Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-177

177. or«ttág©s ülés február (>. !SS6. 19 nem történnek, még meg sem kisértetnek és mert ez nem történik itt, elnyomásról és egyenlőtlenségről panaszkodnak ?! (Élénk helyeslés.) Megvallom, mindig borongó érzelmeket gerjeszt bennem, ha a külön j'ogokra való törekvés oly gyakori emlegetését hallom, hogy mellette elhalványul, csaknem feledésbe megyén közös jogainknak és közös kötelességeinknek életerős érzete, azok megóvására, azok teljesítésére irányzott külön törekvés. (Helyeslés.) Azt tartom, hogy azon kötelességek közt, melyeket az állampolgárnak állama iránt éreznie kell, van egy, melyet törvénykönybe beirni és abban meghatározni nem lehet, mely mégis a legerősebb és eredményeiben a legtermékenyebb és ez az állam iránti hűség és ragaszkodás. (Általános élénk helyeslés.) És midőn a ministerelnök nr arra utalt, hogy ne kössék ezt a soha el nem engedhető kötelességet feltételekhez és minél teljesebb mértékben, minél feltétlenebb odaadással tanúsítják ezt tettekben : annál természetesebb lesz az a követelés, hogy őket hazafias, culturalis törekvéseiben a magyar állam támogassa, midőn erre utalt a ministerelnök ur, egy oly elemi igazságát mondta ki az államok kormányzásának, a melyet sehol másutt ki sem mondanak, mert soha senki által kétségbe nem vonatik. (Élénk helyeslés és tetszés.) Méltóztatott végre arra ezélozni s az ellen tiltakozni, hogy ezt az államot a magyarok alkották. Babes Vincze: Maguk! Szilágyi Dezső: Igen, maguk. No lássa, most igazat mondott; (Élénk derültség és tetszés) maguk alkották és maguk tartották fenn. Ezt én teszem hozzá. Babes Vincze: Mindenki! Szilágyi Dezső: Tökéletesen helyes ; mindenki alkotta, a ki annak alkatrésze volt, az a nemzetnek alkatrésze volt és akkor ezen országot megalkotó magyarnemzeten belül, nem tettek, nem akartak érvényesíteni nemzetiségi különbséget és mindenki fentartotta, a ki az állam iránti hűségi kötelességét teljesítette, fentartotta mint hazáját, fentartotta mint a nemzet tagja. (Igaz! TJyy van!) Babes Vincze: Én is azt mondom! Szilágyi Dezső: De hát az a baj, hogy csak mondja. (Nagy derültség és tetszés.) Emlékeztetem arra, hogy mikor a fidelis valachusról volt szó törvénykönyveinkben, akkor kérem ezen nemzetiségi velleitasok, ezek a nemzetiségi különaíakulási törekvések, azon makacs megkülönböztetése külön nemzeti sajátságoknak, ama elkülönzési törekvés eredete és anyanyelv szerint, mindezek akkor ismeretesek nem voltak, büszkén és önérzettel megfértek a közös politikai nemzet közös elnevezése alatt a közös haza iránti feltétlen ragaszkodásban. (Élénk helyeslés.) Én azt gondolom, hogy Nándor-Fehérvárnál, hogy Rigómezőn, Mohácsnál és mindenütt, a hová országunk és nemzetünk dicsősége még vereségében is fel irva, nem pusztán magyar ajkúak vérzettek, hanem vérzettek mindazok, a kiket akkor Hungarus néven értettünk és a kiket ma a politikai magyar nemzet alatt értünk. (Élénk helyeslés és tetszés.) De ha önök ezen tényre hivatkoznak, akkor ebből a tényből fogadják el annak erkölcsi alapját és igazi tanulságát is, mert akkor teljes összeolvadás volt az állam iránti hűségben, az állam iránti ragaszkodásban és nem kötötték külön feltételekhez és kívánságokhoz az állam iránt való ezen hűséget és ragaszkodást, (ügy van ! Élénk helyeslés.) Hát, kérem ne kössük ma sem! Nem hi szem, hogy Európában őszintébb közeledést az állam characterét megadó faj a többiek iránt tanúsítana, mint teszi ezt Magyarországban, (ügy van !) Magyarországon ez nem phrasis. Mi, ha országunk összes népségét veszszük is, nem vagyunk nagy nemzet, százados küzdelmeinkben mi sokszor éreztük annak szükségét, hogy egységeseknek, kitartóknak kell lennünk, ha tömérdek ellenségeink közt és a rettenetes nyomás alatt állami létünket, velük legbecsesebb javainkat meg akarjuk óvni és ha meg akarunk állani azon áramlat ellenében, a mely Európában az egész eontinensen lerombolta, eltörülte a szabad intézményeket és csakis igy sikerülhetett törhetlen szabadságszeretetünknek, hogy a politikai szabadság aranyfonalát kezünkből teljesen kiragadtatni soha sem engedjük, még akkor sem, midőn nyugaton hatalmasabb, számosabb nemzeteknél annak végső csilláma is kihunyt és a melyeknek fentartása nagyobb, az alkotmányok történetében kevéssé méltányolt dicsőségét képezi Magyarországnak, mint bármely más része küzdelmeinknek, melyeket oly gyakran felemlegetnek. Mi éreztük és érezzük az egyetértésnek szükségét és becsét; mi érezzük azt, hogy mi képesek vagyunk és akarjuk őszintén a loyalitás mellett—• de a teljes, feltétlen loyalitás mellett — minden méltányos culturalis igényét nemzetiségi polgártársainknak kielégíteni, készek is vagyunk. Hanem, kérem, hogy mit jelent az az állam iránti hűség és loyalitás, ennek kérdésbe nem szabad jönnie. Az embernek fülét és szivét sérti, ha olyan hangokat hall, hogy ez az államhoz való ragaszkodás és hűség feltételekhez van kötve,(ügy van!)h& olyan hangokat hallunk, ez az én kívánságom, bár kisebbség vagyok, de ha ez nem teljesül, akkor ám dőljön romba az egész alkotmány s vele az állam, nem törődöm vele. (Igaz! Ugy van!) Ez nem hűség, nem loyalitás! Mig ilyen hangokat hallunk, uraim, addig mi abban a kézben, a melyer nyújtanak, abban teljesen megbízni nem tudunk, mert a hang más és a kéz is más. (Élénk tetszés és helyeslés) 3*