Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-177

f g 177. országos ülés február 6- 1S86. magyarul teljesítse. (Élénk helyeslés.) Minden egységes államnak van nemzeti jellege. Mi egységes állam vagyunk, eltekintve Horvát-Szlavonorszäghoz való viszonyunktól. Abban a körben, a miben egységes, ennek az államnak nemzeti jellege magyar. A magyar állam még abban is áll, hogy az állami nyelv magyar. Nincs egységes állam állami nyelv nélkül; az állam egyik fentartó ereje, egyik elengedhetlen feladata legyen, egy nyelv, mely a közlekedésnek és forgalomnak nemcsak általánosan ismert nyelve, de a melyen művelődési hivatását és feladatait kiválólag megoldja. És ez nálunk a magyar. (Élénk helyeslés.) És ezt ajánlom figyelmébe a képviselő urnak, hogy nincs egységes állam Európában, a melyben nincs egy közös nyelv, a mely a mívelődés eszköze, a melyen az állam a maga művelődési feladatait kiválólag teljesíti; s az csak természetes, hogy Magyarországon a magyar nyelv az, melyben túlnyomólag és első sorban és épen a magyar állam népeinek minden különbség nélküli érdekében ezen kötelezettséget teljesíti. Másodszor a magyar állam — ha még tudni akarja — az, hogy a mellett, hogy mi az állami működés és í-ultura elkerülhetetlen természete szerint kell magyar jellegűnek lenni, a magyar állam atributumához tartozik az is, hogy a fajokra, bármily ajkúak legyenek, semmi kivételes jogot, semmi különbséget nem ismer. (Általános élénk helyeslés.) Mindig azt beszélik, hogy önök hátra vannak téve, mindig azt beszélik, hogy a jogok be vannak irva a törvénykönyvbe, de ezen jogok hátra vannak téve. Én megfordítom a tételt és azt mondom, hogy a magyar államban a jogegyenlőség teljesen meg van valósítva; senki sem egyéni, sem politikai jogára nézve semmi különbség, vagy e,bánásban nem részesül bármely nemzetiséghez tartozzék, ezt magában értendőnek tartom. Mi nem viseltetünk egy nemzetiség iránt sem bizalmatlansággal, egy nemzetiségnek sem ellenezzük loyalis eulturai törekvéseit. (Általános élénkhelyeslés.) De ha azt látjuk, hogy egyes jogosítványokat, melyek biztosíttatnak a törvényben nem csak az egyház, de az iskola, sőt a mire oly kevés példa van Európában és egyáltalában nincs példa a keleti kisebb államokban, a községi, sőt a törvényhatósági élet körében is; ha az tapasztaltatik, hogy e jogosítványok nem azon szellemben és czél elérésére és szükségek kielégítésére használtatnak fel, a melyért hozattak, hanem a törvénybe irt jogosítványok felhasználtatnak, hogy fegyver kovácsoltassék a magyar állam ellen, (Általános élénk helyeslés) akkor olyan bárgyú nemzetet, a mely önmaga állami alakulását rejtett támadások és aláásás ellen is védeni nem fogja, oly nemzetet találni sehol sem fognak. (Élénkhelyeslés^.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy ez ráfogás. En részemről sokkal jobban foglalkoztam a nemzetiségi kérdésekkel, mint talán képzeli és én kijelentem, hogy én nem vádolom egyik nemzetiség nagy tömegét sem, de azt azután, ha őszinte akar lenni, ha szivére teszi kezét és megmondja, a mit őszintén gondol, azt el kell ismernie, hogy nem a tömeg, hanem egyes körök, egyes személyek, részint személyes érdekből, gyakran ambitióból, néha rajongásból és túlfeszített nemzeti ábrándozásból, részint eszmezavarból a legbűnösebb módon visszaélnek azon szent és természetes érzelemmel, melylyel minden faj anyanyelve iránt viseltetik. (Általános élénk helyeslés.) És a magyar állam kormánya, a magyar állam minden loyalis polgára, nemcsak a magyar ajkúról szólok, hanem a ki ehhez a politikai alakuláshoz igaz polgári érzelemmel és hűséggel ragaszkodik, ha ilyen félrevezetést lát, hogy azt szabadon engedné és bármi phrasis által annak gátlásában magát fenntartóztatni engedné: az, uraim, hazája iránti legelemibb kötelességét bűnös módon szegné meg. (Általános élénk helyeslés.) Nem akarok helyesen már elmondott szempontokat hosszasan ójra és újra ismételni, tudom én is, hogy azon izgatásokra, melyek nyilt vagy rejtett czélja, hogy egyes fajokat az államtól elidegenítsen, annál kevesebb tér marad, minél inkább érzi ennek az államnak minden polgára azt, hogy eulturai, anyagi és jogi érdekeiben becsületesen van kormányozva és becsületesen van szolgálva. (Helyeslés.) De hát igaz-e az a vád, hogy az egyes nemzetiségek culturája érdekében semmi sem történik, sőt gátoltatnak, hogy maguk tegyenek. De hát azt kell-e hinni, hogy Magyarország összes eulturai eszközei, miket a magyar állam itt nagy fáradsággal és költséggel felállít, valami nemzetiségi külön használatra, csupán a magyar faj használatára valók 1 Vagy pedig azt tartaná igazságosnak t. képviselőtársam, hogy a magyar állam művelődési intézeteit annyi különféle alakban szervezze, a legalsótól a legmagassabbig, a mennyi különféle ethnografiai fajok ez országban vannak. (Élénk derültség.) Nem volna-e képtelenség azt kívánni, hogy egy állam rendszerré tegye azt, hogy polgárait, a kimtívelődés minden fokozatán, a legalsóbbtól a legmagasabbig egymástól külön válaszsza, egymástól elszigetelje és mesterségesen, önmaga állami erejével, a szétbontást és szétszaladottság állapotait teremtse meg. (Általános élénk helyeslés.) És tegye mindezt az összetartozás, az egyetértés erősítése czéljából! Ily feladatott európai vagy amerikai államtól soha sehol nem kívántak, legkevésbé azon államokban, melyek keleten vagy nyugaton szomszédainkat képezik. (Igaz! ügy van!) Miért, kérdem, kik helyeslik azt, a mik külföldön történnek, mégis ily bomlasztó intézkedések megvalósítását követelik a magyar államtól, a melyek sehol másutt