Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-187

187. ers«Ag»s ülés február II. 1886. kötve. Nevezetesen felmentetnek az alól, hogy öt évi folytonos és állandó ittlakást és adófizetést igazoljanak, hanem, a mint felvétettek valamely község kötelékébe, azonnal kérhetik honosításukat, még pedig együttesen, mindazok, a kik egy helyre telepedtek le. Ezen kivül felmentetnek még azon csekély illeték fizetése alól is, a uielylyel nálunk a honosítás rendesen jár. Nem kevésbé fontos a törvényjavaslatban foglalt azon intézkedés is, a mely abelügyministertbízzameg a visszatelepülök községi illetőségének rendeleti utón és ti mennyiben szükséges, hivatalból leendő megállapításával. Ez által mellőztetik tehát azon hoszezadalmas eljárás, melylyel a községi kötelékbe való felvétel az egyes bevándorlókra nézve össze van kötve és biztosíttatik, hogy a visszatelepülök községi viszonyai gyors és sikeres megoldást fognak nyerni; mi ezen esetben azért is kívánatos, mert a visszatelepülésekre nézve épen a legtöbb esetben a községi kötelékbe való felvételhez van a honosítás kötve. De a javaslatnak azon intézkedése, mely a nemzet egyetemének felelős kormányra bizza e jog megállapítását, a jelen esetben azért is fontossággal bír, mert biztosítja, hogy e gyakran igen fontos kérdés eldöntésénél nem szükkörü helyi felfogás, hanem a magasabb állami szempontok fognak mérvadók lenni. (Helyeslés joblfelol.) Ezen intézkedés által nemcsak a visszatelepülök honosítási és községi viszonyai nyernek minden tekintetben kielégítő megoldást, hanem már előre intézkedés történik arra nézve, hogy ha jövőben is fordulnának elő hasonló visszatelepülések, ezek viszonyai törvényes módon rendeztessenek s ennélfogva a j"elen törvényjavaslat törvényerőre emelkedése minden esetre kilátásba helyezi azon mindnyájunk által érzett óhajnak minél előbbi teljesülését, hogy hazánkból kivándorolt véreink minél nagyobb számban települjenek vissza a haza földjére. Az előadottak alapján van szerencsém a törvényjavaslatot ismételten a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Szederkényi Nándor: A törvényjavaslat intentióját teljesen helyeslem és magam részéről is elfogadom, azt tudniillik, hogy azon véreink, a kik a múlt századokban kivándorolva, most az országba visszatelepülni óhajtanának, azok honosítása azon hosszadalmas és költséges eljárás alól, mely az 1879-iki törvényben megszabva van. felmentessenek és nekik a honosítás és visszatelepülés megkönnyittessék. De, t. ház, ezen törvényjavaslat ellen nekem közjogi aggályaim vannak (Halljuk!) és pedig azon oknál fogva, mert a törvény kivételes és szokatlan dolgot állít elő, mert ma már tudjuk, hogy Európában a tömeges vándorlások és települések szokatlanok. Megtörténhetnék kivált azon vidékeken, hol ma is nagy az úgynevezett állami forrongás, a honnan, mint tudjuk, évekkel ezelőtt tömegesen jöttek be és az osztrák-magyar kormánynak tetemes költséget is okoztak, azon vidékeken, melyek a helyi viszonyoknál fogva összefüggőleg állanak, hogy a tömeges település és honosítás félreértésre vezethet; csak constatalni kívánom ezen álla pótot, mely ily törvény hozatalánál figyelmen kivül nem hagyható; nem pedig nevezetesen azért, mert a törvényben, különösen annak második szakasza szerint, a tömeges letelepülés, illetőleg tömeges honosítás eszközölhetése Horvátország területére nézve a horvát bánra bizatik. Tudom azt, hogy e törvény az 1879-iki törvényre utalva állapítja meg a horvát bán e jogát, de bocsánatot kérek, ha a t. ház emlékezetébe hozom, hogy midőn azon honosítási törvény tárgyaltatott, már akkor is kifogást tettünk ezen intézkedés ellen. Én részemről kijelentettem, hogy oly törvénybe soha sem tudnék beleegyezni, a mely törvény túlterjed azon a felfogáson, mely szerint minden ügyre nézve, mely a közös törvényhozást illeti s közös törvényhozás tárgya, a felelősség egyenesen és kizárólag a közös kormányra hárul, tehát a végrehajtás is őt illeti. Ez oly közjogi consequentia és logica, melyet elvitatni nem lehet (Helyeslés a szélső halról) és ha ezen túllépünk, akkor közjogi hibát követünk el és egyszersmind alkotmányos hibát is. Mert törvényt hozni és olyanok által végrehajtatni, a kik itt e házban nem felelősek, azt én az alkotmányos fogalmakkal megegyezhetetlennek tartom. Tudom, hogy ezen a dolgon ma már túl vagyunk a 79-iki törvény meghozatala után. De én ezen törvénynek következéseit sem akarom elfogadni és azért szólalok fel e törvény ellen, mert ez következtetést von az 1879. évi helytelen törvényből, a melynek intézkedéseit maiakkor is, mikor tárgyaltatott, kifogásoltuk az előadott okoknál fogva. De e törvényre nem is volt ily alakban szükség. Hogy a tömeges letelepülésre és honosításra nézve könnyebbségeket eszközöljünk — ugy hiszem, a t. ház minden tagja érzi — hogy ez hazafias kötelességünk, de a tömeges letelepülések ma már nem oly sürtíek, csak ritka események és ezekre nézve véleményem szerint már a dolog természeténél fogva kivételesen kell esetről esetre intézkedni. Es azt gondolom, t. ház, hogy ha 5, 6 vagy nem tudom hány év múlva ismét oly letele pülés történik Magyarországon vagy Horvát Szlavonországban, mint a minő a múlt években a csángók betelepülése volt, arra nézve ismét egy rövid kivételes törvény alkotása semmi nehézséggel nem járna s legalább a mi közjogi aggályainkat nem nevelné és törvénykönyvünkben a hibákat nem szaporítaná.