Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-187

e>v»U 1S7. orsätAg*, fléi fukrnár II* 1886. Ezt kívántam csak felvilágosításul elmondani és ismétlem, méltóztassék elfogadni ezen törvényjavaslatot, mely nem is akarja a települési kérdést egészben megoldani, csakis egy, most már praennanssá vált szükségen kivan segíteni. (Helyeslés jobbfelól.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti a bizottság előadóját; minthogy azonban ő nem kivan szólási jogával élni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem ennélfogva a t. házat: méltóztatik-e a tömegesen visszatelepülök honosításáról szóló törvényjavaslatot a közigazgatási bizottság szö-egezése szerint, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy mra? (Igen!) A t. ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Rakovszky István jegyző (olvassa a tőrvényjavaslat czímét és 1—4. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: E szerint a törvényjavaslat részleteiben is el lévén fogadva, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a közgazdasági bizottság 254. szám alatti jelentése, „a védjegyek kölcsönös védelme iránt a Svájczczal 1885. évi június hó 22-én kötött egyezmény beGzikkelyezéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a jelentést méltóztatik a t. ház felolvasottnak tekinteni és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Hegedüs Sándor, a közgazdasági bizottság előadója: T. képviselőház! Svájcz ugy a szabadalmi ügyekben, mint a védjegyekre nézve hosszú időn át úgyszólván törvényen kivüli állapotot tartott fenn magában az országban is és igy nemzetközi összeköttetésben sem állott a többi művelt világgal; ugy hogy az 1878-iki párisi conferentián Svájcz megjelent ugyan, de ott ugy szerepelt, mint oly állam, melyben semmiféle törvényes jogi biztosíték a védjegyek és a szabadalmakra nézve nem létezik. A párisi conferentia hatása, az ottani tárgyalások befolyása következtében végre sikerült Svájcznak 1880. évi április hó 16-án legalább a védjegyekre nézve egy törvényt keresztül vinni, illetőleg plebiscialiter elfogadtatni, ennek folytán legalább a védjegyekre nézve azon helyzetbe jutott Svájcz, hogy a nemzetközi kötelékekbe beléphessen s 1882-ben Francziaországgal és később más államokkal is e tekintetben a viszonosság alapján szerződést kötött. Ilyen szerződés az is, mely Svájcz és monarchiánk közt az 1885. évi június hó 22-én jött létre; és minthogy ennek alapelve tisztán és kizárólag a viszonosságra van fektetve, a mennyiben a honosakkal a külföldiek, kik e védelemben részesülnek, egyenlő jogalapra vannak fektetve, ugyanazért a közgazdasági bizottságnak e törvényjavaslat ellen semmi kifogása nem volt. Felmerült az az eszme a bizottság tárgyalásai folyamán is, hogy miután ez a szerződés tisztán csak a kereskedelmi és ipari védjegyekre vonatkozik, azonban a szabadalmi dolgokra nézve nem. S miután Svájcz a védjegyek ügyét még 1884-ben a szabadalmi ügyekre nézve is törvényes erővel rendezte, igen kívánatos volna, hogy a nemzetközi szerződések ezen ügyekre nézve is kiterjesztessenek; minthogy azonban ez a javaslat keretén kivül van, igen természete * dolog, hogy erre vonatkozólag a közgazdasági bizottság külön javaslatot nem terjeszt elő. Ennek folytán tehát általánosságban ajánlom a t. képviselőháznak a javaslatot elfogadásra, azon igénytelen megjegyzéssel, hogy a közgazdasági bizottság a részletekre nézve igen jelentéktelen stylaris módosításokat tett, egynek kivételével, a melyet már most említek fel s a mely némi tekintetben irályi jelleggel birhat ugyan, melynek azonban más jelentősége is van és ez az, hogy a „Bécsben és Budapesten az ipar- és kereskedelmi kamara" helyett azt tette, hogy a „bécsi és budapesti kereskedelmi és iparkamaránál". A czímben a szónak a megcserélése jelentőséggel nem bir, az csak a bevett szokásnak megfelőleg lett megváltoztatva; bír azonban némi jelentőséggel az, hogy ki legyen emelve Magyarországra nézve külön a budapesti kereskedelmies iparkamara, mint olyan, a melynél történő bejelentések a védjegyekre vonatkozólag az egész országra kiható érvénynyel birnak, azért, mert a mint méltóztatnak tudni, az 1878. évi XX. törvényczikk 17. § ában a védjegyekre nézve, minden egyes kereskedelmi és iparkamara ugy a monarchia túlsó részében, mint a monarchia innenső részében, tehát Magyarországon a kereskedelmi és ipari védjegyeknek bejelentésére nézve jogosultsággal bir és az ottan minden egyes kereskedelmi és iparkamaránál bejelentett védjegynek az érvénye az egész országra s az Ausztriával kötött szerződés alapján egyúttal a monarchia másik felére nézve is ki van terjesztve. Azonban a nemzetközi szerződésekben már megelőzőleg is az a változás állott be, a mely a dolog természetében van, hogy ezeknél nem az egyes kereskedelmi és iparkamarák, hanem Magyarországra nézve specialiter a budapesti kereskedelmi éj iparkamara van megjelölve. Igy például a Belgiummal ugyancsak a védjegyekre vonatkozólag kötött szerződés, a mely az 1880. évi XXH. tör vény czikkbe van beiktatva, szintén ezt az intézkedést tartalmazza és a dolog