvását reánk nézve nehezebbé teszi, politikánknak erre irányzott törekvéseit bilincsbe veri; másrészt, mert azt hittük és hiszük most is, hogy oly szövetségnek formai létezése, a melyben hiányzik a valódi szövetségnek alapfeltétele, tudniillik az érdekek természetszerű találkozása, nem biztosítéka a békének. (Igás! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És azt hiszem t. ház, hogy az események mindkét irányban igazolták feltevésünket. Az a „gebundene Marschroute", hogy egy szokásos német kifejezéssel éljek, a melybe a három császári szövetség a keleten legújabban felmerült eseményekkel szemben monarchiánkat belekényszerítette, csakugyan oly eredményekre vezetett, me- | lyekről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy azok által monarchiánknak a Balkán-félszigeten létező morális érdekei, hogy annak befolyása emelkedett, megerősödött volna, (ügy van! balfelöl.) És másrészt, nem mi mondjuk, hanem a t. kormánypárt nagy befolyású publicistái mondják és e mellett tekintélyes és officiosus befolyás alatt álló külföldi lapok hangoztatják, hogy az európai béke kevésbé biztosítottnak látszik most, mint a megelőző évek bármelyikében. De kimondottuk a delegatióban ugyanazon alkalommal azt is, hogy monarchiánk külpolitikájának alapjául a balkán-félszigeti népek valódi önállóságának, szabadságának és egyéniségük kifejtésének előmozdítását ismerjük. (Helyeslés a baloldalon.) Est.ház, mindkét irányban, az általunk azon testületben kifejtett eszmék nemcsak nagyban és egészben congruensek azokkal, a melyeket Ugron Gábor t. képviselőtársam imént kifejtett, de köztudomás szerint a t. túlsó oldalon is számos követőre találnak s azt hiszem, hogy a magyar közvélemény széles köreiben helyeseltetnek. Ennélfogva azok, a miket most és a miket a delegatiókban hallottunk, a miket a magyar publicistikában párt különbség nélkül olvasunk, tanúsítják, hogy a külpolitikai irányra nézve nem volna nehéz egyöntetű magyar közvéleményt teremteni, nem volna nehéz azon irányzatokat kijelölni, melyek követésére nézve a magyar nemzet legnagyobb része egyet értene. De az a szomorító a mi helyzetünkben, hogy mi ezzel gyakorlatilag és tényleg édes keveset nyernénk, mert a kormány működésének egyik szomorú következménye az, hogy azon nagy kérdésekre, melyek a nemzet léte, biztossága, jövője, a monarchia hatalmi állása felett döntenek, azon kérdésekre a magyar nemzet meggyőződésének igen kevés befolyása van. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) Nem akarok visszatérni azon politika helyes voltának vitatására, melyet önök az orosz-török háború után követtek s mely 1878-ban végeredményeiben szentesítést nyert, de azon mód, melylyel e politika szentesítését elérte, veszélyes előzményül szolgálhat arra, hogy lehetséges a magyar nemzet majdnem egyhangú akarata ellenére az alkotmányos formák megtartása mellett eljárni. És talán nincs messze azon idő, midőn nem a mi sorainkban, hanem önök közt tekintélyes férfiak, kik netán a külpolitikában lábra kapott irányzatok iránt aggodalmakat táplálnak és a magyar közvéleményre óhajtanának támaszkodni, fájdalmasan érzendik, hogy azt az erkölcsi erőt, melylyel az általuk veszélyesnek vélt irányzatokat lekiizdhetnék, azt ők maguk segítettek gyengíteni és hatálytalanná tenni. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Az Ugron Gábor t. képviselőtársam által említettek kapcsán, lehetetlen volt nekem fel nem hoznom a dolgok ezen fejlődését, mint a kormány