Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-187
187. országos ülés február IS. 1S86. 229 kezdet kezdetétől kell kezdeniök. (Ugy van! •«' szélső baloldalon.) Az ily gazda ily körülmények közt, midőn nálunk a már megállapodott gazdák is igen nagy bajokkal küzdenek, igen nehezen tudja magát fentartani. Azért én azt gondolom, hogy ezeknek ily messzemenő engedményeket is kell tennünk. A hogy most állanak ezen községek, ugy vagyok róla értesülve, hogy el vannak látva minden szükségesekkel. Nem is panaszképen hozom ezeket fel. De meddig fog ez tartani ? Addig, mig azon kivételes állapotban tartatnak, hogy fölöttük ott van a kormánybiztos, a ki nekik minden dolgukat intézi, mindenben segítségükre van. De ez az állapot nem tarthat örökké. Mikor majd a későbbi kötelességek beállauak, több községben legalább meg fog változni a dolog. A közigazgatási hatóságok keze alá jutnak s előreláthatólag egy nagy részük ott el fog pusztulni. Azért én nagy un figyelmébe ajánlom a t. ministerelnök urmtk, hogy nemcsak ezen engedményeket adja meg azoknak az embereknek, hanem, hogy messzebb menő engedmények tárgyában is a háznak minél előbb jelentést tegyen. Ezen kivül, t. ház, nekem aggályaim vannak arra nézve, hogy abban, a mi itt eddig történt, nem annyir.Í állami, mint inkább financiális érdekek tartattak szem előtt. (ügy van! a szélső baloldalon.)^evezetesen a földek— a mennyire némi tájékozás után mondhatom—-túl drágán adattak át azonembereknek. Ez oly kérdés, melyben fukarkodni s tisztán financiális szempontból figyelembe, venni nem szabad. Hiszen látjuk, hogy épen napjainkban más nemzetek olyféle tervekkel foglalkoznak, hogy egész nemzetet akármik kisajátítani, csak azért, hogy saját nemzetiségükéi; erősítsék. Ha ez így van, akkor t. ház, nálunk, hol az állam kezén nagy állami birtokok vannak, a hol oly könnyű lenne a nemzetiséget megerősíteni, e nagy hatalmat az államnak nem volna szabad a kezéből kiszaiasztani és nem volna szabad elszalasztani az alkalmat, melyben a magyarságnak és a nemzetiségnek oly sokat lehet használni. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. hAz, ott ugyanazon vidéken igen sok államjószágot adtak el a közel múltban. Azonban hála istennek, van még ott birtoka az államnak. Ott van H dunai telepektől Alibunár felé, körülbelül 12,000 hold áüamjószág. Én azt gondolom, hogy ezt nemcsak ugy kellene tekinteni, mint földbirtokot, mint vagyont, hanem úgyis, mint hatalmi eszközt. És nagyon kívánnám, hogy e kérdésre a kormány figyelmét terjeszsze ki és tegyen arra lépéseket, hogy ott jövőben ilyen telepek minél nagyobb számban létesíthetők legyenek. Tavaly kaptunk egy ígéretet a t. • pénzügyminister úrtól az iránt, hogy a háznak e dolgokra nézve nem • sokára előterjesztést fog tenni. j Ezen ülőterjesztés azonban mai napig sincs kezeink között; és miután én magam is némi aggodalmakat táplálok az iránt, hogy ott aaon emberek a meglévő viszonyok között tartósan fenn fogják tarthatni magukat, bár megengedem, hogy sok jóakarat mutatkozott velük szemben, kérem mégis a t. minister urat, hogy az említett előterjesztést minél előbb benyújtani méltóztassék. Egyszersmind felhívom a t. ministerelnök ur figyelmét arra, hogy ezen telepek felvirágoztatására mészszebb menő előterjesztéseket és e.íetleg törvényhozási intézkedéseket tegyen. Egyébiránt a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) GyurkOViCS György: T. ház ! Csak néhány szóval akarok Szederkényi t. képviselő ur beszédére reflectalni. Ha a nagyon t. képviselő ur a törvényjavaslat második szakaszát elolvasta volna, azt hiszem, nem történt volna meg az a iélreéríés, a mely történt. Mi történt'? Ezen 2., §. beszél nemcsak honpolgárságról, hanem illetőségről is és minthogy az illetőségre vonatkozó egész eljárás Horvát-Szlavonorsságban tisztán autonóm belügyi tárgy, ennek következtében az illetőségi eljárásra nézve csak a bán lehet felelős. Ennek követkéz tében egész helyesen és tisztán kimondja a .4. §., hogy az eljárással a bán bizatik meg* Ezt akartam megjegyezni, különben a törvényjavaslatot elfogadom. Szederkényi Nándor: Személyes kérdésben csak azt kívánom megjegyezni, miután a t. képviselő ur azt mondta, hogy ha elolvastam volna a 2. §-t, akkor azt ugy magyaráztam volna, mint ő: hogy hiszen én épen a 52. §4 fejtegettem, tehát ei is olvastam azt. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak egy pár szóval kívánok reflectalni azokra, miket Hoit^y t. képviselő ur felhozott. (Halljuk!) és meg kivánom jegyezni, hogy én azt hiszem, hogy mindaz, a mi a most már visszatelepültek érdekében történt, igazolja azt, hogy a kormány sem tartja e törvényjavaslat által kimerittetnek a visszatelepülések érdekében a teendőket, de igazolja azt maga ezen javaslat indokolása is, a mely rámutat annak szükségére, hogy a visszatelepülések és települések érdekében törvényhozási intézkedések történjenek. E törvényjavaslatnak semmi egyéb ezélja nincs, mint a kérdés egyik részét, a honossági részét törvényhozásilag megoldani, az az lehetővé tenni, hogy azok, a kik visszatelepültek, ne legyenek kénytelenek öt évi itt lakást és adófizetést kimutatni, mielőtt magyar honosokká válhatnának, a mi annál inkább szükséges, ha r— a mi könnyen meglehet —a visszatelepüióknek bizonyos ideig adómentesség is biztosíttatik, mert kä lőnben igen hosszas ideig kellene a rendes honossági törvény szerint itt lakniok, mielőtt valóban magyar honosakká lehetnének. . . •••...,