Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-177

]<7 ersüágos ülés február fi. 188f>. 17 tehát, melyért az az út helyes, melyen, utóbb említett képviselőtársaim indultak, a következő. Ők teljesen és tartalék nélkül állottak a magyar állam és a magyar alkotmány alapjára. És mit kértek ? A törvények helyes, hű végrehajtását. De azon t. képviselőtársam, a ki előttem szólott, tovább megy, '6 alkotmányos szervezetünknek módosítását is, a nemzetiségi kívánalmak nevében, nem csak kizártnak nem tartja, de, óvatosan bár, mint egy eshetőleges kívánalmat felemlíti .... Beszédének értelme — ha nem is szószerinti szerkezete — azt foglalja magában, hogy ha a horvát nemzet igényeinek kielégítésére Horvátország autonómiája azon széles mérveket nyerte, mely 1868 ban meghatározva lőn : miért ne lehetne a románok kívánságai kielégítése végett Erdélynek is autonómiát adni. Mit ért ez alatt, előttem egészen világos. Ez a román nemzetiség politikai alakulását jelentené Erdély elnevezés alatt. Ez a dolog természete szerint kellene, hogy jelentse egy új alkotmányi alakulás kezdetét, mely következetesen folytatva oda vezetne, hogy a magyar állam egysége ugy a mint az meg van alkotva, a nemzetiségi törekvések nevében megbontassák és kisebbnagyobb mérvű autonomicus alakulásokra feldaraboltassék. Ez oly irány, melyben mi soha találkozni nem fogunk, ez azon irány, melyet mi föltétlenül és mindig és mindnyájan különbség nélkül kizártnak tekintünk, még pedig nem elbizakodottságból, nem gyűlöletből, hanem kizártnak tekintjük azért, mert nekünk az a meggyőződésünk, hogy ezen földön vagy egy magyar állam van, vagy egy egységes állam nem létezhetik (Általános helyeslés) s a melyet mi és ez alatt nem csak a magyar fajt értem, hanem ezen országnak minden lakosát, ki a magyar államhoz ragaszkodik, (Általános helyeslés) hogy ezredéves államunk összeségét, melyért annyi, de annyi vér folyt, melyhez a múltban összes dicső emlékeit, a jövőben összes reményeit fÖzi a nemzet, egy ily vakmerő és eredményében nem is kétséges kísérlet kedveért megbontani nem szándékozunk. De — azt monda — tisztán és határozottan. (Halljuk !) Államunknak, ugy a mint azt feladataira egyedül alkalmasnak tartjuk,az a természete,hogy a nemzetiségek külön politikai alakulása, azoknak oly szervezése, hogy jogaik ne egyetemes állampolgári jogok, hanem egy nemzetiségi szervezet külön jogai legyenek: vele meg nem egyeztethető. Akár ugy képzeljük azt, hogy külön territóriumon alakuljanak, akár territórium nélkül, mint külön politikai organismus alkottassanak meg. (Általános helyeslés.) Ez politicai irányunk; a kik ezzel egyetértenek , azokkal összeolvadunk közös polgári jogokban és kötelességekben,akarunk mindnyájunk javáért vállvetve működni; a kik ezzel ellentétben KÉPVB. NAPLÓ. 1884—87. IX. KÖTET. vannak, azokkal meg fogunk küzdeni. (Általános élénk helyeslés.) Valóságos eszmezavarnak kell tartanom t. képviselőtársam felszólalásának azon részét, hol román polgártársaink helyzetét a magyar államban egészen a horvát nemzet helyzetével hasonlónak állítja és őket politikai alakulásra, legalább eshetőleg, vágyakozóknak tünteti fel. (Halljuk/) Horvátország akár az 1868 előtti, akár az azutáni állapotot tekintjük —mert nem egyiket vagy másikat akarom külön most szemügyre venni — egy bizonyos politikai autonómiával, azaz tartományi különállással mindig birt, mióta Magyarországhoz csatolva volt. És mint külön tartományban alakult nemzet politikai jelleggel birt. E politikai viszony az utóbbi időben, a helyzet és viszonyok szüksége szerint, akkor helyesen méltatva azokat, legalább az én meggyőződésem szerint, mondom, a viszonyok és helyzetnek megfelelőleg szorosabban meghatározva és igen lényegesen kitágítva lett, (Helyeslés-) De abból, a mit csak hosszas történeti fejlődés és a viszonyok összetalálkozása megmagyaráz és elfogadhatóvá tett: azt következtetni akarni, hogy erre minden egyes ethnografiai nemzetiség ez országban igényt tarthat , hogy államunk szervezeténél és megerősítésénél annak kell az iránynak lenni, az ily autonomicus alakulások szaporittassanak: midőn a tapasztalat azt bizonyítja, hogy még a Horvátországgal való viszonyt is a magyar állam fennállására telj esen elengedhetlen föltételekkel harmóniába hozni mily nehéz és mennyi gyászos visszaesésnek alávetett feladat .... mondom, ily tapasztalás után azt kívánni, hogy a nemzetiségi külön alakulások politikáját űzzük, ez annyit jelent, hogy a tényeknek legelemibb tanúsága előtt makacsul szemet hunyjunk. (Általános helyeslés.) A t. képviselő ur azt mondotta, szeretné, hogy definiáljuk, miben áll a magyar faj. Babes Vincze: A magyar állameszmét mondottam! Szilágyi Dezső; A hogy a magyar állam miben áll. Babes Vincze: A magyar állameszme! Szilágyi Dezső: Én nem eszméről beszélek, mint a képviselő ur, én megmondom, hogy miben áll a magyar állam ós hibának tartom azt, hogy itt metaphysieus kifejezések használtatnak, mikor concret politikai alakulásról kell szólani, ilyen kifejezések használtatnak és az által azon zűrzavar, a mely különben is talán az emberek agyában van, még mélyebbé,még nehezebben felderíthetővé válik. (Élénk helyeslés.), IA magyar állam abban áll, hogy a mi állami alakulás, tehát politikai alakulás, annak charactere magyar, annak kormányzata magyar,törvényhozása magyar, bíráskodása magyar, az állami fnnctiókat 3